Mindenki kiszolgáltatott az államnak

Közzétette:

Stugner Ágnes

Egy ügyvéd kollégám írása. Ahogy mondják, minden szavával.
“Budapesti ügyvéd fiaként nőttem fel, sokat hallottam ma is élő, nagy ügyvéd legendákról és tőlük is személyesen arról, milyen is ez a pálya, hol helyezkedünk el az ország rendszerében, mi is a feladatunk valójában.
1999-ben végeztem a Johann-Wolfgang-Goethe Egyetemen, Frankfurtban, azóta élek újra itthon. Szocializálódásomat alapvetően meghatározta apám világképe, aki nagyon büszke volt az ügyvédségére en bloc, valamint a frankfurti tanulmányok, ahol rendkívül érzékennyé tettek a valódi demokráciára. 18 éve költöztem haza, azóta polgárként és ügyvédként egyaránt azt éreztem újra és újra, hogy kis országunk működése nem az igazi, kicsit magyar, kicsit balkáni, de azért összességében még épp emészthető.
2018.01.01. napjával az én véleményem szerint átléptük azt az ominózus piros vonalat, amelyik az elfogadható és az elfogadhatatlan között húzódik. Nem emlegetem az országban fellelhető egyéb visszásságok hosszú sorát, bár mindazon visszásságok végül is a jog eltorzításához vezettek, vagy épp az által jöhettek létre. Szeretném azonban épp itt, ezen a fórumon szóvá tenni, hogy szerintem egy szabad ügyvéd szemével mindenképp látni kell a helyzet minden eddiginél nagyobb romlását.
Abban az országban, ahol (i) a közigazgatási bírákat a közigazgatásból hozzák, (ii) közigazgatási szervek jól láthatóan kormányzati irányítás alatt a politika kiszolgálóivá válnak (lásd ÁSZ és az ellenzéki pártok) és eközben (iii) az új ügyvédi törvény kinyit egy lehetőséget bármely ügyvéd azonnali kivégzésére, abban az országban NINCS DEMOKRÁCIA.
Ehhez már szinte csak desszert, hogy az új Ptk., Polgári perrendtartás, Közigazgatási perrendtartás, Adózás rendjéről szóló törvény, Munka törvénykönyve, Ügyvédi törvényeknek köszönhetően valamennyi ügyvéd tárgyi tudása megtizedelődött, a demokráciában betöltött ellensúly szerepünk rohamosan csökken. Gondoljatok már bele, hogy ha a két ünnep között 966 törvény. módosult, melyikünk tárgyi tudása volt naprakész január 3-án, illetve melyikünké mikorra fogja elérni akár csak azt a szintet, ahol friss diplomásként tartanunk kellett.
Kollégáim! Meddig nézzük ezt úgy tétlenül, hogy a kamarákra mutogatunk, meg egymást közt zúgolódunk, ki-ki a vérmérsékletének megfelelően?
Miért nem szervezünk legalább egy békés ügyvéd-tüntetést, miért nem mutatjuk meg az ország közvéleményének azt, amit csak mi látunk valójában? Lehet, hogy most is tudunk alkalmazkodni az új szabályokhoz, s az is lehet, hogy ebbe az alkalmazkodásba még csak bele sem kell rokkanni. De ez mit sem változtat azon, hogy elveszett a demokrácia lényege Magyarországon, úgy, hogy azt rajtunk kívül csak a társadalom nagyon vékony rétege észleli. Kiszolgáltatottá vált az államnak mindenki, azok is, akik most még talán nem is érzik. Sokan közülünk gyermekeket nevelünk fel úgy, hogy természetesnek fogják venni ezt a kiszolgáltatottságot. Pedig nem az.
Büszke vagyok rá, hogy apám. aki átélte az 50-es, 60-as éveket, úgy nevelt fel a 70-es, 80-as évek alatt, hogy SOHA nem láttam félni, s így én sem tanultam meg.
Ti hogyan akarjátok leélni az életeteket? Ti mit szeretnétek a gyerekeiteknek adni?
Nem vagyunk felelősek azért, hogy amit mi hamarabb látunk, arról széles nyilvánosság előtt megszólaljunk?
Végezetül álljon itt Babits két sora, amely aktuálisabb, mint valaha.
“De böjt s jámborság néked mint a pélva,
mert vétkesek közt cinkos aki néma.”

 

Az Újnépszabadság Facebook oldaláról