Csak egy párt, csak egyetlen igazság

Közzétette:

A Nyugat az autokraták emelkedésétől tart: Magyarország példázza a lehetőségeket

A The New York Times 2018. február 10-i, szombati cikke. A teljes írás magyarul.
Patrick Kingsley
BUDAPEST – A Fidesz főemberei összegyűltek a Duna partján álló Fehér Háznak nevezett épületben, és ámultak-bámultak a jó szerencséjükön. Jobboldali pártjuk váratlan, elsöprő győzelmet aratott a választásokon. Az volt a kérdés, miképpen használják a diadalt. Jó néhányan óvatosságra intettek. De Orbán Viktor, a megválasztott miniszterelnök nem értett velük egyet. Úgy érvelt, hogy a választási győzelem jogot adott számára az alkotmány radikális átalakítására. Orbán elnyerte az egyetértésüket. Ezeket, a 2010. május elején folytatott magánbeszélgetéseket felidézték számomra ketten a szobában jelenlévők közül, és egy harmadik személy, akinek abban az időben beszámoltak a találkozóról. Közel nyolc évvel később Orbán újraalkotta Magyarország politikai rendszerét, amelyről egyik bírálója azt mondta „teljesen új dolog a nap alatt”. Magyarországot valamikor a politikai jogvédő csoportok dicsérték és a szovjetek utáni Kelet-Európa vezető demokráciájának nevezték. Most viszont úgy értékelik, hogy a demokrácia itt meredeken és aggasztó mértékben hanyatlik.
A törvényhozásra támaszkodva és saját akaratának erejével Orbán az országot egy furcsa, puha autokrácia üvegházává alakította át, amely ötvözi a haveri kapitalizmust, a szélsőjobboldali retorikát és az egypárti politikai kultúrát. És mindezt úgy csinálta meg, hogy Magyarország az Európai Unió tagja maradt és dollár milliárdokat kap a szövetségtől. Az Európai Unió vezetői keveset tettek, miközben Orbán – ahogy fogalmazta – „illiberális demokráciává” átalakította Magyarországot.
Orbán úr most nyíltan kihívja azokat az országokat, amelyek hosszú ideje uralják az európai szövetséget, és azt jósolja, hogy 2018 a „nagy csaták éve” lesz. Odahaza új törvényt sürget, amely pénzbüntetéssel sújtja a migránsokat segítő civil társadalmi csoportokat. Politikai helyzete otthon megkérdőjelezhetetlen, részben azok miatt a változások miatt, amelyeket a választási rendszerbe vezetett. Szinte biztos abban, hogy újabb négy évet nyer az áprilisi választásokon.
Az Európai Unió politikai hierarchiájában Orbán nagyhangú, populista, önkényes kívülállónak számít – olyan valakinek, akinek nincs köze a fősodorhoz, és a taccsvonalon, a valódi hatalom perifériáján létezik. De most ő a blokk legnagyobb politikai kihívása. Azzal érvel, hogy Európa második világháború utáni liberális konszenzusa „most véget ér” – és ezt a meglátását osztja Lengyelország, befolyása pedig érezhető máshol Közép- és Kelet-Európában is.
„Orbán Viktor bebizonyította, hogy Európában a dolgok lehetségesek” – mondta 2016-ban a Lengyelországban kormányzó Jog és Igazságosság Párt vezetője, Jarosław Kaczynski. „Te példát adtál, és mi tanulunk a példádból.”
Orbán az erős emberek korának emblematikus alakja. Udvarol Vlagyimir Putyinnak, dicséri Recep Tayyip Erdoğan török miniszterelnököt, ő volt Nyugaton az első vezető, aki szavakban Donald J. Trump republikánus elnökjelölt mellé állt. Orbánnak nincs afféle globális kisugárzása, mint ezen vezetőknek, de amit Európában művel, az tágabb összefüggésben része a demokrácia általános hanyatlásának a világban.
„Ezt a helyet az teszi annyira fontossá és érdekessé, hogy itt valami új dolog történik” – mondta Michael Ignatieff, a Közép-európai Egyetem (CEU) elnöke és rektora egy olyan budapesti amerikai főiskolának, amelyet Orbán úr megpróbált bezárni.
„Orbán úttörő szerepet töltött be az egypártrendszer új modelljének kialakításában, amely átterjed Kelet-Európára, de valószínűleg nem terjed el a Nyugaton, mert a civil társadalom, a független intézmények és a jogállamiság túl erősek Nyugat-Európában” – mondta Ignatieff, az emberi jogokkal foglalkozó tudós, és valamikor a kanadai Liberális Párt vezetője volt. Hozzátette viszont, hogy az EU-t szétszakíthatja az, ha nem sikerül megoldani a Nyugat liberális demokráciáinak és a Kelet egypártrendszereinek a konfliktusát.
