„Shylock & Shylock”

Közzétette:

OLVASNIVALÓ – e rovatcím alatt hihetetlenül izgalmas múltbéli tudósítást közölt az ujnepszabadsag.blog (így pontos, akinek ez nem új információ, tudja az okát. Ha valaki tévedésnek vélné a hiányzó .hu végződést, e cikk végén megtalálja, hogy ez miért NEM sajtóhiba.) Az Olvasnivaló cikk címe: „Bestiális arab gyilkos” végzett Soros György nagybátyjával. A cím láttán, ha nem volna fölötte illusztrációként a Kis Ujság-kivágás, azt hihettem volna, hogy mostani a hír. Mert hát, az internet, a blog- meg úgy mindösszesen a MÉDIA tele van a moszlimokkal, a „migránsokkal”, meg a menekült/bevándorló bőrbe bújt „terroristák” beszivárgásának fenyegető veszélyével. De, hát ugye, az eset, ha jól számolom , a ma világszerte ismert, sokak által sátánként átkozott, valószínűleg, még többek által emberbarátként nagyra becsült férfiú igencsak karon ülő (11 hónapos) korában történt. A családtörténetből, ebből a minden földlakó esetében létező magán „oral history”-ból, vagyis az ebédlőasztal körüli beszélgetésekből, az idősebbek elbeszéléséből, bizonyára van tudomása az esetről. De van egyvalami, amit százszázalékos bizonyosságként , nyugodtan lehet állítani. Azt, hogy az említett „életrajzi sajátosság” miatt Soros úrnak nem lehetnek személyes, a történésekkel egyidejű emlékei. Sem a hírlapok által szinte megelevenített drámáról, annak véres részleteiről ; sem atyja testvéröccsének kirablásáról és módszeres meggyilkolásáról, a hebegő arab (algériai) tettes kézre kerítéséről, munkanélküli voltáról, ami (a nyomorú pénztelenség) éppenséggel nem számíthatott enyhítő körülménynek a visszaeső, bűnismétlő rablógyilkosra halálos ítéletet mérő bírák előtt.
Tehát: a történet régi, mégis, hány esetet tudhat ki-ki, amikor a régi sebek, hirtelen felfakadnak, és elfeledettnek hitt események mai vérbosszúkhoz (modernnek tételezett korunkban, esetleg inkább a „kicsinálás” másfajta módozataihoz) vezetnek. Soros György nem így nevelkedett, nem így „szocializálódott”. Hogy mennyire nem, azt fordított előjellel Izrael Állam mai kormányfője, Benjamin Netanjahu bizonyítja. Ő, és pártja, parlamenti szövetségeivel, és civil híveivel (nesze neked „zsidó összeesküvés”, „a zsidók mind összetartanak”, meg a többi, antiszemita sablon) a budapesti kormányzati és kormánypárti tényezőkéhez hasonlítható gyűlöletkampányt folytat egy és ugyanazon Soros (született: Schwartz) György, zsidó vallású amerikai-magyar milliárdos ellen. Mert ez az úr, akinek családjában ilyen, moszlim tettes által a Sorosok (akkori anyakönyvi kivonatuk szerint: Schwartzok) ellen elkövetett rémtett emléke, nyilván, él, nem a „vér szavára” hallgat. Ellenben az emberség, általa alighanem morális minimumnak tekintett, belső parancsát követi. Nem azt nézi, hogy – képletesen szólva – milyen jászolban látta meg valaki a napvilágot. hanem azt, hogy esik-e bántódása, ártatlanul, bárkinek: moszlimnak, zsidónak, németnek, arabnak, cigánynak. Szomorú, mégis tény, van politikus (pedig, ugye, „a politikus is emberből van”), aki ezt, a humánus, tisztességes felfogást árulásnak minősíti, és ha tetteket lát e szellemet követve, már-már a lámpavas jut az eszébe. Ha ez nem képtelenség, akkor hol kezdődik az abszurdum? Ugyan miért volna sátáni, ekként üldözendő ötlet, hogy Soros úr bizonyos, nem háborús, de kisebb-nagyobb területek elleni harci cselekmények „járulékos áldozataiként” megsérült palesztin, vagyis arab gyermekeknek is juttat alapítványi támogatásainak magán bőségszarujából?
Az iménti felsorolásba az ártatlanul bántottak közé nem valamely otromba tollbicsaklás íratta velem a német népnevet. Habár Európa önazonosságától a zsidó-keresztény civilizációs-kulturális örökség elválaszthatatlannak tűnik, a Soros Györgyöt a célkeresztjükbe fogó ál-igazak sajátságos, és kevéssé, sőt inkább épp, hogy nem zsidó-keresztény erkölcsi, hanem harsány politikai választásukkal, mondjuk így : bakot lőttek. Az Olvasnivaló rovatban közölt cikk szerzője, Horváth Krisztián, eszperantista és hispanista, nyelvész, Soros úr atyjának, Tivadarnak , az 1944-45-ös budapesti, kalandos bujkálásukról szóló (eredetileg eszperantóul írott) könyvére hivatkozik. A címe: Álarcban. Náci világ Magyarországon. És egy különleges mozzanatra irányítja az olvasók figyelmét. Idézem: „ A kötet egy pontján, a háborús megpróbáltatásokat túlélt szerző így nyilatkozik: Soha nem uralkodott el rajtam a gyűlölet. Bár a hitlerizmus áldozata lett sok kedves barátom és két testvérem, mégsem azonosítottam Hitlert és rendszerét a német néppel. Fiaimat is ebben a szellemben próbáltam nevelni.”
…Schwartz. Soros. Tudjuk, kinek itt, kinek ott, mind áruló. „Shylock & Shlyock”.

SERÉNY PÉTER

Az Újnépszabadságnak, ebben, a „ .hu” blog-szféra-címben is kifejezett magyarságát a honi kiszolgáló orozta el tőlünk. Ez a kiszolgáló, alig pár nap után, puccs-szerűen, az éj leple alatt, „levágta a drótról”, a szabad, (tehát nyilvánvalóan, valamely „felsőbb nemtetszés-nyilvánítást” kiváltó) , blogos újságkezdeményt. Ám az Újnépszabadság – új életlehetőséget kapott egy külföldi, a fél világ mellett még a magyar kormánypártokat némelykor úgyszintén kiszolgáló, lényegileg Földgolyó-kiterjedésű host-tól. (A Szerk.)