Minden tisztességtelenség törvénybe van iktatva

Közzétette:

Tarján András

Tisztelt Új Népszabadság! Szeretettel küldöm az „Olvasnivaló rovatba” Ferenczi Krisztinával folytatott beszélgetésemet. 2012 nyarán találkoztunk a Belvárosi Liberális Klubban. A beszélgetés a Csináljanak végre valamit, hogy érezzék, a szabadság az ő ügyük!  című kötetemben jelent meg tizenkilenc másik beszélgetéssel együtt. A kötet a K.U.K Könyvkiadónál jelent meg.

Ferenczi Krisztina1 (1950- 2015)

1 A Színművészeti Főiskola elvégzése után gyakorló színésznőként tanult az ELTE magyar szakán. Itt 1979-ben kapott diplomát. 1981-től a Népszínházban, 1984-től a Pécsi Nemzeti Színházban, 1987-től a Békéscsabai Jókai Színházban játszott. 1988-ban ismét a debreceni, majd 1989–1991 között a Szegedi Nemzeti Színház tagja volt. 1990-ben a szegedi színháztól elbocsátották Ruszt József művészeti vezetőt és munkatársait. Ferenczi még eljátszotta Anna Karenina szerepét, majd ő is távozott a színháztól. Budapesten szabadfoglalkozású színésznő lett, közben könyvet írt 1989-ben elhunyt első férj, Timár Béla emlékére.
Beiratkozott a Magyar Hírlap újságíró-iskolájába. A Nyilvánosság Klub tagja lett, majd egyéves Soros-ösztöndíjat kapott, hogy könyvet írjon az 1996-os új médiatörvény történetéről. Oknyomozó újságírói munkát végzett, publicisztikái, tényfeltáró riportjai, könyvei jelentek meg. Az Orbán-bányákról írt sorozatáért a Magyar Hírlap régi munkatársai 2001-ben az Év Újságírójává választották. Szüret című könyve 2006-ban, a Narancsbőr 2014-ben jelent meg.
2 A Magyar Hírlap a ’90-es évek elején liberális orgánum volt. Az új Magyar Hírlap 2006 novemberében indult azt követően, hogy új tulajdonosa lett Széles Gábor személyében a napilapnak, aki megváltoztatta a lap addigi liberális profilját, és konzervatívvá alakította.

A beszélgetés:

Szeretettel köszöntöm Ferenczi Krisztinát. Kérlek, mondd el az életeddel kapcsolatban azt, amit fontosnak tartasz. Krisztina színésznő, többek közt játszotta Anna Kareninát, Pollyt, és ha jól tudom, utoljára Szegeden dolgoztál, ahonnan Ruszt Józseffel és többekkel együtt távolítottak el.
Ferenczi Krisztina: Ezt a politikának „köszönhettük”. Harminc év után egyik napról a másikra utcára tettek. Jött valami pártkáder, aki szakmailag Ruszthoz semmiképp nem volt mérhető. Ez a rendszerváltás hajnalán történt, Komócsin volt a párttitkár. Ruszt bűne az volt, hogy az országgyűlési választásokon szembe mert szállni a rettegett Komócsin elvtárssal. Nem mesélem hosszan a történetet, akkor született a harmadik gyermekem, így képtelenség volt, hogy elkezdjek pendlizni. Visszaköltöztünk Pestre.

Hogy hívják a gyermekedet?
FÁ: Krámer Lili, aki azóta már felnőtt. De visszatérve, Pesten nem volt semmilyen érdekes színészi feladat. Akkor megírtam az első könyvemet (első férjéről, a színész Timár Béláról)?, közben cseperedett Lili. Egyik nap megláttam, hogy a Magyar Hírlapban újságíró-tanfolyamot hirdetnek. Beálltam a sorba, és ott ragadtam. Gyorsan megtaláltam a legnehezebb témákat. Amikor a Magyar Hírlap megváltozott, hamar kirúgtak, és átmentem a Népszavához.

Valami olyat olvastam rólad, hogy elküldtek egy sajtótájékoztatóra…
FK: (nevet)

Hogy volt ez? Hogy jöttél vissza onnan?
FK: Először is, természetes dolog, hogy egy gyakornokot elküldenek sajtótájékoztatóra. Egy flekket – 1700 leütést – kértek. Bölcsészkart is végeztem, talán írni is tudtam. Először visszajöttem egy kistáskányi papírral, aztán egy bőröndnyivel, végül egy kerekes kocsival. Én mindig arra voltam kíváncsi, ami a dolgok mögött van. Amit a sajtótájékoztatón mondanak, az nem nagyon érdekes. Mindig jött hozzá újabb és újabb információ, én meg elkezdtem kirakni a puzzle-t.

