Versrovat

Közzétette:

Lángi Péter:
Mocsárvár titkai
Vizsgáztatom a múltat Zalavárnál:
követ, sírokat, pár sárgult lapot.
Egy rekedt réce bele-belekántál,
s a tóparton dühös horgász morog.

Vizsgáztatom a múltat, s úgy találom,
az eredmény csak gyenge közepes.
Az emlékhelyet többször is bejárom,
mint aki új meg új leletre les.

Jártak itt, tudom, római, frank, morva,
gót, longobárd, és jártak magyarok.
Dolgos polgárok éltek s dúló horda,
raktak, romboltak várat, templomot.

 Olvastam Cirill s Metód misszióját,
ismerős Pribina, Kocel, Kolon,
innen származik Búvár Kund is – mondják –,
s Mocsárvár végső sorsát is tudom.

S hogy akkor mégis milyen hiány bánt?
Mért bolygatom a múlt e lapjait?
Kik megmaradtak – hun, avar, magyar, szláv –
együtt, békén hogy boldogultak itt?

Hogy fogtak össze tegnap ellenségek?
Szeretném látni azt a kézfogást,
amelynek tétje nem harc, hanem élet,
közös építést, nászt, barátkozást.

Hogy munkált együtt magyar és szláv paraszt,
váltva szép szókat, szokást, szerelmet?
Hogyan orvosoltak sérelmet, panaszt,
hogy kértek pardont, adtak türelmet?

Ezzel adós a múlt, súlyos pecsétje
ezt zárja tőlünk: fontos titkokat.
Pedig – acsargóknak – tanulnunk kéne,
hogy óvjuk s éljük békénk napra nap.

 

                   Megjelent:Pannon Tükör folyóirat 2011/4
Lángi Péter Őszidőm leltára Pannon Tükör Könyvek 2015. 14.o.