Évértékelő

Közzétette:

Az Újnépszabadság megírta Orbán Viktor évértékelő beszédének a szövegét, hogy a miniszterelnöknek ne kelljen fáradni vele.

Tisztelt Áder János elnök úr és kedves felesége! Kedves Orbán Viktorné asszony! Kedves Jelenlévők, Hölgyeim és Uraim! Jó újra látni Önöket. Miniszterelnökként. Bár ennek nem mindenki örül úgy, ahogy én. Felidézem Szabó István főtiszteletű püspök urunk történetét, amelyben két kisfiú hallgatja az istentiszteletet. Unalmas – mondja a kisebbik, mire a nagyobbik: ennek ilyennek kell lennie. Ezt mondom én is. Ennek így kell lennie és hozzáteszem, nem is unom. Mögöttünk van a 2017-es év és most azt kérdezem Önöktől, és Önök azt kérdezik tőlem, mi pedig azt kérdezzük egymástól, lehetséges-e mindez, amit elértünk? Van itt nagy szemdörzsölgetés a világban is, hogy mi mindent lehet megcsinálni egy országban. Mert megcsináltuk. Megmondtuk. Megmondtuk a Brüsszelnek. Megüzentük innen, ebből a hazából, hogy eb ura fakó. Meg hogy itt nem lesz imprelirelizmus. Itt nem lesznek imprerilisták. Mi antiimprerilista államot építünk. Innen nem fog sápot szerezni a globális háttérhatalom. Nevetve mutatunk fityiszt az imprerilista politika prófétáinak, lendületesen beintünk az uralkodó nemzetközi rend haszonélvezőinek és védelmezőinek, globalistáknak, liberálisoknak, elefántcsonttorony-palotákban és tévéstúdiókban üldögélő befolyásos embereknek, média siserahadnak és gazdáiknak. Azt mondták nekünk, teremtsünk nyitott világot. Olyat, amiből kimennek, meg amibe bejönnek. Az emberek. A nagyokosok azonban tévedtek. Kimenni, ugyan kimentek néhányan. Mondtam is például Dzsudzsáknak, ez nem jó dolog. Jöjjön vissza az NB1-be. De ide nem jöttek azok, akiket nem hívtam be. Ide csak focistákat hívtam be. És az oroszokat. Hogy csinálják meg nekünk Paksot. Felépítettünk egy falat. A Magyar Nagy Falat. Megmutattuk, hogy a magyar egy nagy falat. Ha le akarja nyelni a globális cápa.
Hübrisz – mondanák a régi görögök, Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Hübrisz az elbizakodottság, a dölyf és a kóros önszeretet elegye. Sokan Istennek képzelik magukat odaát. Pedig nekünk van erre egy mondásunk. Tudjuk, hogy hol lakik a Jóisten. Hozzátehetem Tisztelt Hölgyeim és Uraim, Önök tudják is, hogy hol lakik. És, azt is, hogy ki az.
Ezt persze nem illik ezt kimondani a világban, mert a politikai korrektség nevében szájzár alá vették azokat, akiknek azt ígérték, hogy a globális világgazdaság és világkormányzás hasznaiból nekik is jut. Pedig gazdasági síkon a nyitott társadalom azt jelenti, a rókákat beengedik a tyúkólba, hogy szabadon versenyezhessenek. Arról pedig senki sem tehet, ha folyton a rókák nyernek. Meleg a pite – mondják ilyenkor a fociöltözőkben.
De ebből ennyi elég is, hiszen nem az Európai Unió értékelésére gyűltünk össze, bármennyire is csábító egy magyar embernek a világkormányzás távlata. Bevallom egy embernek nagyon is az. De, hogyan állnak Magyarország dolgai?
Az elmúlt nyóc év verejtékes munkájával felépítettük a mi testünkre szabott, a mi ízlésünk szerint való, a mi észjárásunkból kikovácsolt magyar modellt. Már állnak stadionjaink. Már megvolt a nagy földosztás. Már a kisember is, legyen bár egyszerű vidéki gázszerelő, gazdagodhat. Már minden nyugdíjasra jut tízezer forintnyi Erzsébet-utalvány. Nemzeti konzultációkat tartottunk és tartunk a jövőben is. Megkérdezzük demokratikusan, hogy akarják-e az emberek azt, hogy a lakásuk egyik szobájába négy arab költözzön? És ez a négy arab fejenként nyolc feleséget, tizenkét unokatestvért és kétszáz gyereket zsúfoljon be hozzá. Hogy minden falusi temetőben migránsok bujkáljanak? Akarjuk-e ezt Tisztelt Hölgyeim és uraim? Hát kimondom bátran, hogy nem. Persze igazi menekültek jöhetnek. Várjuk a rothadó Nyugatot, az Uniót és az Egyesült Államokat elhagyni vágyó Nobel-díjasokat, Oscar-díjasokat. Még rendes producereknek is tudunk adni egy-két tévécsatornát.
Mindenkire szükségünk van, így a magyar takarítónőket, útkaparókat, rakodómunkásokat, culágereket és napszámosokat a jövőben is tisztelni kell. Közmunka kell. A közért dolgozzanak azok, akik vásárolni akarnak a közértben. Ez így igazságos. Személyesen el vagyok kötelezve amellett, hogy Magyarországon egy gyermek se nőjön föl úgy, hogy nem látja a szüleit dolgozni. Legalább kapirgálja a gyomot az árokparton. A határaink védettek, a közbiztonság kézben van tartva, a rendőrség elszánt és eredményes. a bűnözők üldözésében. A katasztrófavédelem dolgozói a helyükön és folyamatos készenlétben állnak. Összefoglalóan azt mondhatom Önöknek, a holnap miatt nincs okunk idegeskedni. Itt maradok. Itt maradunk. Megvédjük rendszerünket. Még nincs okunk dicsekedni, éppen ellenkezőleg: mindannyiunknak azt tanácsolom: most kell szerénynek lenni, mert most van mire. Tisztelt Hölgyeim és Uraim, bevallom Önöknek, számomra fejtörést nem is a holnap, inkább a holnapután okoz. Mi lesz a magyarokkal? Mi lesz a magyar élettel tizenöt-húsz év múlva? Meddig bírjuk még erővel? Ráadásul választás is lesz 2018-ban – gondot okoz, hogy titokban, külföldi pénzekkel akarják befolyásolni a magyar politikát. Nemzetközi szervezetek fizetett aktivistáiról és magyarországi irodáiról van szó. Itt nagy testű ragadozók úszkálnak a vízben. Soros Györgyről nem véletlenül mondják azt, hogy tőzsdecápa. Akarunk-e 2018-ban tiszta vizet a pohárba? Vagy ahogy hallottam nemrég: öntsünk-e tiszta vizet a nyílt kártyák közé?
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Szent István intelmei között a legelső: Minthogy a királyi méltóság rangját csakis a hívők és a katolikus hitet vallók nyerhetik el, ezért parancsainkban a szent hitet tesszük az első helyre. A magyarok sohasem érhetik be középszerű vezetéssel és középszerű kormánnyal, többre van szükségük, és többet is érdemelnek. Hinni kell a jó kormányzásban és a jó vezetőben. Ahogy Szent István mondta: szent hittel kell hinni a jó vezetőben. És akkor megy minden magától is, mint a karikacsapás.
Hajrá, Magyarország, hajrá, magyarok!

k.a.

A kép: Az Unciklopedia karikatúrája