Soros György All-Int mondott

Közzétette:

Fábián András

Soros György All-inje alaposan felborzolta a honi politikai pókerben részt vevők kedélyeit. Mindig tudtuk, hogy a derék filantróp alapból a liberálisokhoz, a liberális eszmeáramlatokhoz vonzódik. Tudtuk, hogy idegenkedik a baloldaltól, ám hosszú ideje nem ártotta bele magát ennyire mélyen a magyar belpolitikába, mint azt most Davosban megtette. Bár most se tette volna, mondhatnánk, de ne szaladjunk ennyire előre, menjünk csak szépen sorjában.
Unalomig ismételt közhely, hogy Orbánból Soros György csinált embert. (Bárcsak ezt se tette volna!) Orbán ugyanis maradhatott volna ténylegesen is annak, ami mindig is volt: felcsúti bugris, a libalegelőn vígan focizó, időnként a gizgazban boldogan hengergőző suttyó libapásztor, rosszabb esetben fehérvári ügyvédbojtár. Ha ez így lett volna, jobb lett volna mindenkinek. Sajnos nem így lett. Ennek maga Soros György is oka, mert bőven juttatott Orbánnak és környezetének az alapítványi pénzekből. Tévedéséért persze nem hibáztathatjuk őt, hiszen honnan tudhatta volna, mit hoz a sors, hogyan fordul a világ. Nádirigó is kelthet ki kakukkfiókát. A mára már Soros esküdt ellenségévé vált mélyen hívő autokrata süvölvény korában még reményteljes liberális, antiklerikális, demokratikus hajlamú ifjúnak tűnt. Volt politikai hátszél és támogatás az MSZMP részéről is. A rendszerváltó Fidesz-fiúk meghitt kapcsolatot ápoltak a Pozsgay Imre- Horváth István-Szűrös Mátyás által fémjelzett csoporttal. Bennük és az SZDSZ-ben látta a jövőt Mark Palmer, amerikai nagykövet is, a CIA kiváló „rendszerváltó specialistája”. Soros és Palmer liberális, szabadelvű, nyitott társadalmat álmodtak a magyaroknak. Érdemes most pár gondolat erejéig visszapillantani azokra a szilaj időkre, amikor a rendszerváltás lázában égett az ország, és még mindenki annak látszott, ami később nem lett.
Kövér László 2000. márciusában, talán kissé önnön lelkiismeretével birkózva, még így mélázott: „Nem gondoltuk volna azt sem, hogy a rendszerváltás után még egyszer visszaültetjük a nyakunkba azokat, akiknek még a pereputtyát is a pokolba kívántuk akkor.”
Orbán Viktor 1990. augusztus 7-én azt mondta egy beszélgetésen, amihez aztán a mai napig tartotta is magát:”…tapasztalhatjuk, hogy könnyedén lekommunistázzák azokat az ellenfeleiket, akik magukra haragítják őket. Más esetekben viszont, ha valaki magas beosztású és szükségük van rá, azt már nem kommunistázzák le, hanem egyszerűen jó magyar embernek tekintik, aki bár kommunista párttag volt, mert vezető beosztást viselt, de nem olyan volt, mint a többi kommunista.”
Deutsch Tamás rákontrázott „Ez az, amikor csak a másik kommunistája büdös, az enyém sosem. Mindig csak azokkal a kommunistákkal van baj, akik a másik oldalon ülnek, de akik itt ülnek az én oldalamon, azok nem olyanok. Ez a logika működik, és ez nagyon zavaró. Ha valaki így gondolkodik, nem is próbálkozhat azzal, hogy világos elvek mentén hoz majd ebben a kérdésben intézkedéseket.” Ó, szent együgyűség!
Az 1990. március 25-i választások előtt Pozsgay Imre, a szocialista párt (MSZP) listavezetője (!) így szónokolt : “Azt soha nem mondtuk, hogy nélkülünk nem bomlott volna meg a rendszer, melyet az erőszak tartott fenn (sic!). De az sem lehetett mellékes kérdés, hogy mindez golyózáporban valósul meg, vagy pedig egy antikatasztrófa (!) politikát folytató politikai erő (MSZP) közreműködésével, békés eszközökkel. A választópolgárok bizalma csakis hiteles, történeti cselekvéshez kapcsolódhat. Mi (MSZP) programunkat ajánljuk fel vitaeszközként, nem a harsogást, amellyel többnyire a szegényes programtalanságot szokták pótolni…”. Mikor aztán nemrégiben Pozsgay meghalt Áder, Balog és Lezsák Sándor búcsúztatta. A végtisztességen jelen volt Tóbiás József az MSZP akkori, és Hiller István a párt korábbi elnöke is. Elgondolkodtató.
