NE BÁNTSD A MAGYART, CSÚNYA AMERIKA!

Közzétette:

Te teljesen hülye vagy!”. Ezt egy jóakarómtól kaptam, egyenest a képembe. Azt találtam, ugyanis, mondani neki, hogy levelet írok MINDEGYKI úrnak, mert kezdek háborogni. Mert személy szerint ő, meg jeles kollégái, a legalpáribb módon oktatják ki a fél világ fontos főembereit, hogy hol lakik az úristen (itt, Budapesten, a Kossuth Lajos téren). Közben pedig olyan átlátszó (a Kádár–Aczél-ban finomkodva „csúsztatásnak” nevezett) hazugságokkal traktálják a magas külországi címzettet, leginkább a „másolat” valódi, hazai címzettjét: a választópolgárt, hogy az már… Mire idáig értem, fulladozni kezdtem, jóakaróm pedig azt mondta, „na, látod, nem ér annyit az egész” Meg, hogy, „írhatsz nekik, legföljebb kiröhögnek, kit érdekel, hogy miattuk téged, engem, egy országot hülyének néznek, lökik a szöveget, ezért kapják a fizetésüket…” Hát, jó, ha jóakarómnak netán (bizonyosan!) igaza van, és az urak/hölgyek azt sem bánják, hogy nyilvánvaló „csúsztatásaikon” épp azok a külföldi címzettek röhögnek a legnagyobbat, akiknek forma szerint szánják, akkor én sem bánom, ha esetleg kiröhögnek. (Jut eszembe a népszerű rádióban gyakorta ismételt, politikai gusztus szerint kebeldagasztó/hervasztó kis félperces. „ a világ összes rádiója bemondta, hogy szégyelljétek magatokat”, a sok hülye mind elszégyellte magát, CSAK MI, MAGYAROK NEM. Mi – van ám itt finesz! – – kikapcsoltuk a rádiót…)
Ne beszéljek már a levegőbe: példát ide. Oké. Tíz nap, és lejár a jelentkezési, pályázat-beadási határidő a magyar vidéki sajtónak megajánlott guruló dollárokra. Ez az Egyesült Államok kormányának az ottani külügy által, hivatalosan meghirdetett pályázata. Cél, összeg, pályázati feltételek, mind akkurátusan leírva. Jó hosszan, hogy, mindenki, elsősorban a lehetőségre felfigyelő érdekelt, de bárki más is, a legapróbb részleteket is értse, és megértse. Meg lehet nézni: https://www.state.gov/j/drl/p/ Pdf formátumban letölthető, ha jól kalkulálom, olyan 17 gépelt oldal lehet a terjedelme. Ennyit én, az első hír hallatán, majd – hacsak angol nyelvleckeként nem adják fel házi feladatnak – bolond lettem volna elolvasni. De most egy kis negyed-influenza-szerű-utánzat felsőlégúti hörgés némi kényszerpihenőt mért rám, hát elszórakoztam e szép, hosszú, katonásan precíz, és nagy-nagy bürokráciák hagyományaihoz méltóan még a pontosvessző meghatározását is feltüntető közleményen. Azanyját! – szaladt ki a számon. Hát a külügyminiszter úr sem olvasta?! Mert, hogy azt nyilatkozta ugye (nem vagyok rest, ne a levegőbe beszéljek, na!). A legjobb, ha a kormányt pártoló Magyar Idők c. kiadványnak az MTI-re hivatkozó, tehát hivatalos forrásból származó szövegét veszem alapul (http://magyaridok.hu/belfold/belugyekbe-torteno-beavatkozasnak-tartja-szijjarto-az-amerikai-mediafinanszirozast-2458849).
Tehát, csak tiszta forrásból: ha már közeleg a pályázat benyújtásának határideje (január 19.), erről a dátumról Szijjártó Péter ezt találta mondani: januárban akarnak döntést hozni a pályázatról. „Mi ez, ha nem a választási kampányba, Magyarország belső politikai folyamataiba történő beavatkozás?” – fogalmazott. Remek költői kérdés. A feltételezést szempillantás alatt ténnyé varázsolja. Ja, hogy döntésről (!) a pályázat szövegében, a januári dátumnál szó sincsen… Ez a beadási határidő. /Eredetiben:
