Búcsúkönyv Tomtól

Közzétette:

Megjelent egy könyv a héten: Végvári Tamás színésznek állít emléket. Lukács Zsolt, aki ismerte és szerette, elhatározta, hogy megszólaltat néhány pályatársat, mire emlékeznek vele kapcsolatban. Az interjúkat Bíró Kriszta szerkesztette könyvvé.

Győry Franciska, a pályatárs és feleség emlékezéséből álljon itt egy részlet:

„Drága szerelmem! Most 2017 tavasza van, ünnepelhetnénk az 56. házassági évfordulónkat. De csak a 49.-ig jutottunk el, és azt sem ünnepelhettük, hiszen már halott voltál. Aznap, május utolsó napján kísértünk utolsó utadra a Szent Anna templomban, ahol 73 évvel azelőtt megkereszteltek. A számok sokasága tisztelgés előtted, mivel különös viszonyod volt hozzájuk. Gyakran hívtad segítségül őket, hogy alátámaszd mondandódat, vagy amikor leírtad tennivalóid sokaságát (félévre előre) megszámozva őket fontossági sorrendben….Engem a világból kergettél ki a számokkal…Számomra más jelentette a biztonságot. Talán azért szegődtem hozzád, nem sokkal azután, hogy a Főiskolán megismertük egymást, mert rácsodálkoztam, milyen egyenes és őszinte pasi vagy. Visszahúzódó, ugyanakkor bátor. Valahogy az volt bennem: soha nem kell majd félnem melletted, és ha szükséges meg tudjuk védeni egymást. Aztán megtapasztaltam veled, milyen adomány az egymás iránti testi kivánvsiság, ami közös életünk végéig velünk volt…

Drága Tom! Lellén vagyok. Június közepe van. Hiába ringatóznak a fák ágain a rozsdafarkúak, hiába ugrándoznak a mókusok, hiába illatozik a lonc, amit te ültettél a kerítés mellé, most valahogy nem okoz örömöt, csak a hiányodat üvölti minden. Kegyelem, hogy mellettem van Anna és Rózi unokánk, ők éppen jókat nevetve emlegetik, miket meséltél nekik fejből. Két éktelen rossz kölyök, Andris és Robi kalandjait. Ahány este, annyi helyszín. Egyszer az Állatkertben betévedtek a majmok ketrecébe, és ott olyan büdös volt, hogy menten kihullott Andris és Robi haja. Néha meg túlságosan ismerős helyzetekbe kerültek a mesehősök, ilyenkor a lányok – mesélik –, faggatni kezdték: Tamás! Ez a két rossz gyerek, ezek mi vagyunk? Neeem – mondtad –, ez két fiú.

Anna húsz, Rózi tizennyolc éves. Képzeld, olyan fura. Mostanában ők aggódnak értem. Szerepcsere történt.

Minap az egyik szakácskönyvben találtam a te kézírásoddal egy cetlit, amin az összes leves, egytál étel, köret rajta van, amit szeretsz…Sütőtök-, rántott-, savanyú tojás leves. Fasirt gombóc főzelékkel, vadas marha zsemlegombóccal, lecsó (klasszikus), rakott krumpli (klasszikus), vasi pecsenye…A zárójelbe tett klasszikus arra utalt, hogy lehetőleg ne varázsoljam túl az ételt.

Szerettem, hogy minden apróságot megosztottunk egymással. Hiányzik a nevetésed.

Majd még írok.

Itt jut eszembe. Elkészült a Margit híd felújítása , és gyönyörű kandeláberek adják a világítást. Élveznéd, hogy a 17-es fonódó villamossal eljuthatsz átszállás nélkül a Bem mozitól a Móricz Zsigmond körtérre. És már nem kell fejben tartanod, mikor jár le a jogosítványod, mert manapság a születésed napjához igazítják. Ennek mind örülnél, ha még köztünk lennél.”