Egy tál lencse nem vacsora

Közzétette:

DR. BIRÓ ENDRE írása:  

Politikai világnézet szempontjából a magyar társadalomban leegyszerűsödnek a fő kérdések: autokrácia vagy demokrácia? Önkény vagy jogállam?

Ezek a kérdések már nem a jobb- vagy baloldali szakpolitikák ilyen-olyan különbözőségeiről szólnak, mert determinálják magukat a szakmapolitikai döntéseket! Ahol az állami akaratképzés a Főnök, Vezér, Pártelnök és Kormányfő véleményével kezdődik és fejeződik is be, ott szakmai mérlegelésekre vagy e központi akarattól független érdekérvényesítésre, esetleg a társadalom civil erőforrásainak közfeladat-ellátásba történő bevonására csak és kizárólag ezen uralkodó személyes akarat keretein és határain belül kerülhet sor. Az emberek viszonya ehhez a mai rendhez kétféle: alattvalói vagy demokrata.

Az alattvalói magatartás elfogadja ezt a rendszert Orbánnal, pártállammal, autokrata jellegével és diktatúrákra emlékeztető működési módjaival együtt. Több féle élethelyzet, ok, indíték áll ezen elfogadó magatartás mögött: vélt vagy valós félelem, kiszolgáltatottság, függőség, érdekeltség, közömbösség, kiábrándultság, bizalmatlanság vagy éppen bizalom, tájékozatlanság, hit, remény, ideológia, vazallusi státusz jövedelme, manipulált nemzeti érzelem. Az alattvalói attitűdnek az felel meg, hogy az állampolgár nem megy el szavazni, vagy elmegy szavazni és a jelenlegi hatalom embereire adja le voksát. Mivel a parlamenti választások az egyetlen reális és legális lehetőség a fennálló uralmi viszonyok nem erőszakos megváltoztatására, az alattvalók és a demokraták között ez a legfontosabb különbség. Hogy akár alattvalói élethelyzetből is mernek, tudnak, akarnak a sorsuk megváltoztatásáért demokrataként szavazni! (Ez az a bizonyos, kb. 1 milliós potenciális szavazó, akiknek választói döntését nem tudják a kutatók bemérni.)

Tamás Gáspár Miklós szerint (Népszava, 2017.09.23.) Orbán alattvalóinak erős gazdasági és állami intézményi beágyazottsága miatt az ellenzéknek csak egy forradalmi jellegű kétharmados győzelem esetén van esélye az ellenforradalom-szerű visszarendeződés megakadályozására. Szerintem is ez így van, Orbán soha többet nem adja ki békésen a hatalmat a kezéből! Mindezek ellenére sem tartom csupán látszat-lehetőségnek az ellenzék számára a választási győzelmet. Még azzal együtt sem csak elméleti ez a lehetőség, hogy a választási körülmények és a választási eljárásjog nem a különböző politikai erők egyenlő esélyű megmérettetését szolgálja, hanem a FIDESZ állampárti érdekeit. (A választási rendszer ugyan alapvetően általános, önkéntes, egyenlő és titkos, de egyáltalán nem tisztességes.) Ezzel együtt sem maradt más gyakorlati lehetőség az Orbán-féle önkényuralom felszámolására, mint hogy a FIDESZ elveszítse az országgyűlési választásokat. Ezért az állampolgárok választói döntésének demokrata befolyásolása a legfontosabb ellenzéki feladat. Ha ez hatékonyan, a társadalom széles (és mély) rétegeit elérően sikerül, akkor földindulásszerű demokrata győzelemmel alkotmányozó többséget is el lehet érni, ami már elegendő muníció lehet az orbáni hatalom bebetonozottságának feltörésére!

A demokrata nem törődik bele, hogy vannak kiváltságosok, akik uralkodhatnak fölöttünk. A demokrata az Államot szolgálatnak, megbízatásnak tekinti és nem az uralkodó személy(ek) mások feletti hatalma eszközének. A demokráciában az állami szolgálatot tisztességes választásokon kiválasztott vezetők irányítják, beleértve a jogalkotást is. A jogalkalmazást pedig a politikai hatalomtól független szakembereknek kell végezni ahhoz, hogy a választott vezetők legitimitása csak a normatív döntésekre terjedjen ki, az egyéni, állami vagyongazdálkodási, hatósági ügyekre még véletlenül sem! Demokráciában alapvető követelmény a közösség (ország, ágazat, szakma, település, lakosság) érdekében működés. Bűn az állami hatalom személyes érdekű felhasználása. A demokrata nem tűri, hogy amit emberi-állampolgári jogaként garantál a jogállam, azt bármilyen indokkal elvonják, korlátozzák, érintsék a hatalom részéről sem helyben, sem országosan. Ezért a demokratának van véleménye, vannak gondolatai, civil szervezetekben teljesíti ki ambícióit, ha úgy tartja kedve, és a választójogát is önállóan, befolyásolhatatlanul gyakorolja, a nyilvánosságot pedig a közélet legtermészetesebb terepének tartja, úgy is mint a hatalom civil kontrollját. A demokraták nemzeti érzelmei a magyar történelem népnyúzás ellen harcoló kurucaiból, a jobbágylázadásokból, parasztfelkelésekből, az arisztokrácia születéses hatalmát felváltó polgárosodásból, a feudális társadalmi gyökerektől megszabadulni vágyó forradalmakból, a kizsákmányolás ellen szerveződő munkásmozgalmakból, a szocialista állampárti elnyomást megszüntető rendszerváltásból táplálkoznak. (Ebben a gondolati sávban a demokratikus ellenzék vissza is szerezhetné a magyarságtudat, nemzetpolitika terepét a nacionalizmusban fürdő konzervatív jobboldaltól! A magyar nép mindig szerette (volna) a szabadságot, a szegények sorsának felemelését, a semmittevő nagyurak megleckéztetését és hatalmuknak visszaszorítását, a kiváltságok és születési előjogok felszámolását. Ezek legalább annyira nemzet-karakterológiai sajátosságaink (ha egyáltalán…), mint a hatalom által oly gyakran hivatkozott keresztény alázat, munka- és rendszeretet, életrevalóság, alkalmazkodó képesség.)

A demokraták legfontosabb feladata az Orbán-diktatúra megszüntetéséért: elmenni szavazni 2018 tavaszán és demokratikus ellenzéki jelöltre, pártra érvényesen voksolni! Nem is olyan kis feladat ez, ha arra gondolunk, hogy amúgy „alattvalói” élethelyzetből kell sok demokratának a félelmei, függőségei, vélt vagy valós érdekeltsége és érintettsége, esetleg közvetlen környezetének világlátása ellenére is a demokratikus ellenzék jelöltjére és pártjára szavazni! Ez csak úgy lehetséges, ha semmilyen trükkel, eszközzel, módszerrel nem engedjük megbontani a választás titkosságának alapelvét. Ez ugyanis a félelmektől való választói függetlenség záloga! (Véresen komolyan kell venni például a kiszolgáltatott csoportokkal szemben egyes helyeken már alkalmazott mobiltelefonos szavazatrögzítést, hiszen életveszélyes a választójog titkosságának kijátszása szempontjából.)

Mert nem szabad engedni az ország eladását egy tál lencséért. Még akkor sem, ha a lencse tényleg enyhíti az éhséget, az ország sorsa pedig nyilvánvalóan nem azon az egy szavazaton múlik… Viszont a demokrata jól tudja, hogy a tál lencse csak egy vacsora; az ország sorsa pedig gyermekeink és unokáink jövője!