Kinek van igaza?  – Gyurcsány kontra TGM

Bruck András
Tamás Gáspár Miklós legújabb HVG-beli cikke megerősítette bennem, hogy kevés ártalmasabb ellenzéki értelmiségi van nála. Az írás egyrészről egy Gyurcsány Ferenc elleni meglehetősen éles támadás, de önmagában ez engem nem érdekel, és ez nem is ártalmas. Másrészről viszont azért oktatja őt ki, és ez viszont már nagyon is érdekel, mert a DK elnöke hatalomra jutása esetére börtönt helyezett kilátásba a rezsim embereinek. TGM ezért felszólítja őt, hogy ne fenyegetőzzön, továbbá szerinte „… semmi köze nincs hozzá, se kormányon, se ellenzékben, hogy ki kerül börtönbe, s ki nem.”

Orbán mesék a káosz emberéről

Farkas József György
Kilenc évvel ezelőtt kiváló kollégánk, Bolgár György „Hogy mi van?” címmel sorozatot indított a 168 Óra hasábjain. A kezdetben „Beszéljük meg!”, majd „Megbeszéljük” című műsoráról is ismert rádiós újságíró e csaknem évtizednyi időszak tapasztalataiból merített, ezeket összegezte most megjelent, „Orbán-mesék” című könyvében.
Majdnem egyidejűleg egy másik szerző, Kósa András is ehhez a témához nyúlt „Orbán Viktor, a káosz embere” címen kiadott művével. A címszereplő mellett a kiadó is közös: mindkét munka a Noran Libro gondozásában jutott el a könyvesboltokba

Rendőrakadémia európai módon

Kulcsár László
Audrey Pariente sajtófőnök első kérdése, miközben főnökéhez kísér folyosók sokaságán át: milyen nyelven beszélhetünk, mert a magyart még nem sikerült tökéletesen megtanulnia, de választhatok: francia, angol, német között.
A főnök, azaz ügyvezető igazgató a szobájában fogad, elméletileg izgatottnak, egy kicsit szomorúnak kellene lennie, elvégre a búcsú óráit éli. Sok évtizedes hivatali pályafutásának a vége ez a nap: dr. Bánfi Ferenc (1957) nyugalmazott rendőr-vezérőrnagy (a Szeged melletti Balástyáról indult „kisrendőrként”…) rövidesen átadja a CEPOL igazgatói posztot az utódának, a német Detlef Schrödernek.

Kolhoz Dei

Kamarás István ODJ
Mondhatnám a valahai lajosmizsei párttitkárral együtt, aki így panaszkodott nekem (szociográfus elvtársnak) 1983-ban, hogy „nagy kavar van ám itt a fejekben!”. Elég csak beírni a Google-ba, hogy „civil”, és már az elő tízben ilyenek keverednek-kavarognak, hogy „Civil Rádió”, „nonprofit szervezetek”, „közérdekű önkéntesség”, „külföldről támogatott civil szervezetek” és, hogy „tizennégy civil szervezet a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bíróságához fordult, hogy állapítsa meg, a civilellenes ’külföldi támogatásokról’ szóló törvény sérti a civil szervezetek alapvető jogait”.  A második húszban már felbukkan „Soros civiljei”.