Csak én látom úgy, hogy soha nem volt akkora elvi szakadék Orbán és csoportja, valamint az MSZP között, mint amilyennek megpróbálták feltüntetni? A szándékok terén legalábbis nem. Kuncze Gábor, a Horn kormány belügyminisztere, megemlékezett arról, hogy amikor az alkotmánymódosítást 4/5-ös szavazatarányhoz akarták kötni, akkor ezt Horn Gyula néhány képviselőtársával megtorpedózta. Kuncze rákérdezett, hogy miért szegte meg a szavát, Horn azt mondta, hogy lehet még egyszer az MSZP-nek az SZDSZ nélkül is 2/3-a, és akkor majd ők csinálnak olyan alkotmányt, amilyet ők akarnak. Ugyanakkor az is igaz, hogy ebben a ciklusban a koalíciónak több mint 72%-os többsége volt a Parlamentben és mégsem éltek vissza az alkotmányozás jogával. Nem így a Fidesz, mely 2011-ben választói felhatalmazás nélkül alkotott alaptörvényt és ezzel meg is kezdte Orbán Viktor diktatúrájának kiépítését.
Vívódom. Amikor Soros azt mondja, hogy az MSZP a Fidesz bábja, mert „megvásárolta az MSZP-t, és kémei vannak a kisebb ellenzéki pártokban is”, minden porcikám tiltakozik ez ellen az állítás ellen. Nem tudom elfogadni, zsigerből vissza is utasítom. Azt viszont látom, és nem vitatom, hogy a párton belül és különösen annak vezetésében vannak opportunisták, a Fidesszel kiegyezők. Ezeket néha meg is nevezik, néha cáfolják. Azt viszont meglehetősen nehéz lenne hanyag vállrándítással elintézni, hogy a pártszakadásra mindössze Gyurcsány fóbiái miatt került sor. Akkor is, és később konkrétan is megfogalmazta, hogy volt tudomása azokról az összjátékokról és passzolgatásokról, amelyek a Fidesz és az MSZP oligarchái között zajlottak, és nyilván ma is folynak. Ebből ő nem kért, az MSZP viszont nem a megtisztulást, hanem a szakadást választotta. Ezzel, szerintem magára húzta a vizes lepedőt. Soros a többi kis pártról is megemlékezett. Jogosan. Tudjuk, hogy a Fidesz minden erkölcsi skrupulus nélkül, akár a törvények megsértésével és kijátszásával is alkalmaz titkosszolgálati eszközöket és módszereket más pártok megnyerésére, bomlasztására, befolyásolására. Zsarol és kényszerít, ha a helyzet úgy kívánja. Györgyi Kálmánnal 2000-ben Áder János ült le beszélgetni, s ezt követően az addig kimozdíthatatlannak hitt legfőbb ügyész tüstént lemondott, hogy helyet adjon Polt Péternek, aki mára örökös legfőbb ügyészként óvja és védi Orbán érdekeit. Arra is emlékezhetünk, hogy volt egyszer egy MDF, volt egyszer egy Almássy Kornél, egy Dr. Horváth József, egy UD Zrt. Volt egyszer egy 2006-os puccskísérlet is. Hajdan Szili Katalin is az MSZP frakciójának tagjaként üldögélt a Parlament elnöki pulpitusán. A társadalmi kontroll szerepét a nemzetbiztonsági szolgálatok esetében az Országgyűlés Nemzetbiztonsági bizottsága látja el, melynek mintha minden ülését a lábasfejű Németh Szilárd elnökölné. Holott annak igazi elnöke Dr. Molnár Zsolt, a hajdani bőrfejű, a Göncz Árpádot kifütyülő ifjú Fideszes, aki azóta persze már „jó útra tért” és ma az MSZP színeiben politizál. Semmi okunk kételkedni abban, hogy a Fidesz emberei ott vannak az LMP-ben, a Jobbikban, a Momentumban az Együttben és más kis pártokban is, ahogyan azt Soros György állítja. Ettől még nem mondhatjuk, hogy az egész kosár alma rothadt és büdös.
Senkinek nincs joga kétségbe vonni, hogy az MSZP mögött álló tömegek, és a párt vezetésének döntő többsége tisztességes, és elkötelezett baloldali szociáldemokrata. Van azonban okunk feltételezni, hogy gúzsba kötve táncolnak, mert azoknak, akiknek a pénzétől a párt költségvetése és működése függ, konkrét elvárásai és követelései vannak, amelyeket a párt vezetésének teljesítenie kell. Ha nem engedelmeskednek – zárulnak a pénzcsapok, és a párt nyugodtan meg is szűnhet, eltűnhet a politikai süllyesztőben. Szerény véleményem szerint, amint a tagság rájön a színfalak mögötti összejátszásokra, amint az átverés világossá válik, a párt meg is fog szűnni, vagy alaposan megtisztul és elhajtja korrupt bürokratáit és pénzembereit. Akkor talán majd egy új szociáldemokrata párt születésének is tanúi lehetünk.
Mindezekkel együtt és mindezek ellenére, éppen a tisztességes párttagok és pártvezetők védelmében úgy vélem, Soros Györgynek nem lett volna szabad a kampányidőszak nyitányaként ilyen elhamarkodottan kétfrontos támadást indítania. Ha ezt a véleményét a választások után fejti ki, akkor sem lett volna késő. Szándéka szerint ugyan Orbán ellen irányult az éle annak, amit mondott, az azonban a demokratikus erőket is alaposan elbizonytalanítja. Megingatja a választók meggyőződését a változtatás lehetőségében. Azzal, amit mondott, elvette a választás lehetőségét az emberektől, mert az összes pártot betolta Orbán feneketlen nadrágzsebébe. Ezt nem kellett volna. Ez hiba volt.