Kern hetven!

Közzétette:

Születésnapon voltam. Fura egy ünnep volt, mert nem én vittem az ajándékot, hanem én kaptam. És rajtam kívül az a sok ember aki megtöltötte a Konresszusi Központot. Olyan ajándékot kaptunk, ami bizony örök emlék lesz. De remélem nem csak nekünk, akik vagy tíz percig állva tapsoltunk a Vígszinház művészének, hanem Kern Andrásnak is, aki éppen ma, január 28-án volt hetven éves.
Uramatyám! Hetven év! S ez a srác ma is olyan, mint egy mondjuk, negyven, ötven éve. Huncut, szeretni való, ha kell őrült, ha kell szerelmes, ha kell énekel, táncol.. Kisfiús bájjal mosolyog ma is, olyankor elfelejti az ember a ráncait, pedig Isten bizony sok van neki. Persze mindegyik jól áll. S mindet oda rajzolta a természet, ahol lennie kell. A szája és a szeme köré, ezek a nevetős ráncok, melyek az évek múltával is csak szebbé teszik az embert. Akár férfi, akár nő. S Kern megszépült a szinpadon tegnap este. Szerintem boldog volt. S nem csak azért, mert ott voltak vele azok a barátok, kollégák, akik majdnem egész pályafutása alatt társai voltak. Azért is, mert ez az ünneplés azt hiszem képes elfeledtetni minden rosszat ami történt az életében. A kínokat, keserveket és bánatokat…
Mert egy színésznek, egy nagy színésznek sem minden nap ünnepből áll.
De elképzelni sem tudom, milyen csoda lehet, mikor a színész azt érzi, szeretik, s a közönség önző módon nem akarja leengedni a színpadról. Biztos nagyon jó. No ezt kapta ma este Kern András, a közönség rajongó szeretetét. Szóval szeretünk Kern! Isten éltessen! S ha a ráadás koncerteden szólnál a zenekarnak, hogy a színpadon te vagy a lényeg és nem ők, vagyis vegyenek kicsit vissza a hangerőből, akkor a következő közönségnek tökéletes lesz az élmény. Tökéletesebb. Így helyes.
i.g.