Mi volt az első, amire „rájöttél”, és nyilvánosságot is kapott?
FK: Hú, most megfogtál, nagyon rossz az ilyen memóriám. Ez 20 éve volt. Inkább arra emlékszem, hogy kaptam egy Soros-ösztöndíjat, hogy írjak a médiatörvényről egy tanulmányt (Előjáték a sajtószabadságról) . A rendszerváltás utáni első médiatörvény teljes dicsőséges előkészítése és teljes bukása volt a parlamentben, mert a pártok nem tudtak megegyezni. A sajtó a mai napig nyögi ennek következményeit.

Vágjunk bele a közepébe: vörös iszap, aranyiszap.
FK: Ezt is elkutattam egy jó ideig. Ott egy falatnyi információm volt tavaly nyáron, amiről kiderült, hogy nem is igaz. De azon a szálon elindultam, és addig mentem, amíg igazakat nem találtam. Valahonnan dolomitot szállítottak, aztán váltottak, hogy 46 kilométerrel távolabbról kell szállítani. De miért? Kiderült, hogy egy Simicska-cég végzi a munkát. Nyilván így olcsóbb volt! Aztán kiderült az is, hogy a segítségül küldött 200 vagy 10000 forintokat szépen lenyúlta a kormány. Aztán megjelentek különféle „segítők”, akik emlékparkot akartak építeni (Lévai Anikó), holott a helyieknek ez eszükbe sem jutott. Persze lett volna benne egy csomó kő, meg természetesen egy kereszt. Túl sok hasonlót találtam a vörös iszap körül. A helyieknek elég volt a saját tragédiájuk, hiszen tíz ember meghalt, ilyen segítségre nem volt szükségük. Azt látták, hogy folynak a milliárdok, csak éppen azt nem kérdezték meg tőlük: veled mi van, öreg, te mit akarsz? Végül azt mondták, ez nekik vörös iszap, néhánynak aranyiszap volt.
Tehát voltak nyertesei a tragédiának. Mi ennek a módszertanára vagyunk kíváncsiak! Azt mondtad, kaptál egy hamis információt, és akkor mit csináltál? Beültél az autóba, és…
FK: Nem! Próbáltam egy kicsit többet megtudni, hogy ezek kitől származnak. Végül valaki említett egy nevet, akinek vannak információi. De kiderült, hogy az illető nem akar velem szóba állni. Mondtam neki, hogy ez az ő érdeke lenne, hiszen cserben hagyták. Neki a közelben volt bányája. Felkészült a szállításra, aztán egy hónap múlva cserben hagyták. Azt mondta, ha lemegyek, olyat mutat, amit még sosem láttam. És az a szakértői vélemény volt a marha nagy titok, ami akkor már három hónapja fönn volt a neten.
Közben én sűrűn leveleztem kormányzati szervekkel. Bombáztam őket, hogy miért akadt meg a vizsgálat? Akkor az egyik elárult egy kis titkot, és eljutottam Simicskához. Arra meg nem volt észszerű magyarázat, hogy ha valamit megvehetsz a szomszéd közértben, miért mész érte száz kilométereket? Szóval találok egy szálat a szénakazalban, és azt addig húzom, tisztítom, amíg az bizonyítható ténnyé nem válik. Ehhez kellenek a kormányzati információk, meg egy beszélgetés egy bácsikával a vasútállomáson. Ez utóbbi nagyon informatív. Sokan nagyon félnek erről beszélgetni. Soha nem lehet előre látni, mikor jutok használható információhoz.

Szóval odamész a bácsihoz az állomáson, hogy Ferenczi Krisztina oknyomozó újságíró vagyok. Szeretnék néhány kérdést feltenni.
FK: Nem. A bányatulajdonosnak természetesen ezt mondom, de ha Jani bácsi ott ül, akkor csak beszélgetünk. Természetesen őt nem használom fel.

Simicskával találkoztál?
FK: Nem, de Simicska egyszer a Magyar Hírlapban2 írt egy édes levelet. Azt írta, hogy ez nagyon jó lesz, Krisztina, de rendelnék hozzá egy mosolygóst. ?Aztán soha többet nem reagált.

A kormányzati tényezők formálisan együttműködők?
FK: Kénytelenek. Próbálnak nem válaszolni, de tájékoztatási kötelezettségük van. Ezt szeretnék megúszni, de tudják, hogy perelni lehet őket. Kolontár ügyében körbe-körbe küldözgettek (mutatja), illetékességre hivatkozva. Én ebben a küldözgetésben csipegettem fel az információ-morzsákat. Aki kiadta a megrendelést a Simicska cégének, azt nyilatkozta, hogy neki ahhoz semmi köze. Ahogy így küldözgettek, összegyűlt annyi morzsa, hogy végül lett belőle egy kenyér.

