A 160. beteg

Közzétette:

Rubóczki Tamás

Dr. Zacher Gábor szerint nem történt szakmai hiba a sürgősségin meghalt férfi esetében. Végignéztem, egyben végigszenvedtem a Hír TV Egyenesen műsorában azt a nyilatkozatát, amellyel a mundér becsületét védte.  Statisztikai adatokkal próbálta megmagyarázni azt, amit mi elég sokan tudunk az egészségügyről, de, aki fetreng a fájdalomtól, azt ez egyáltalán nem érdekli.
Doktor úr! Nem nekünk kell ezt a statisztikákat felmutatni, hanem a feletteseinek, mert nem biztosítják az ön munkájának legelemibb alapfeltételeit sem. Ön azt állítja, hogy a napi szórásokat, átlagokat figyelembe véve, olyan is előfordul, hogy naponta 160 főt látnak el. Tisztában vagyok azzal, hogy ez rettentően nagy szám. Kérném ez esetben kiírni a váró ajtajára, hogy jelenleg a 100. beteget látjuk el, úgyhogy ön, tisztelt beteg, aki vért hány és fetreng a fájdalomtól, a 160-ik lesz. Nem az alapellátás várólistáján, hanem az életmentő várólistán.
Ön azt állította, hogy ez a beteg menthetetlen volt. Ez a műsorban úgy jött le, hogy akkor pont ráért vergődni, mert önök amúgy sem értek rá vele foglalkozni. De nekem rögtön adódik az ezzel kapcsolatos másik kérdésem: ha önök nem vizsgálták meg a beteget, vagy csak futólag tették ezt az alapellátás-felmérés alapján, akkor honnan tudták, hogy menthetetlen volt? Nyilván az lehetett, amikor már felnyitották. De ha esetleg mégis sikerült az első kézrátétellel megállapítani a beteg menthetetlen állapotát, mit tett ön, mint ügyeletes a fenti etikai szabályok szerint elvárhatóan? Mivel enyhítette a beteg fájdalmát? Nem volt a környéken egy vacak fájdalomcsillapító?
NBem vette észre, hogy saját magának mond ellent. Önnek nem Kálmán Olgához kellett volna mennie élő adásba, önnek egyetlen feladata lett volna. Nem most, hanem a 101-ik beteg után. Berúgni a Balog miniszter és az Orbán nevű foci- és hatalommániás ajtaját. Mert ön értünk, betegekért van, és tegyen meg mindent annak érdekében, hogy a felelősök is mindent megtegyenek.
Bennem az adrenalin akkor szökött az egekbe, amikor ön a betegekkel, hozzátartozókkal történő kommunikáció javításáról beszélt. Olvassa el kérem az orvos etikai kódexet! Az, ahogyan nem csak az önt ért ilyetén kritikák, de az általam is megtapasztalt jelenségek alátámasztják, igenis probléma a flegma, lekezelő modor. Mintha nem beteg emberekről lenne szó, hanem fél sertésekről. Sok esetben hentes módjára bánnak az emberekkel, az a stílus sok esetben minimum elfogadhatatlan. Megértve az önök túlterheltségét, semmi nem írhatja fölül a betegellátás  humánus jellegére vonatkozó elvárásokat.
Tudom, hogy a sok évnyi rutin nyerssé, rideggé teszi az embert, de néha nem árt tükörbe nézni. Mert el lehet játszani a hamis megváltó szerepét, de embernek lenni és maradni, az a legfontosabb. Enélkül gyógyítás sincs, ugye. Önök mondják, de mi is tapasztaljuk, hogy a remény, a hit erőt ad a betegségek elviselésében-legyőzésében. Akkor miért veszik el tőlünk ezt a lehetőséget?
Mi nem a statisztikában akarunk hinni, hanem a gyógyulásunkban. Éppen ezért kell ezt az embertelen, az egészségügyet romokba döntő, az emberek élethez való jogát sorozatosan megsértő, veszélyeztető kormányzatot leváltani, bíróság elé állítani és elszámoltatni. Hogy legalább a stadionokra költött pénzt az egészségügybe visszafizessék. Ami természetesen az önök felelősségét egyáltalán nem kisebbíti,