Minden egér meggyógyult a rákból

Közzétette:

KRISTA CONGER

Az amerikai Stanford egyetem kutatói úgy találták, hogy a rákos daganatok T-sejtjeinek aktiválása egereknél még a távoli áttételeket is megszünteti. Most lymfomával kezelt betegek klinikai vizsgálatával tesztelik a technikát.
A Stanford University School of Medicine kutatóinak január 31-én megjelent tanulmánya azt írja, hogy a vizsgálat során két immun-serkentő hatóanyagot fecskendeztek közvetlenül az egerek tumoraiba. A beavatkozás nyomán az állatokban lévő összes rákos áttétel eltűnt, beleértve azokat is, amelyeket korábban nem kezeltek. Ez a technika sokféle ráktípus esetén működött, beleértve azokat, amelyek nem áttételként, hanem spontán módon alakultak ki. .
A kutatók úgy vélik, hogy a hatóanyagok igen kis mennyiségben történő helyi alkalmazása gyors és viszonylag olcsó rákkezelést jelenthet. Ugyanakkor valószínűtlen, hogy olyan gyakran észlelt mellékhatásokat okoz, mint amikor az egész test immun-stimulációját alkalmazzák.
“Amikor ezt a két hatóanyagot együtt használjuk, akkor úgy látjuk, hogy a daganatok megszűnnek a szervezetben” – mondta Ronald Levy, az onkológia professzora. “Ez a megközelítés elhárítja a tumor-pecifikus immun-célok azonosításának szükségességét, és nem igényli az immunrendszer nagy aktiválását vagy a beteg immunsejtjeinek testreszabását.”

Az egyik hatóanyag már jelenleg is engedélyezve van emberi felhasználásra; a másikat emberen még nem vizsgálták klinikai teszteken. Januárban viszont klinikai vizsgálatot indítottak annak megállapítására, hogy a technika hatásos-e lymphomában szenvedő betegek kezelésére.
Levy professzor úttörő szerepet játszik a rák immunterápiájában, amelynek lényege az, hogy a kutatók megpróbálják az emberi immunrendszert a rák leküzdésére felhasználni. A laboratóriumi kutatások már a rituximab, az első monoklonális antitestek egyikének kifejlesztését eredményezték, amelyet engedélyeztek a B-sejtes non-Hodgkin limfómák, a B-sejtes leukémiák és néhány más autoimmun metegségkezelésére.
Néhány immunterápiás megközelítés az immunrendszer egész testben történő stimulálásán alapul. Mások a természetben előforduló ellenőrzőpontokat célozzák meg, amelyek korlátozzák az immunsejtek rákellenes aktivitását. Mégis, mint a CAR T-sejtterápia, amelyet a közelmúltban jóváhagytak egyes leukémia és limfóma fajták kezelésére, megköveteli, hogy a páciens immunsejtjeit eltávolítsák a szervezetből, és genetikailag úgy módosítsák, hogy azok megtámadják a tumorsejteket. Sok ilyen megközelítés sikeres volt, de mindegyiküknek hátrányai is vannak: a nehezen kezelhető mellékhatásoktól kezdve a magas költségekig és hosszadalmas előkészítési időtől a hosszú kezelésig.
“Mindezek az immunterápia előrehaladása megváltoz
tatja az orvosi gyakorlatot” – mondta Levy. “A mi megközelítésünk egyszeri alkalmazást tesz lehetővé nagyon kis mennyiségben alkalmazott két szerrel, azzal, hogy az immunsejteket csak a tumorban stimulálja. Az egerekben fantasztikus, egész testre kiterjedő hatásokat észleltünk, beleértve azt, hogy a daganatok elpusztúltak az állat egész szervezetében. ”
A rákbetegség során az immunrendszer gyakran különös hullámzásként reagál. Az immunsejtek, mint például a T-sejtek, felismerik a rákos sejtekben gyakran jelenlévő kóros fehérjéket, és behatolnak a daganat belsejébe támadni. Azonban, ahogy a tumor növekszik, gyakran elnyomja a T-sejtek aktivitását.
Levy módszerének lényege a ráksejt-specifikus T-sejtek újra aktivizása oly módon, hogy két mikrogram mennyíségű hatóanyagot a tumorba injektálnak. Az egyik, a CpG oligonukleotidnak nevezett rövid szakaszos DNS, amely más közeli immunsejtekkel együttműködve megnöveli az OX40 nevű aktiváló receptor hatását a T-sejtek felületén. A másik, ugyancsak az OX40-hez kötődő antitest aktiválja a T-sejteket a rákos sejtek ellen. Mivel a két hatóanyagot közvetlenül a daganatba fecskendezik, csak az itt lévő T-sejtek aktiválódnak. Valójában ezek a T-sejtek , amolyan előszűrőkként jelzik a testnek, hogy csak a rák-specifikus fehérjéket ismerje fel. Rákelhárító rendőrökként ezután néhány ilyen daganat-specifikus, aktivált T-sejt, majd elhagyja az eredeti tumort, hogy megtalálja és megsemmisítse a többi, azonos daganatot a szervezetben.
A kisérlet meglepően jól működött lymphomában szenvedő laboratóriumi egerekben. Amikor beadták a két hatóanyagot, akkor az nemcsak a közvetlenül kezelt daganat visszafejlődését okozta, hanem megszüntette a a második, kezeletlen daganatot is. Ily módon 90 egérből 87-ot gyógyítottak meg a rák. Bár a daganat három egérben újra fellépett, a daganatok a második kezelés után náluk is megszűntek. A kutatók hasonló eredményeket értek el olyan egereknél, amelyek mell-, vastagbél- és melanoma tumorokat hordoztak. Azoknak az egereknek esetéében, amelyeket genetikailag úgy terveztek, hogy spontán módon emlődaganatok alakuljanak ki rajtuk, a kezelés ugyancsak hatékonynak bizonyult. Az első daganat kezelése ugyanakkor gyakran megakadályozta a jövőbeni tumorok előfordulását, és ez jelentősen megnövelte az állatok élettartamát.
A jelenlegi klinikai vizsgálat
on várhatóan 15 alacsony fokozatú lymphomában szenvedő beteg vesz részt. Ha sikeres lesz, Levy úgy véli, hogy a kezelés sok tumor típushoz hasznos lehet. Olyan jövőre számít, amelyben a klinikusok bejuttatják a két hatóanyagot a rák műtéti eltávolítását megelőzően a betegek tumorába, hogy megakadályozzák az ismeretlen áttételeket vagy a rákos sejtek megmaradása miatt bekövetkező ismétlődést, vagy akár a későbbi daganatok fejlődését.

 

Kristina Conger tudományos szakíró