Most aktuálisak a földügyek. A konkrétumoktól eltekintve mit jelent a földügy? Légy szíves, foglald össze röviden!
FK: Meghirdetett az állam húsz évre egy csomó földbérletet, nem licittel, hanem fix árral. Ez a nyertesek számára azt jelenti, hogy a birtok, ha hozzá sem nyúlnak, csak felveszik az utána járó támogatást, már busásan megéri. Ha még gazdálkodnak is rajta, akkor óriási hasznot hozhat. A Fidesz hatalomra jutása előtt azt hirdette, hogy ő a családi gazdálkodás pártján áll. A vidéki gazdák azt hitték, a Fidesz győzelmével itt a lehetőség. Aztán pályáztak, nem kis pénzért. Volt, aki félmillió forintot hagyott ott, és egy talpalatnyi földet nem kapott.

Nem jár vissza?
FK: Nem. Körülbelül 70 százalékban mutatható ki, hogy Fidesz-közeliekhez kerültek a földek. Vannak vidékek, ahol elterjedt az emberek között, hogy nem érdemes pályázni, mert úgysem nyernek. Vannak, akik mégis megpróbálják. Beszéltem fiatalokkal, akik nagyon komoly munkát nyújtottak be. Ezek igazi intellektuális teljesítmények, és ők se nyertek. Nagyon szomorú, hogy sokaknak le kell ölni az állataikat, mivel nem jutottak legelőhöz, kaszálóhoz, ahol a takarmányt megtermelték volna. Amit ők eddig használtak, azt az állami földbérleten keresztül másnak adták. Onnan nekik el kell takarodniuk! Ez nagyon súlyos családi tragédiákat okoz. A Fidesz úgy gondolja, hogy ez politikailag megéri, mert így sok tízezer hektárt juttatott a híveinek. Szerintem nem fogja megérni nekik, mert vidéken sokkal érzékenyebbek az emberek a szomszéd bajára is. Azt tapasztalom, hogy aki nem pályázott, és nem járt pórul, az is háborog azon, hogy „a Janit most tönkretették”. Jobban belerázkódik a vidék ezekbe a nagyon igazságtalan történetekbe. Ma olvastam a HVG-ben Ángyán nyilatkozatát, hogy valamit változtatni fognak.

Te ismered Ángyánt?
FK: Nem, de egy „ősnaív”, és én is az vagyok. Az a naivitás, hogy ezt Orbán így találta ki. Mert ha nem adja oda a földet a híveknek, akkor baj van.

Szerintem jó példa volt erre a Tokaj-sárazsadányi eset, hogyan fizetett Orbán a haveroknak és saját magának.
FK: Kékesi Dezsőre gondolsz? Ő Orbánnak egy repatriált embere, aki most a Tisza mentén pályázaton kívül nyert több ezer hektárt, ha jól emlékszem. Az másról szól. Arról, hogyan gazdálkodjunk az állam javaival a magunk hasznára. Kiderült, hogy volt ez a „nem jegyzőkönyv” ügy, amiben Orbán is benne volt.

Én ezt azért hoztam ide, mert az ott segédkező embereket is állami pozíciókkal fizették ki.
FK: A kormánybiztos nem vész el. Sorra osztogatják a funkciókat.

Beszélgettél Mészáros Lőrinccel?
FK: Csináltam vele egy félórás interjút. Nem láttad?

De. Hitetlenkedtem is, mert nem mindenkivel áll szóba.
FK: Megcsodálta a kis Renault-mat.

Kemény ember lehet, mert úgy kezdődik a riport, hogy „szarok rá”.
FK: Nem úgy kezdődik! Ez csak egy durva bulváros kiemelés a részemről. Az csak a vége: „Tudja mit, Krisztina, szarok rá, szarok rá, hogy mit mondanak az emberek!”. Azt nem mondta, hogy az emberek erősen meg vannak félemlítve.

Csak beismert valamit, amikor azt mondta, hogy lett volna jobb megoldás is.
FK: Nem, az nem arra vonatkozott. Azt a stadionra mondta, mert a terület fele az önkormányzaté, másik része magántulajdonban volt. Most felszólítottam az MLSZ-t, hogy ezeket a szerződéseket tegye nyilvánossá. Kié lesz a stadion? A földtulajdonosé esetleg? Nem tudom leírni a képet, ami ott van! Épül a Makovecz-épület, száll az emberek szájába a por. Mellettük meg a marhák legelnek. Munkagépek, Mercédeszek, vas, beton. Irgalmatlan pénz van benne! Visszatérve a földekre, Mészáros Lőrincnek bevallása szerint 100 hektárja van, ehhez most nyert 1400-at. Próbáltam kideríteni, hol helyezkednek el a pályázatra kiírt földek. Iszonyatosan nehéz, mert a térképek, amelyek ezeket tartalmazzák, különböző méretarányban készültek, hogy minél nehezebben lehessen eligazodni. Ezt nyilvánossá kellene tenni, de ezt nem tették meg.
Nagy szerepe van a Felcsút környéki földek megszerzésében a Flier családnak. Flier János autóvillamossági szerelő volt, aztán egyik napról a másikra negyven százalékos tulajdonos lett a Herceghalmi Állami Gazdaságban az első Orbán kormány idején. Most a fia, Flier Tamás csereberél földeket Lévai Anikóval. Amúgy Flier János felesége a Fidesz helyi elnöke és a Fidesz-KDNP polgármesterjelöltje volt a 2010. évi önkormányzati választáson.