Kovács Zoltán kormányszóvivő, az egyetlen hivatalos személy, aki hajlandó volt nyilatkozni cikkünk számára, azzal védte Orbán úr akcióit, hogy azok elszánt erőfeszítések abból a célból, hogy „megszabaduljunk a kommunizmus maradványaitól, amelyek még mindig velünk vannak, nem csupán az intézmények szintjén, hanem mentalitásban is”. Orbán kétségtelenül népszerű sok magyar körében és egy legutóbbi közvélemény-kutatás szerint az elkötelezett választók fele a Fideszt támogatja. Segít neki a gyenge és megosztott ellenzék, a hajlékony média. Magát pedig úgy pozícionálja, hogy ő testesíti meg a védelmet e kis, történelem sújtotta ország számára a modern kor fenyegetései ellen, ezek pedig az Európai Unió bürokratái, Soros György, a magyar–amerikai filantróp, és mindenek előtt a migránsok, akik le akarnak telepedni az országban.
„A migráció része a magyar népet védelmező szélesebb koncepciónak” – mondta Bíró-Nagy András a budapesti Corvinus Egyetem politológusa. „Ő mindentől megvéd minket”.
Ahhoz, hogy megértsük, Orbán hogyan alakította át Magyarországot, vissza kell kanyarodnunk a 2010-i magánbeszélgetésekhez. A Fidesz éppen csak megnyerte a választásokat, úgy, hogy kétharmadot szerzett a parlamentben pedig csupán a szavazatok csekély többségét szerezte meg. A párt vezetői mandátumot kaptak. De milyen mértékben használhatják ki ezt?
Hetekkel később Orbán és hadnagyai támadást intéztek a magyar alkotmány ellen, visszafogták a civil társadalmat és meglehetősen kevés csinnadrattával a lojális hívek felé irányították át az Európai Unió és a költségvetés milliárdjait. Először is párhuzamos módon korlátozták a médiát és a jogrendszert. Ezt követte az ellenőrzési rendszer lezüllesztése, amely segítette Orbánt, hogy közeli barátaival és fontos üzletemberekkel korrumpálja a hatalmat.
Aztán jött a választási rendszer. Átalakította a magyar választás rendszerét, a többi közt átszabta a szavazókörzeteket, amely segíti abban, hogy akkor is hatalomban marad, ha kevesebb szavazatot szerez.
„A választási törvény nem felel meg a demokratikus sajátosságoknak” – mondta Vörös Imre, a Magyar Alkotmánybíróság alapító tagja –, Magyarország tehát nem demokratikus ország.”
Orbán 2010. május 29-én tette le a miniszterelnöki esküt és Magyarország intézményi kereteit olyan sebességgel alakította át, hogy ezzel megdöbbentette a fideszes képviselőket is. A következő öt évben – a kétharmados többségét kihasználva – a Fidesz több mint 1000 törvényt fogadott el. Közülük sokat úgy, hogy pár órányi vita után döntöttek – és gyakran olyan alacsony rangú törvényhozók adták őket elő, akik se nem írták, se nem olvasták őket.
Bárándy Gergely szocialista képviselő felidézte azt a kérdést, amelyet egy fideszes kollégája intézett hozzá 2011 októberében egy olyan törvényjavaslatról, amely megtiltja, hogy egy bűnügy gyanúsítottja az első 48 órában ügyvéddel beszéljen.
Bárándy szerint egy megdöbbent Fidesz-képviselő megkérdezte tőle: „Láttad ezt a törvényt?”
„Igen, láttam”, felelte. – „És meg tudnád mondani, hogy ki terjesztette elő?”
Az új törvények támadást jelentettek a magyar demokrácia ellen, amely a Freedom House, a demokrácia helyzetét világszerte vizsgáló szervezet szerint az egyik legerősebbnek számított a posztszovjet Kelet-Európában.
Két médiatörvény hozott létre fenyegető helyzetet azon a független újságírók számára, akik a kormányt kellemetlenül érintő események után járnak. A törvények lehetővé tették Orbán úr számára, hogy kinevezze ország médiafelügyeletének két fő vezetőjét, és ugyanakkor jogot adott számukra a független hírcsatornák megbírságolására és megbüntetésére. (A legtöbb ilyen médiumot Orbán úr szövetségesei megvásárolták.)
De a közmédia is veszélyeztetve volt. Nem sokkal az után, hogy Orbán úr hatalomra került, számos új vezető jelent meg a magyar rádiónál. „Ezek a srácok nem éppen újságírók voltak” – mondta Mong Attila, annak idején közkedvelt rádiós. „Inkább olyan propagandisták.”
Mong úr elmondta, hogy a 2010-i választások előtt szabadon bírálhatta a politikát, ez rá volt bízva. Mindez azonban megváltozott az új vezetők megérkezése, és az új törvények hatályba lépése után.