Application Deadline: January 19, 2018../ Persze, ettől még a dolláron vett nyertes, még idejében megkaphatja (a TUDJUKKIK által neki szerzett janicsár-)pénzt, hogy a kormány ellen vesse be magát a választási kampányban. Bár, ha miniszter úr, vagy a beosztottai olvasták volna a pályázati kiírás valóban aprólékosan részletező, épp ezért informatív 17 gépírt oldalát, olvashatták volna benne azt is, hogy a pályázó által leírt tevékenység kezdete az illető számítása szerint 2018 május-júliusára eshet, tartama pedig 18–24 hónapra tervezendő. (Az eredetiben: Applicants should include an anticipated start date between May 2018 – July 2018 and the period of performance should be between 18-24 months.)
„Stubborn facts”, itt úgy mondanám: „a tények makacs dolgok” Az angolt tiszta forrásból idézem: a külföldre kiváló angolsággal kommunikáló kormányszóvivő úr a Blogjában bizonyos nemszeretem tartalmakat/személyeket cáfolva, állításaikat vitatva szokta írni (szövegkörnyezetbe illesztve, hogy például mennyire meglepődnének, ha benéznének hozzánk, és szembesülnének az őket kínosan érintő „makacs tényekkel. No igen: ha benéznének. Vajon valóban nekik volna kínos, amit tapasztalnak? A retorika milliom csodát produkált már…) De maradjunk a makacs tényeknél.
Szíjjártó miniszter úr, akár hogyan is nézzük, megrágalmazta Magyarország egyik (és történetesen: nem éppen legkisebb) szövetségesét. Ha diplomatikus „mi ez, ha nem…” kérdésbe burkolva is, szépszerével azt állította, hogy Amerika a pályázati kiírásával beavatkozik a magyar választási kampányba. Igen ám, de itt valami nagyon sántít. A rendszerváltoztatás óta Magyarországon még nem volt a húsvéti ünnepektől távoli időpontra kiírt országgyűlési választás, idén pedig (ez a naptár „makacs ténye”) Húsvét április hónap első napjára esik. Az amerikai pályázati kiírás pedig, mint az angol szöveg megfelelő passzusából is látható, a tevékenység lehetséges legkorábbi kezdetének feltüntetését is kéri a jelentkezőktől /fel tudnak-e készülni addigra?/, szó szerint „május-júliust” jelölve meg.
Manapság szokás azt mondani, hogy e hazában minden elképzelhető, nincs lehetetlen, de semminek sincs következménye. Jómagam azt hiszem, hogy ez tévedés. Képtelen, sőt bántó volna, ha valaki azzal a feltevéssel állna elő, hogy az igencsak keményen, már-már példát statuálóan intézkedő-nyilatkozó Szijjártó miniszter úr, nem ismeri a pályázatot, amelyről egy sértett nemzet önérzetes képviselőjeként beszélt, számon kérő felháborodással. Ez esetben viszont rejtély, hogy nem vette észre: valójában olyasmit kérdez (költőileg..), amire bárki, az amerikai kolléga-minisztérium nyilvános honlapján megtalálhatja az autentikus választ. Ha pedig, netán észrevette, és mégis, azt mondta, nemde…. Én ugyan nem fejezem be ezt a mondatot.
Egy apróságot mégis megemlítenék. Itt volt, nem is olyan rég, az a bolygó hollandus, hivatalából (idejében!…) távozó nagykövet, aki nem átallotta azt mondani, hogy… (Ismételd csak meg, aztán majd nézhetsz…). Repülhetett is hazafele, alászolgája, csúnya Hollandia, ne is lássunk!. Ne bántsd a magyart! Az oda valósi külügyminiszter, utána meg a kormány feje nem győzte a bocsánatunkért esedezni!
De milyen különös. Hallott valaki valami olyasmit, hogy magyar hivatalos ember csak annyit mondott volna Uncle Samnek: „Bocs’, hogy a lábadra léptem. Tévedtem. Tudod, egy rossz mozdulat, és kész a baj.” (Félre:) Ceterum censeo: NE BÁNTSD A MAGYART!

Serény Péter