Paks II – ketyeg az óra

Közzétette:

 

Mártha Imre, az MVM volt vezére, egy televíziós műsorban azt nyilatkozta, hogy a paksi egyes blokk felújításával is elegendő áramhoz jutna a magyar gazdaság, a kettes blokkal viszont annyi áramot termelnénk, aminek az eladását nem lehetne gazdaságosan megoldani, vagyis csak veszteséggel tudnánk túladni rajta. Vagyis nincs szükség Paks II.-re? No de akkor, mi legyen? Mártha szerint tárgyalni kell az oroszokkal, mert ő biztos abban, hogy a tárgyalásokat még nem késő elkezdeni arról, hogy esetleg másra fordítsuk a kapott hitelt.
Mártha Imre az egyik legjobb hazai szakember.
Véleményét illene komolyan venni. Éppen ezért cikkünket vitaindítónak szántuk és azt szeretnénk, ha szakértők, politikusok, hozzáértők egyaránt megszólalnának ebben a témában.
Kezdjük először egy másik szemponttal.
Fülöp Orsolya, az Energiaklub szakmai igazgatója azt mondja:
Az atomenergia a lehető legveszélyesebb energiaforrás, hiszen az elmúlt hetven évben, amióta atomenergiát használunk, az emberiség nem tudta kitalálni, hogy mit kezdjünk az atomhulladékkal. A világon sehol nem sikerült megoldani, hogy hol és hogyan helyezzék el biztonságosan az atomszemetet, ami még több százezer évig sugárzik. Az Energiaklubban mi azt gondoljuk, hogy felelőtlen és etikátlan tovább halmozni a veszélyes nukleáris szemetet, és ezért nem tartjuk elfogadhatónak atomerőművek építését és üzemeltetését. A meglévő atomerőműveket is a lehető leggyorsabban le kell állítani. Emellett nem vagyunk arról meggyőződve, hogy a jelenleg működő Paksi Atomerőmű – egyébként már egyszer meghosszabbított – üzemidején túli működtetés biztonságos lenne, sőt. A napokban Aszódi Attila, a Paksi Atomerőmű kapacitásának fenntartásáért felelős államtitkár egy konferencián szintén kétségeit fejezte ki ezzel kapcsolatban. Állítása szerint Paks 1 élettartama tovább már nem hosszabbítható, már csak az épületek állapota miatt sem. Aszódi Attilát igazán nem lehet atomellenességgel vádolni, tehát ha ő ilyet mond, akkor mi úgy gondoljuk, hogy ez tényleg nem lenne biztonságos.”
„Az Energiaklub a németországi Wuppertal Institut kutatóintézettel közösen kidolgozott egy zöld forgatókönyvet Magyarország számára, aminek a lényege, hogy egyáltalán nem számol atomerőművi termeléssel.
Vizsgálataik szerint Magyarország áramigényének akár 80 százaléka is biztonságosan fedezhető lenne megújuló forrásokból 2050-ben. Ennek egyik feltétele, illetve első lépése, hogy nagy lélegzetvételű épületkorszerűsítés történjen, amivel komolyan csökkenni lehetne az energiafelhasználásunkat.”
A végső tárolás ma legfeljebb néhány ezer évre van megoldva, de ez is hetven év fejlesztésének eredménye. S ha néhány ezer év múlva még lesz emberiség, akkor a sokkal hosszabb távú tárolás, vagy feldolgozás kérdését biztosan meg lehet majd oldani. (Ez utóbbi kategóriába tartoznak a gyorsítós transzmutációs technológiák, valamint a gyors reaktorokban történő elégetés.) A mai hasadási reaktorok üzemanyaga az uránium 235, legkésőbb néhány száz év múlva amúgy is elfogyna, nem lenne gazdaságosan bányászható.

Ám a kérdés eleve nem ez, mert józan ember amúgy sem akar hasadási reaktorokra épülő energiatermelést évszázadokig. A kérdés az, hogy milyen ütemben lehet reálisan és gazdaságosan kiszállni a hasadási energiatermelésből. „

A zöldek véleménye szerint azonnal, a józanabb megítélés szerint viszont néhány évtized kell az átálláshoz. Magyarországon ez az idő kicsit hosszabb, 30-50 év. Ezzel eljutunk már a politika területére.Oláh Lajos, a Demokratikus Koalíció országgyűlési képviselője szerint az egyes blokk üzemidejének meghosszabbítása hatalmas játékteret adna az országnak. A párhuzamos működést viszont elfogadhatatlannak tartja. S nem csupán azért, mert a költségek tetemesek és megroppanthatják a gazdaságot, hanem azért is, mert a technikai fejlődés az atomerőművek területén ma is óriási és tíz, tizenöt év alatt nem lehet tudni, milyen új generációs, biztonságos és költséghatékony erőművek építésére lenne lehetőség. Ugyanakkor , mondta a képviselő, a zöldenergia területén is óriási hatékonyság és technológiai megújulás következhet be. Amennyiben azt az összeget, amit Paks II-re fordítanánk, kibővítenénk egy bankhitel lehetőségével, s egy olyan pályázati rendszerrel, melyben a lakosság vesz részt jelentős mértékben lehetne emelni a lakások energiahatékonyságát. Egyszóval, Oláh Lajos szerint érthetetlen ez a nagy sietség Paks ügyében, nagyon ráért volna dönteni a kormány, 2025-ben, vagy 2028-ban.