„Olyan félelem telepedett a sajtószobára, mint amilyen még nem volt” – mondta Mong úr. A közszolgálati műsorszolgáltatók körülbelül 1000 alkalmazottját – a teljes létszám nagyjából egyharmadát – bocsátották el. Mong úr, aki tiltakozásul egy perc csendet tartott a műsorában, köztük volt.
Két évtizeddel előtte a magyarországi posztkommunista demokrácia alapítói pártoktól független olyan intézményeket hoztak létre, amelyek ellenőrizték az ország vezetőjét. E rendszer megszüntetése végett Orbán úr több ilyen intézmény élére fideszes politikusokat nevezett ki. Így például az államháztartási kiadásokat felügyelő Állami Számvevőszék és a büntetőeljárást felügyelő Főügyészi Hivatal vezetőjének is. Támogatói most is ellenőrzik a Nemzeti Költségvetési Tanácsot, amely a gazdaságpolitikát vizsgáló független testület.
A Költségvetési Tanács feldühítette Orbán urat, amikor 2010 októberében enyhe aggodalmát fejezte ki az első költségvetéséről. „A tanács most teljesen irreleváns” – mondta Romhányi Balázs, aki 2010. decemberi elbocsátásig a tanács titkárságát vezette. „Mandátumot és eszközeiket úgy tervezték, hogy zéró hatást fejtsenek ki.”
De valószínűleg a magyar jogrendszer sérült meg a legjobban. A demokratikus átmenet idején jött létre az Alkotmánybíróság, hogy őrködjék az alapvető jogokon és a törvényességen. Tagjait olyan bizottság választotta ki, amelyben a parlament valamennyi pártja képviselve volt – és a bírókat konszenzussal választották ki. De a Fidesz megszavazta, hogy teljes jogot kapjon a jelöltek kiválasztására. Nyolc évvel később a bíróságban csak olyan bírók ülnek, akik a Fidesz kormányzása idején lettek tagok. Ketten egykori Fidesz-képviselők, a harmadik Orbán közeli munkatársa volt. A Wisconsini Egyetem vizsgálata szerint a nagy többség a kormány javára ítélt.
De a kormányt az sem riasztja el, ha alkalmanként ellenállásba ütközik. Az Alkotmánybíróság megsemmisített egy Fidesz-törvényt, amely egyebek mellett a hajléktalanságot kriminalizálta. A parlament ekkor megváltoztatta az alkotmányt és beleírta azon törvények többségét, amelyet az Alkotmánybíróság elutasított. Hajléktalannak lenni újra bűn Magyarországon.
„Ez tökéletes gátlástalanság volt, olyasmi, amit Azerbajdzsánban lát az ember” – mondta Kiss László, az utolsó alkotmánybíró, akit Orbán előtt választottak meg. (2010-ben vonult nyugdíjba).
Ezzel egy időben Orbán pártja a szélesebb igazságügyi rendet is célba vette azzal, hogy egy régi barát, Handó Tünde teljes jogot kapott a vezető bírók kinevezésére. Számos bírót még azelőtt neveztek ki, hogy Orbán úr hivatalba lépett. De rájuk erőteljes politikai nyomás hárul – mondta Szepesházi Péter, azon kevés bírók egyike, aki nyíltan bírálja a rendszert.
„A rendszer nem diktatúra” – mondta. – „De autokrácia”.
2012-ben Szekszárd város fideszes polgármestere titokban közölte a képviselő-testülettel, hogy településük egyike azoknak, amelyek az Európai Unió támogatása révén új világítótestek felszerelésével korszerűsíthetik a közvilágítást. A pályázatról egy éven át nem került semmi nyilvánosságra. De a polgármester elmondta, hogy kapcsolatban áll egy potenciális pályázóval. A cég új volt a világítási üzletágban. De Orbán úr vejének, Tiborcz Istvánnak a résztulajdonában állt.
Végül ez a vállalat kapta meg a szerződést.
Hadházy Ákos, a képviselő-testület tagja úgy vélte, valami nagyon rossz dolog történik. „Egy olyan cég, amelyik a miniszterelnök vejéhez tartozik, polgármesterekkel tárgyal jövőbeli közbeszerzésekről még mielőtt bejelentették volna az uniós támogatást – utána pedig ő lesz a fővállalkozó” – mondta Hadházy, aki rögzítette a találkozót. „Ennek nem csupán rossz íze volt. Láttuk, hogy a rendszer rohad”.
