Dokumentum riport: Szavazatszámláló biztos voltam

Fazekas Erzsébet
Feketén sötétlett még az ég, amikor telefon-vekkerem ébresztőt szólt. Nem mély álomból keltett, mert amúgy se volt nyugodt az éjszakám. Többször riadtam fel, vajon kell-e már indulni, ha elkések, hogyan fogadnak majd ismeretlen „kollégáim”. Izgatott, miről maradnék le, mi a teendőm hajnali fél 6-tól, de főleg azon agyaltam, mi vár rám reggel 6 és este 7 között, illetve azután, ki tudja még hány óráig…

Családom pár tagja megpróbált lebeszélni. „Nem fogod bírni a korai kelést. A 14-16 órán át való ücsörgést. A törött bokáddal. Ki tudja, lehet-e járkálni, ha sorban állnak az asztal előtt. Hol lehet enni, inni. Maradj inkább itthon!” – Makacskodtam, inkább Európában maradok. A hosszú repülőutakat is jól szoktam bírni. Élelmiszert nem kell vinni, azt ígérték, a kerület mindenről gondoskodik.

Átírják a történelmet?

Serény Péter

„Várjuk már, várjuk az új magyar csodákat!”
Szó szerint nem tudom idézni, de a lényegét igen. Volt idő, mikor Debreczeni József rokonszenvezett Orbán Viktorral és (akkor még) ifjú pártjával, és könyvet írt hőséről, és a miniszterelnökség elnyeréséért megtett útjáról. Ebben szerepelt egy jellegzetes epizód. Valami nagyobb hivatalos fogdáson a szerzőnek feltűnt, hogy Orbán, noha láthatóan éhes volt, nem evett egy falatot sem a tálakon kínálkozó étvágygerjesztő különlegességekből. A kérdésre, hogy miért nem kóstol meg legalább egy szendvicset, az ifjú politikus azt felelte: hogyisne, valaki még le találja fényképezni, ahogy beleharap a szendvicsbe, és aztán majd lesz lap, ahol azt írják alá: „Így akarja felfalni Magyarországot”.

Pankráció, lakájokkal

Mihálycsa Erika

láttam a petyhüdten törekvő férfihátsókat, amint gazellaléptekkel pitiznek a megyei világhír elszánt tigrisei előtt 
(Visky András, A huszonötödik év. Üvöltés-töredék)
2018 egyik esős napján a Megéneklünk Orbánia éves kiadásán, a távlatosan tekintő nagyot és nagyvagyokabbat mondás olajozott farvizén felütötte fejét az izgalom. A hálás hallgatóság szórakoztatására ugyanis pankrációt adott elő a rezsim két kultúrnyikhaja, hogy a Petőfi Irodalmi Múzeum köztük szorongó és az utóbbi hetekben az előrehaladott kegyvesztettség jeleit mutató igazgatója nem győzte sápadozással. A mutatvány apropója, hogy a magyar kultúra tetemére lettek hívva az illiberokráciát nem elég eredményesen építő intézményvezetők és -vezetőnék, hogy ásnák már meg az ideológiai pöcegödör sírját izibe ahelyett, hogy a trockifikált buzeranciát propagálják. A két platinaöves közpénzköltő, L. Simon László és Orbán János Dénes, afölött rugdalkozott össze, hogy mi az előrébb, a Párt Pantokrátorának szeretete, vagy az objektíve bajosan definiálható, úgynevezett irodalmi minőség, amivel, mint tudjuk, többnyire csak a baj van, ellentétben az előbbivel, amely a már sokszorosan bepróbált Fekete-skálán megbízhatóan fokolható.

Goromba arcimboldók

Rózsa Gyula

Nem vagyok kompetens, kisvárosi gyerekkorom ellenére sem tudom, hogy hívják azokat a fém-elemeket, amelyekkel a lószerszámok szíjalkatrészeit kapcsolják össze. Holott ezeknek a talán vaskarikáknak meghatározó szerepe van nemcsak a hámok, szügyelők, gyeplők világában, hanem Gaál József művészetében is. Elég volna a Bello Brutto III. portréjára hivatkozni, a szájat körberajzoló, de egyszersmind szájkosár szerűen hátrafeszítő darabra, vagy a Phantasma III.-ra, ahol a szemmel (szemüreggel) történik ugyanez.

Pogányok éjjele

Lexikonból: A halloween ősi kelta hagyományokból kialakult ünnep október 31. éjszakáján (a mindenszentek (All Hallows’ Eve) előtti este, amit elsősorban az angolszász országokban tartanak, bár mára már az egész világon elterjedt a divatja. Magyarországon is így történt és az egyébként inkább a gyászra és szomorúságra, mint vigasságra okot adó ünnep a mindenszentek és a halottak napját megelőző nap bulizós és játékos hangulatú szokásává vált. A keresztény közösségek a november elsején megtartott mindenszenteken és a november másodikán megtartott halottak napján a halottakra emlékezés gyertyáival fényt hoznak az éjszakába, nem félelmet és horrort.Halloween szokásai és jelképei a pogányságban gyökereznek. Töklámpás helyett mi ezen az éjszakán boszorkányokat reptettünk. Halász Géza mozgója.

Hét éve és most

Simó Endre
A Magyar Szociális Fórum hétfőn felidézte annak a metróvezető munkásnőnek az emlékét, aki hét évvel ezelőtt kivetette magát óbudai lakásának ablakából, amikor kilakoltatói rátörték az ajtót.
Az egész országot megrázó eset 2011. október 6-án történt. Az 51 éves Stiaszni Éva nem tudta fizetni devizahiteles törlesztő részleteit. Voltak hónapok, amikor egyetlen fillért sem kapott kézhez a fizetéséből, mert egész járandóságát levonták tartozás címén.