Az eddigieken kívül miért éri meg földet bérelni? Mi lesz, ha a bérleti szerződés lejár?
FK: Ez nem probléma a kétharmadnak. Törvény születik, hogy a bérlőnek elővásárlási joga van. Így volt a tizenkét állami gazdaságnál is. Ezeket húsz éves halasztott hitelre kapták. Három évig nem kellett kamatot fizetni, aztán három százalékot, és az egészet fél áron kapták. Közben Fazekas Sándor miniszter átad hét hektárt a lakáj média kamerái előtt valahol egy helyi gazdának, és megveregeti a saját vállát.

Mi a helyzet azokkal, akik nem kaptak földet?
FK: Tervezek egy térképet készíteni, amelyből kiderül, hogyan kerítették körül azokat a kis parcellákat, amelyeken a többiek gazdálkodnak. Van olyan terület, amelyiket meg sem lehet közelíteni.

Hogyan lett Mészáros polgármester?
FK: Miután 2010-ben Varga György nyert Felcsúton, de adótartozása volt. Erre kitalálták, hogy ezért nem lehet polgármester.Vargát eltávolították, helyére került Mészáros. A Flier családot 88 hektárral és lányuk vidékfejlesztési minisztériumi állásával kárpótolták.

A jövő társadalmi rétegződése tehát a következő: nagybirtokosok, kisbirtokosok, jobbágyok?
FK: Abszolút. Ezeknek minden kell! Egy talpalatnyit nem hagynak másnak. Addig tekergetik a tulajdonost, amíg mindenéből kiforgatják. Ha magától nem adja, ráküldik az ÁNTSZ-t, APEH-et. Van ott egy öthektáros föld, ami most még nem az övék. Most itt borítékolom, hogy egy év múlva az övék lesz.Eddig lehetett – propaganda szinten – mondani, hogy a magyar föld nem eladó. Mostantól vége a moratóriumnak. A magyar föld eladható.

Kaptál már fenyegetést?
FK: Azt nem, de mindig rám küldik a rendőröket. Egyszer majdnem kiesett a volán a kezemből, annyira röhögtem, mikor megláttam őket. A falu szélén egy csomó rendőr várt, meg a nagy mikrobusz. Azt hittem, valami bűnözőt várnak. Kiderült, hogy engem. Vagy máskor, várok türelmesen az önkormányzatnál a nagy emberre. Megáll a yard, és igazoltat. Holott már sokszor látott, igazoltatott, ismert.

Tavaly azt írtad, hogy most kell ordítani.
FK: Igen, amikor az Új Színházat odaadták Dörneréknek.

Szeretnél még színpadon játszani?
FK: Persze! Ha jönne egy szerep, ami megtalál, nagyon szívesen. Én nem keresem a lehetőséget, nem úgy élek, hogy várom az alkalmat, de ha megtalál, akkor természetesen.

Milyen szerepre gondolsz?
FK: Bármilyenre, hiszen már nagymama vagyok, így széles a választék.

Ha 2014-ben kormányváltás lesz, akkor ezeket a panamákat fel lehet deríteni, változtatni lehet?
FK: Esély sincs a változtatásra, hiszen minden tisztességtelenség törvénybe van iktatva. Álmodozunk csak, hogy leleplezik, börtönbe jutnak, de erről ne is álmodozzunk. Mindenkit óva intek attól, hogy azt higgye, ebből nagy számonkérés lesz! „Eredmény”, ha ezt annak lehet nevezni, hogy hosszú ideig el kell viselniük az emberek megvetését, akik meg vannak győződve az igazukról, de félnek. Hiába mondom nekik, ha a magyar bíróságnál nem kapnak, igazságot, el kell menniük Strasbourgig.

Népszavazást kell kiírni, és bebizonyítani, hogy a kormány által hozott törvények erkölcstelenek, egy szűk réteg érdekeit szolgálják.
FK: Én ezt nem tartom reálisnak!

Krisztina egy hógolyót gurít, amelyik lavinává dagadhat. Ez a lavina – képzavarral élve – elsöpri a demokráciát lebontó rendelkezéseket, és felépíti a jogállamot. Köszönjük.

A képen a Magyar Narancs felvétele. Ferenczi Krisztina Felcsúton