Kenedi János: A Stück Frici elmélet

Közzétette:

A nyolcvanas évek közepe táján, a lágymányosi (ma) Szent Imre templom mögöttünk, a Feneketlen tó előttünk, traccsoltunk Forgács Pállal, egy dombocskára emelt játszótéri padon. Heti szokásunk szerint előbb néhányszor körbe sétáltuk a tavat övező sással és náddal körülvett ösvényt, aztán a szokatlanul enyhe télben helyet foglaltunk a padon. Pali átnyújtotta a kiolvasott The Economistot és The Guardian Weeklyt én pedig a kezébe helyeztem a legújabb szamizdatot. Arról kezdtünk el beszélgetni, hogy vita alakult ki a szamizdat készítők között: ingyért, vagy pénzért forgalmazzuk-e a lapokat, a Beszélőt, a Máshonnan Beszélőt, a Hírmondót. Hiszen ez már nem a kéziratos irodalom kora volt, amelyben ki-ki nem maga másolt írógéppel, hanem stencilezett, nyomtatott sajtó, illegális terjesztőkkel, konspirált raktár-hálózattal. Zavartalan diskurálásunkat biztosította egy, a könyököm mögötti, sziklából faragott munkásőr szobor, karabélyát a cisztercita templom felé fordítva. – Miért nem alkalmazzátok a Stück Frici elméletet – kérdezte Forgács Pali. – Ki az, mi az?- érdeklődtem én. Stück Frici egy kitelepített sváb volt, akivel Pali egy sütőgépen dolgozott az angyalföldi sütödében A gyár a péksütemények mellett ontotta az édességeket is: ostyát, kekszet, holipnit. A Főző utcai sütödét Gerő Ernő miniszterelnök-helyettes meglátogatta számos pártkorifeus kíséretében.
Megállt Stück Frici gépe mellett és kért egy holipnit, majd menten beleharapott. Aztán földúlt „pfuj” szavakkal kiköpte. Majd tovább állt, a sleppjével együtt. Stück Frici beledörmögte Forgács Pali fülébe, hogy „kellet
t volna kérni tőle 1 forintot, mindjárt ízlett volna neki”. Forgács Pali adomájának híre kelt. Terjedt házibuliról házibulira, Pali tekintélye is nőttön-nőtt a demokratikus ellenzékben. Olyannyira, hogy a Stück Frici elmélet nemcsak megoldotta a szamizdat forgalmazásának akadályát, de Forgács Pál 1998. május 14-én, a Metró klubban megalapította a TDDSZ-t, majd annak első választmányában körülültek a rendszerváltás szereplői: Magyar Bálint, Bauer Tamás, Laki Mihály, Hann Endre, Szalai Júlia, Pécsi Vera, Halmai Gábor etc. Egyikőjük, Bencsik Gábor így emlékezett vissza húsz év múltán a TDDSZ alakulásának hangulatára:
1988-ban (vagy 1989-ben?) egy felmérésben a Tudományos Dolgozók Demokratikus Szakszervezete bizonyult az ország legmegbecsültebb intézményének, megelőzve a bíróságot, országgyűlést, rendőrséget, szakszervezetet, pártokat. Pedig lényegében nemigen állott másból, mint bő ezer, különösebb szervezeti tevékenységet nem végző tag nevében tanácskozó és nyilatkozó két tucat, akkoriban ellenzékinek mondott értelmiségiből, akik választmány név alatt jöttek össze hetente, hogy véleményt formáljanak az ország dolgairól. A TDDSZ irodája az egyik tagtárs cselédszobájában működött, az ülések különböző iskolai tantermekben zajlottak. Ezeken az üléseken Forgács Pál elnökölt. Nem volt erre külön titulusa, egy volt a választmány tagjai közül (akkoriban az ellenzék nem szerette az elnököket, féltette tőlük a demokráciát); egyszerűen magától értetődött, hogy ő vezeti az üléseket. Olyan volt, mint Mynheer Peeperkorn a Varázshegyen – nem mondott soha semmi rendkívülit, mégis mindig ott volt az asztalfő, ahol ő ült, annak volt súlya, amit ő mondott.”(Mandiner 2016.02.05.) Aztán Forgács Pál 1992-ben mégis elnök lett,a Szakszervezet Demokratikus Ligájának elnöke két éven keresztül Egy magasabb dombocskán, mint ahol mi üldögéltünk a ’80-s évek közepén a Feneketlen tónál, a Fehér Ház erkélyén az idősebb Bush amerikai elnök nyújtotta a kezét a Liga elnökének. És négy nap múlva, ha ismét langyos téli idő lesz december 26-án döntenek Forgács álmáról, kapnak-e tb számot a külföldön dolgozó magyar állam polgárok.”