Választási csata – programok nélkül

Közzétette:

Lakatos Gyula
A társadalmi feszültségek feloldásához stratégiára lenne szüksége az országnak (nem propaganda – vagy szólam programra.) Ellenzékinek tekintett oldalról a pártvezérek nagy ambícióval közhelyeket szórnak a társadalomban szét, a népet kell szolgálni, azért van a kormány, nem sorolom a veszélyes butaságok tömegét!
A közgazdaságtan azonban a valószínűség-számításokra próbál alapozni. Ezt a valószínűséget kísérli meg közölni az Európai Magazin, amikor 10-15,0%-ra becsüli az inflációt. A vizsgálódások azt mutatják, hogy a jelenleg kibontakozó, a nemzetgazdaság felszínére kerülő neuralgikus folyamatok legfeljebb időleges megállást illetve stagnálást hoznak.
Ennek fő oka, hogy a gazdaság ismét a választási csatározások fő színterévé válik, mégpedig anélkül, hogy szerkezetét, hatékonyságát, a belőle élő ember tömegigényeit és jövőjét összehangolnák. Az országnak nincs, eddig sem volt összehangolt iparfejlesztési koncepciója, nincs agárprogramja, nem láthatunk összehangolt, kevés célra összpontosított pénzügyi programot (a pénzügyi politika főként az adók bekasszírozására terjed ki), az infrastruktúra fejlesztésének is csak néhány mozaikját láthatjuk, hiányzik az oktatás, a nemzeti egészségügy átfogó programja.
Az Orbán-kormány esetében időnként rögtönzésen alapuló elgondolások és szűkebb hazai lobby érdekek mentén hoztak nyilvánosságra gazdaságpolitikai stratégiai elképzeléseket. Így azután nem lehet a kormánynak népességnövelési és munkaerő-felhasználási programja sem, ugyancsak nincs területfejlesztési programja.
A társadalmi feszültségek feloldásához stratégiára lenne szüksége az országnak (nem propaganda – vagy szólam programra.) Ezeket a feladatokat nem lehet elintézni azzal, hogy majd megoldja a piac vagy az EU. Mivel a piac 1/3-át a külföldi monopóliumok birtokolják, így természetesen elintézik ezt ők. Lehet kék léggömböket eregetni és várni, hogy “üdvözülünk”, de nagyon úgy tűnik, a Kánaán még odébb van.
Amikor az inflációt vizsgáljuk, nem maga az infláció folyamatának növelése, vagy csökkentése áll a vizsgálat gyújtópontjában, hanem a munkavállalók alapvető érdekei, azaz a reálbér (reálkereset) és a reáljövedelem.
Mivel a kormány és a tőke az inflációt, mint eszközt használja fel a munkavállalók megsarcolására, ezért is kellene a vizsgálatnak nagyobb figyelmet fordítani erre, az infláció a témakörére.