Olvasnivaló az orról

Közzétette:

Kenedi János
És mit szeretsz legjobban egy nőn? – kérdezte Audry Hepburn.
– Az orrát! – válaszoltam azonnal.
– Milyen a szép orr? – kérdezte Audry.
– Az a szép orr – szerintem –, amelyik az orrnyeregnél élesen megtörik, kiugrása után egyenesen az száj felé tart és széles orrlikakban végződik, szép az is, ha az orr pereme enyhén, áttetszően piroslik.
– Miért?
– Menten izgalomba jövök, ha egyszer-egyszer látok ilyet. A testem jelez, még szavaim érkezése előtt.
– ???
– Az a helyzet kedves Audry, hogy a XIX. század végén volt egy orr-fül-gégész. Neve Wilhelm Fleiss. Nevezetes tudományos munkát adott ki, címe:”Az orr és a női nemi szervek”. Az orr-reflex-neurózisról szóló alapművétől fanyalogtak a kollegái. „Freud azonban más véleményen volt, mint a szakma más képviselői: nemcsak arról volt meggyőződve, hogy az orr-reflex-neurózis létező betegség, hanem arról is, hogy ő maga is attól szenved. Akkoriban komoly depressziós időszakai voltak, szívpanaszokkal és migrénrohamokkal kombinálva.(…) Az orr-reflex-neurózis viszont kézenfekvő magyarázatnak tűnt. Freud óvatosan bekente az orr üregét kokainnal és hamarosan jobban lett. Fleiss zseni! (…) Kokainnal sikerült véget vetnem a legutóbbi rohamomnak, azóta minden rendben van – írta Freud Fleissnek –, legutóbbi kokainizáció óta három körülmény is folyamatosan egybeesik:1. jól érzem magam, 2. Nagy mennyiségű genny távozik belőlem, 3. nagyon jól érzem magam” – írta 1897. április 26-27-én. (Az eddigi és ezutáni idézetek mind Dominic Streatfield Kokain – Egy kábítószer hiteles története, c. könyvéből származnak, fordította Kozma Zsolt, HVG Könyvek, 2002.) „azt Fleiss nem tudta, hogy a kokain rendkívül jól szívódik föl a nyálkahártyákon keresztül – így az orr nyálkahártyáján át is (ezért szippantják ma is a kokaint). Azáltal, hogy a betegek orrának belsejét kente be kokainnal, biztosította, hogy a szer maradéktalanul fölszívódjék. Következésképp jóllehet a kokain nem hatott magukra a betegségekre, a paciensek mégis arról számoltak be, hogy sokkal jobban érzik magukat, ha Fleisstől nem is volt feltétlenül elvárható, hogy erre rájöjjön, Freudtól sokkal inkább az volt. Ő elég személyes tapasztalattal rendelkezett a szerről ahhoz, hogy két alapvető dolgot megértsen: nevezetesen, hogy a kokain eufóriát és jó közérzetet okoz, amire Freud talán azért nem jött rá, mert korábban szájon át fogyasztotta a szert, s csak újabban kezdte az orrába kenve alkalmazni). Freud kokain fogyasztása és Fleiss-szel való kapcsolata kellemetlen volt barátai számára, s később ő maga is kínosan érezte magát miattuk. Ugyanakkor épp ezek az élmények adták a megfelelő táptalajt ahhoz, hogy megalkossa korszakalkotó elméleteit. A kokain hatására az embernek határtalanul megnő az önbizalma (…) és mindenféle új, igen eredeti ötlete támad. Ilyenkor a burjánzó ötletek áradata nem egyéb, mint a képzelet csalárd játéka, de néha valóban új és izgalmas dolgok születnek a kokainos eufóriában. Pályájának e szakaszában jutott Freud oda, hogy a 19. századi pszichológiai elméletek helyébe forradalmian újat hozzon. Barátja, Fliess tévúton járt ugyan, Freudot mégis neki sikerült biztosítania arról, hogy jó úton halad. Freud a kokain segítségével jutott el az éleslátásnak azokba a mélységeibe, amelyek nélkül nem lett volna később elrugaszkodni a hagyományos gondolkodástól és ugyancsak a szerből merítette azt az arrogáns önbizalmat, amellyel ki merte jelenteni, hogy neki van igaza és mindenki más téved. Fliess és a kokain kombinációja ily módon elősegítette Freud fejlődését életének ebben a rendkívül fontos szakaszában.” És hadd tegyem hozzá, kihúzta a depresszióból, állandó kornyadozásból, migrénből saját magát és a pacienseit, megnyitotta az életpályát az eufória és az önbizalom növekedése előtt. Mondd Audry, neked ez nem elég?
– A műtétek, gennyes daganatok, a drog függőség humán költségeit is a mérleg serpenyőjébe helyezve, nem sok.
– Neked csak „Álom luxus kivitelben”?
– Fogjuk rá.
– Lukas Cranach (1472–1553) az ecsetet fogta rá a vászonra, ő (és iskolája), hogy átadjon az örökkévalóságnak egy, a nyergéből kiugró egyenes orrot, az orrüregek párkányán a szerv megkínzásának és hordozójának eufóriára, polgári önbizalomra is valló, kis piros nyomát. Fölhagyott az udvari festészettel és Weimar város tanácsának – többszörösen megválasztott – tagja lett, aki abban a kegyben részesült, patikusként, sőt gyógyszertárat működtetett. Ő ne ismerte volna a porokat, – a kokainét is? Nézz rá kis galériámra, figyeld Cranach portréin az orrokat! És Audry, ha netán a túlvilágon találkoznánk, megsimogathatom az orrod nyergét?

A képen Cranach festménye