Berlini napló: Megbocsátás

Közzétette:

Ferber Katalin
Berlin ahol élek az emlékezés és az emlékek városa is. Talán az ébreszt az itt élő külföldiekben tiszteletet, hogy a német múlt szépségei és rémségei megférnek egymás mellett. Rengeteg emlékművet láttam eddig Európa sok városában, Kelet-Ázsiában, de talán számomra a legszebb az Unter den Lindenen a Neue Wache, ami a Humboldt egyetem és a Német Történelmi Múzeum között van, szemben a nemrég megnyitott, eredeti szépségében tündöklő Berlini Operaház épületével. (Stadtoper).
Az épületet eredetileg a palotaőrség számára építtette az akkori német császár a tizenkilencedik század korai éveiben.
Azóta természetesen sokféle romboláson és újjáépítésen esett át, de ma turisták ezrei keresik fel, talán ezért rika alkalom, amikor egyedül lehetek az aulában.
Történészként soha nem foglalkoztam az emlékhelyekkel, mégis minél többször keresem fel a helyet, annál biztosabb meggyőződésem, hogy a világ egyik legszebbje, mert hiteles.
Minden alkalommal amikor ott vagyok, újra elolvasom a bejáratnál a hét nyelven kifüggesztett szöveget, mert nagyon szívesen látnám ugyanezt (vagy ehhez hasonló szöveget) sok ország középiskolai történelemkönyveiben.
Kétségtelen, hogy tanítva a japán történelmet, s ismerve némileg a magyar történelmet, e szöveg őszintesége megrendítő, s valóban emlékezésre késztet mindenkit.
Eddig sohasem sikerült egyedül lennem az aulában, ahol Käthie Kollwitz szobrának másolata Anya a halott fiával, áll középen. Az aula kupoláján keresztül árad be a fény a szoborra.
Néhány napja jártam ott utoljára, s pár percig egyedül lehettem.
Mivel az emlékhelyen olvasható szöveg egészen kiváló, álljon itt ennek magyar fordítása. (Kérem a hozzáértőket, ne a stiláris pontatlanságaimra figyeljenek, hanem a szöveg körültekintő tartalmára.)„A NÉMET SZÖVETSÉGI KÖZTÁRSASÁG KÖZPONTI EMLÉKHELYE A HÁBORÚ ÉS ZSARNOKSÁG ÁLDOZATAINAK
Tisztelettel adózunk mindazok emlékének akik a háború miatt szenvedtek.
Emlékezünk azokra a polgárokra akiket üldöztek és életüket vesztették.
Emlékezünk mindazokra, akiket harc közben a világháborúkban öltek meg.
Emlékezünk az ártatlanokra, akik a háború miatt saját hazájukban vesztették életüket, mert üldözték és foglyul ejtették őket.
Emlékezünk a zsidók millióira, akiket megöltek.
Emlékezünk a meggyilkolt szintikre és romákra.
Emlékezünk mindazokra, akiket származásuk, homoszexualitásuk, betegségük, vagy gyengeségük miatt öltek meg.
Emlékezünk azokra, akiknek elvették jogát az élettől és megölték őket.
Emlékezünk mindazokra akiknek politikai vagy vallási meggyőződésük miatt kellett meghalniuk.
Emlékezünk azokra, akik a zsarnokség áldozataként haltak emg, jóllehet ártatlanok voltak.
Emlékezünk azokra a nőkre és férfiakra, akik ellenálltak a zsarnokságnak, s emiatt vesztették életüket.
Kegyelettel emlékezünk mindazokra, akik inkább meghaltak, minthogy megtagadják meggyőződésüket.”Tisztelettel adózunk azon nők és férfiak emlékének, akiket azért üldöztek és öltek meg, mert 1945 után szembeszálltak a totalitariánus diktatúrával.”