Szóval PaksII. nagyon érdekes téma, nagyon is. Hiszen sok szakembertől hallottuk, hogy az atomenergia környezetbarát, mert használatával csökken az üvegházhatás, s hosszabb távon olcsóbb az energia előállítása is. Ma már a baleseti kockázattal sem érdemes a hozzáértők szerint riogatni. A 3., illetve a 3+. generációs erőműveket ugyanis, s a Paks II. is ilyen, már úgy építik, hogy a legsúlyosabb elképzelhető baleset esetén sem terhelik számottevően a környezetet.

Természetesen ezek a biztonsági elemek rendkívüli mértékben megdrágítják az építkezést.

Talán nem is véletlen, hogy az utóbbi években alig alig épül atomerőmű világszerte.

Persze nem csak a költségek miatt, hanem azért is, mert a megújuló energiákkal ma már sok helyen képesek kiváltani ezeket a fejlesztéseket. Arról viszont, hogy mi az olcsó és mi a drága nagyon megoszlanak a szakértői vélemények. Ugyanakkor tény, hogy a világ áramigényének harmadát már jó ideje az atomerőművek adják.
De visszatérve a költségekre, nem csak az építeni, vagy nem építeni kérdés nehéz, a működő atemerőművek hulladékának elhelyezése is óriási gond világszerte.
A nukleáris fűtőanyag, ami az atomreaktorok működtetéséhez szükséges, hasadóanyag. Mégpedig többnyire dúsított urán.
A fűtőelemek nagy aktivitású és hosszú élettartamú radioaktív hulladékok, végleges elhelyezésük Magyarországon még nem megoldott. A más, kis és közepes aktivitású szennyezett anyagok, ruhák, szerszámok végleges elhelyezése azonban igen. Bataapátiban például épült egy 150 méter mély tároló, ahová ezeket a sugárzó szennyezett anyagokat biztonsággal elhelyezhetik. Ott van ugyanis olyan kőzetösszlet (gránit), – ez egy geológiai szakkifejezés a kőzet formációra -, amely erre a célra alkalmas.

A jelenlegi kiégett fűtőelemeket pedig ma még Pakson egy betonlétesítményben tárolják, amelyben levegővel hűtik a kiégett kazettákat akár több évtizeden keresztül.

Szakértők állítják, az oroszok a Paks II. kiégett kazettáit sem valószínű, hogy átveszik. Nekünk kell gondoskodnunk a végleges elhelyezéséről.
Csak egy kis érdekesség a Rádioktív Hulladékokat Kezelő Közhasznú Nonprofit Kft. oldaláról.  

A Paksi Atomerőmű műszaki tervének elfogadásakor az érvényes előirányzat az volt, hogy az erőmű pihentető medencéiben tárolt kiégett üzemanyag-kazettákat (fűtőelemeket) 3 éves pihentetés után a Szovjetunió térítésmentesen visszafogadja. Az előirányzat szerint a kiégett üzemanyagot a Szovjetunióban újra feldolgozzák (reprocesszálják), de a feldolgozás minden végterméke a Szovjetunióban marad. Világviszonylatban is egyedülálló szolgáltatást kínált tehát az erőmű építőjének a szovjet partner, hiszen az ebben az időben már érvényes kereskedelmi reprocesszálási szerződések előírták a végtermékek (urán, plutónium, kis, közepes és nagy aktivitású kondicionált hulladék) visszaszállítását a feldolgozandó kiégett fűtőelemek származási országába.”
„Az atomerőmű első blokkjának üzembe helyezését követően a visszaszállítási feltételeket a Szovjetunió egyoldalúan módosította. Ezek szerint a szükséges pihentetési időt öt évre emelték és a visszaszállítás fogadásáért, mint szolgáltatásért, egyre növekvő árat kértek.

A Paksi Atomerőmű, annak érdekében, hogy az új feltételeknek eleget tegyen, a pihentető medencék tárolókapacitását megkétszerezte a rácsosztás sűrítésével, a visszaszállítást pedig magánjogi szerződések keretében bonyolította. 1989-1998 között 2331 db kiégett üzemanyagköteg került vissza a Szovjetunióba (később Oroszországba).”
„A visszaszállítások körül jelentkező problémák hatására a Paksi Atomerőmű szakemberei vizsgálni kezdték a kiégett kazetták tárolásával, feldolgozásával és elhelyezésével kapcsolatos alternatív lehetőségeket, majd egy moduláris, kamrás kialakítású száraz tároló létesítmény megépítése mellett döntöttek. 1992 szeptemberében a Paksi Atomerőmű vezetése szerződést kötött az angol GEC Alsthommal a Kiégett Kazetták Átmeneti Tárolójának (KKÁT) megépítésére. Ennek a konstrukciónak az előnye, hogy a kiégett kazetták hűtését a természetes kéményhatás biztosítja, valamint a tároló a moduláris kialakítás következtében az igények szerint bővíthető.“

Nagy kérdés tehát, mi legyen?
A költségeket lehetetlen csökkenti, s ha már elkezdték az építkezést, inkább arra lehet számítani, hogy azok növekedni fognak.
De ki lehet e hátrálni ebből a projektből és mi módon?
Népszavazás?
Ez, bár sokan szeretnék, nem jó ötlet. A szakmai kérdés eldöntésére a népszavazás ugyanis alkalmatlan módszer. A szakmai kérdéseket minden területen jó lenne függetleníteni a politikától.
Tárgyalások az oroszokkal, ahogy Mártha Imre felvetette? Ahhoz meg kellene lenni az akaratnak. Mégpedig mind a két részről. De lehet, máris kifutottunk az időből.

Iván Gizella