A Menekülő

Közzétette:

A Menekülő tipikus hazai alak. Nincs köze a kormányzatilag kiplakátolt menekültekhez. A Menekülő képernyőink jellegzetes figurája. A jellemtelenség archetípusa. Nincs egyedül, sokan vannak.
Menekülési állapota: folyamat. Van, akinél ez sohasem ér véget. Élete állandó menekülés. Nem valaki, inkább valami elől. Leginkább egy helyzet elől, ami megkívánja – mondjuk – a felelősség vállalását. Sokan vannak ilyenek. Az ilyen menekülő karakterének erkölcsi fundamentuma gyenge, kritikus helyzetekben ingatag, sőt meg is dőlhet. Mint ahogyan meg is dől. Ilyenkor nincs tovább, menekülni kell.
Az ingatag erkölcsi fundamentum ingatag magaviseleti felépítményt képez. Nincs, és nem is lehet ez másként. Aki egy erkölcsi felelősséget kikövetelő helyzetben nem képes erkölcsileg helytállni, az elmenekül. Hová? Belemenekül egy ugyancsak erkölcsi helytállást követelő másik helyzetbe, aminek ott sem képes megfelelni. Életeleme a menekülés permanenciája marad. Menekülése egyik hazugságból a másikba vezet. Legtöbbször nyilvánosan, és felháborítóan ízléstelenül. Egyik vállalhatatlan helyzetből a másikba. Mégis csinálja, mert nincs más választása. Mert ő ilyen. Talán nem mondható erkölcstelennek, de közel áll az ilyesféléhez. Mindössze jellemtelen. Okos, mert nem ingyen, hanem pénzért, főleg közpénzért, hazudik. Közpénzért menekül. Hol azért, mert kérdést kap a közpénzből saját vállalkozásához épített közút miatt, hol éppen egy forradalmi fejlesztésű barackmag project miatt. De volt Menekülő abban a helyzetben is, amikor az óraadó tanárok hónapok óta ki nem fizetett béréről kérdezték. Nem is oly rég nézhettük a lesunyt fejjel, rebbenő tekintettel osonó ügyész és miniszter menekülését. De láthattunk menekülni korábban olyan kereszténynek és demokratának álcázott, vén salabaktert is, aki nem átallott csókot hinteni a TV híradók kamerájába. Válasz helyett arra a kérdésre, hogy mit tesz a keresztény, nemzeti kurzus a gyermekek éhezése ellen. Kritikus helyzetben a Menekülő, időnként a hatalmilag részére előírt pökhendiség ’burkájában’ menekül. Ilyeneket sokat láthatunk a képernyőn.
A kérdések elől, a válaszok felelőssége elől menekülnek. Szellemi, intellektuális és erkölcsi kapacitásuk, azaz saját emberi önlétük, alkalmatlanná teszi őket az egyenes válaszra. Ugyanis már nem önmaguk léteznek. Létezésüket, emberi mivoltukat felajánlották és eladták a Hatalomnak. Így azután, a Hatalom közpénzből kitartott zombijaiként menekülnek. Az ilyenek nem egyenes emberek. Önérzetüket elkótyavetyélték, jellemüket elveszítették, lakájokká váltak, akiket a társadalom még nem elbutított részének megvetése illethet. Többnyire az aktuális hatalmi felekezet csuhájában mutatkoznak.
Sosem fogynak el.
Újratermelhetőek és újratermelődnek. Közpénzből

Kuthi Csaba