FIAM, EZ NEM KARÁCSONYI TÉMA!

Közzétette:

DE HA EGYSZER, ÉPPEN MOST TÖRTÉNT…
…hogy otthagyta a lapját a Vasárnapi Hírek főszerkesztője, miután az ünnepre készülő számot telepakolták a kormány uszító propaganda hadjáratának hirdetéseivel.Uniformis sajtó
Hazánkban úgy dúl a sajtószabadság, hogy csak ,na! Legalább is, még nem hallottam az ellenkezőjét kormányhivatalnoktól. De arról már lehetett olvasni, hogy a magyar kormány nem éppen sokad-rangú, hanem ellenkezőleg: első vonalbeli képviselői a lehető leghatározottabban kifogásolták, hogy közelmúltban az Egyesült Államok nagykövetségét vezető diplomata, a „Chargé”, azaz az ügyvivő a Magyar Újságírók Országos Szövetségében, igen nagy érdeklődés mellett, éppen a sajtószabadság témakörében tartott előadást. És, persze, (sok,a saját hazájára vonatkozó, ekként önkritikus megjegyzés után) kitért a magyar viszonyokra is. Ez, természetesen nem magánakció volt, az előadás leírt szövege természetszerűleg az amerikai külügy, azaz az Egyesült Államok hivatalos véleménye. (Akit érdekelt, elolvashatta az amerikai nagykövetség honlapján.)
Tény azonban, hogy ezt, minden magyar haragszomrád ellenére, egy sajtószakmai szövetség hallgatósága előtti előadás egyes részleteiben mondta el, ha úgy tetszik, az ügy (jogállam, szabadságjogok!) jelentőségéhez képest, a lehető legdiplomatikusabb formában. Mi több, az előadó házigazdája az az újságíró-szövetség volt, melynek épp az előadás évében választották új elnökéül Hargitai Miklóst, aki korábban, egészen a lap utolsó pillanatáig a Népszabadság kiváló, és nagyra becsült munkatársa volt. A napilap bezárását övező, nemzetközileg visszhangos botrány ismeretében, nehezen képzelhető el, hogy bárki úgy szóljon e közönség előtt a sajtszabadságról, általánosságban, mintha süket és vak volna a konkrét magyarországi helyzetben tapasztalható „anomáliákat” (finomkodás nélkül: szájkosár-veszélyeket) illetően. 
Ezek között pedig világszerte (az ügyvivő elmondta, hogy az ő hazájába n is) a cenzúra-öncenzúra mellett, előkelő helyen szerepel a gazdasági kényszer béklyó-effektusa. Az újságok megélhetésének fő forrását: a reklámbevételek adják. És ott, ahol a reklámok célirányos „terítésével”, például a magyar viszonyok között az állami hirdetések osztogatásával, avagy visszatartásával, kiadványok sorát lehet kedvező, vagy lehetetlen helyzetbe hozni. Magyarán, aki „jól viselkedik”, kap a jutalomtortából, aki renitenskedik, megnézheti magát. Én már hallottam esetről, amikor egy nagy áruházláncot bíráló megjegyzést kivettek a már a nyomógép-indításra kész újságból, mert a tulajdonos képviselője észrevette, hogy az őket – ha kis részben is, de mégis csak eltartó – cégről van szó, márpedig ilyen anyagi kockázatot, mint egy óriáshirdető sértődése, a lap nem tud elviselni. És akkor hol van még az a se szeri, se száma pillanat, amikor valamely állami hirdetési kampány közepette, a felháborodott olvasó kéri számon a lapján. miért publikálja szó nélkül a kormányzati propagandát, amikor a cikkeiben éppenséggel azzal homlokegyenest ellentétes állásponton van.
Mindezt egyáltalán nem a „levegőbe” írom. Egy friss fejlemény, a Vasárnapi Hírek főszerkesztőjének önkéntes távozása mindennél élesebben világít rá, milyen szakmai-etikai, egyáltalán: morális dilemmákkal kerül szembe az a szerkesztő, akinek lapja bizonyos dolgokról másként vélekedik, mint az a kormány, amely jutalmazó óriás-hirdetőként a maga, sulykolt véleményével, rámenősen, szinte beborítja az újság felületét. Aki a „kasszánál” ül, vígan elvan, és meg sem fordul (?) a fejében, hogy végső soron, természetesen: áttételesen, valakiknek a véleményhez való jogáról, a sajtó szabadságáról dönt. Miközben, pro forma, a mélybe ugrást, a hirdetési bevétel megtartását, vagy elveszítését az érintett kiadvány vezetése, ugyebár, maga dönti el. (Nem cenzor küld selyemzsinórt; itt a Pénz beszél, mázsás súllyal.)
Van, aki ezt az őrlődést nehezen viseli, és eljön a pillanat, amikor azt mondja: nincs tovább! Elege lett belőle a Vasárnapi Hírek főszerkesztőjének, Kertész Annának, aki e hét végén búcsút mondott a lapjának. Ezt írta a Facebook- bejegyzésében:
Tegnap vittem utoljára kávét a kollégáimnak a Vasárnapi Hírek szerkesztőségében. A múlt héten felálltam a főszerkesztői székből, mert már nem tudok felelősséget vállalni a lap minden oldaláért. Aljas, uszító propagandahirdetést jelentetett meg a kormány a szeretve és érzékenyen készített ünnepi lapszámunkban, amelynek cikkei – ahogy minden héten – az elfogadás és a szolidaritás jegyében születtek. “Társadalmi célú hirdetéseivel” a kormány pont ezeket az értékeket kívánja eltüntetni a magyar társadalomból. Van abban némi irónia, hogy a lapban megjelenő Publicus kutatás igazolja a gyűlöletkeltő propaganda eredményességét: az ugyebár nyilvánvaló, hogy az ország lakói egy darab menekültet nem láthattak az elmúlt két évben, az idei év legnagyobb problémájának mégis a hazai migránshelyzetet látják. A kivándorlás miatt a megkérdezettek csupán 1 százaléka aggódik, miközben nincs orvos, aki öt óra alatt ránézzen egy súlyos betegre a sürgősségin, melynek következményeként az illető meghal.
Sajnálom, hogy távozom a szerkesztőségből és a kiadótól, ahol az elmúlt 10 évemet töltöttem. Szuper emberek maradnak itt, akiknek küzdelméhez, hogy ellensúlyozzák a propagandahirdetések kártékony befolyását, sok erőt kívánok. Nekem nem volt elég belőle.”
De, mint az érintettek közül az EGYIK fél, a kormány, a hivatalosságai által, rendre tudatja: Magyarországon olyan friss, ropogós, eleven a sajtószabadság, hogy csak na!
Vélt igazságának, valós illusztrációjaként, egy hat év előtti újságcímlap rajta az Európai Unió tagországainak 23 nyelvén a tiltakozó közléssel: „Magyarországon megszűnt a sajtószabadság”. Köztudomás szerint, ezt a „vaklármát gerjesztő” címlapot olyan újság publikálta, amely 2016. október 8. óta nem létezik. Nagy hagyományú, és hagyományát nem titkoló, mértékadó, országos napilap volt. Osztrák tulajdonosa még a lap nevét is elzálogosította, biztosítékul azokhoz a bankkölcsönhöz, amelyeken a magyar kormányhoz é nagyobbik kormánypártjához „közel álló” cégek lépésről-lépésre felvásárolták (és uniformizálták) a magyar vidék sajtóját, a nagy olvasótábort maguk mögött tudó megyei lapokat.

Serény Péter