Dübörög a haveri kapitalizmus – állítják kritikusok. Orbán úr öt jó embere különösen élvezi ezt. Tiborcz úr, Mészáros Lőrinc úr, Orbán szülőfalujának a polgármestere, Garancsi István, aki Orbánnal együtt focimeccseket szokott nézni és Simicska Lajos Orbán legrégibb barátja. 2010 és 2016 között ez az öt ember nyerte el a kormány és az Európai Unió szerződéseinek 5 százalékát. Ennek értéke 2,5 milliárd amerikai dollár – mondja a budapesti Korrupciókutató Központ.
Simicska 2015-ben összetűzésbe került Orbánnal, ezután megszűnt kormánymegbízásokat kapni. Ugyanakkor Mészáros Lőrinc, egykori kevés üzleti tapasztalattal rendelkező gázszerelő nyerte el a legtöbb közbeszerzést. 2018 eleje óta cége már több mint 400 millió dolláros uniós szerződést nyert el.
Orbán bírálói szerint ez a haveri korrupció azért lehetséges, mert Magyarország a hatalommegosztás, a hatalommal való visszaélés gátja. Az ország főügyésze, Polt Péter elvileg független, de „az Orbán-kormány barátjának látszik”, mondja Ligeti Miklós korábbi ügyész, aki a Transparency International (az egész világon működő, a korrupciót vizsgáló szervezet) magyarországi szervezetének jogi vezetője.
Orbán úr részben azért tudott akkora erőt felhalmozni Budapesten, mert kevés hatékony ellenállással találkozott Brüsszelben, annak az Európai Uniónak a székhelyén, amelyet a jogállamiság és a liberális demokrácia elvein hoztak létre.
Orbán úr alkotmányos változtatásaira gyorsan felfigyelt az Európai Bizottság, az Európai Unió végrehajtó szerve. Viviane Reding, az akkori európai igazságügyi biztos, bizonyos esetekben némi engedményt elért Orbánnál, de a bizottság döntéseinek nagy része nem változtatott a teljes képen.
A főgond az volt, hogy az Európai Unió alapítói sohasem gondoltak arra, hogy egy tagállam visszafelé fordul éppen ezért nem létezett erre vonatkozó protokoll.
„Soha sem gondoltuk, hogy valaki elindul a másik irányba – mondta Reding asszony. –Elképzelhetetlen volt.”
Az úgynevezett „nukleáris megoldás” – Magyarország szavazati jogának a felfüggesztése – a helyzetben túl drasztikusnak számítana. Orbán gyakran ismételgette, hogy átverte az európai vezetőket azzal, hogy elhitette velük, lényeges változásokat vezetett be, pedig ez csupán a dolgok kozmetikázása volt. Ő ezt nyilvánosan „pávatáncnak” nevezi.
Az európai jobboldali pártok legfontosabb szövetsége, az Európai Néppárt, amely Fidesz európai parlamenti szavazataira támaszkodik, nem fejt ki sok ellenállást. A szövetség vezetői attól félnek, hogy Orbán úr kizárásával a hatalom egyensúlya a baloldali pártok felé billen az Európai Parlamentben.
„A közöttünk és a szocialisták között nem óriási a különbség” – mondta Frank Engel, az Európai Néppárt képviselője.
A miniszterelnök tehát kevés brüsszeli ellenállással szembesül. Orbán úr következő tesztje áprilisban lesz, a magyarországi általános választásokon. Várakozásai szerint könnyen nyerhet, annak ellenére, hogy a Fidesz esetleg kevesebb szavazatot szerez, mint bármelyik választáson a múlt 20 év alatt. Ez történt 2014-ben: a Fidesz ismét kétharmadot szerzett a Parlamentben annak ellenére, hogy nemcsak kevesebb szavazatra tett szert, mint a 2010-i választásokon, hanem mint a 2002-ben és 2006-ban elvesztett választásokon is.
A Fidesz vezetői ezt az alacsony részvételnek, politikájuk népszerűségének és az ellenzék gyengeségének tulajdonították. De az ellenzék, elemzők és kutatók azzal érveltek, hogy a választási rendszerrel az történt, amit az angol kifejezés „gerrymandering” jelent. Ez a választási körzetek csaló átszabása. Olyan választási körzeteket, amelyek a múltban a balra szavaztak, átrajzolták úgy, hogy 5000-rel több személy tartozzon ide, mint a hagyományos jobboldali körzetekben, mondja a Political Capital elemzője. Vagyis a baloldalnak több szavazatra van szüksége, mint a Fidesznek ahhoz, hogy egy helyet nyerjen a Parlamentben.
Az új rendszer továbbra is lehetővé teszi, hogy a szavazókörzetet nem nyert pártok arányos képviseleti rendszeren keresztül bejussanak a parlamentbe. De még ezt a rendszert is, amely korábban a kisebb pártok számára adott lehetőséget, módosította a Fidesz annak a pártnak a javára, amelyik több választókerületet nyert. Új lehetőség a Fidesznek. „Néha úgy érzem, hogy egy időgépen utazom, és visszamegyünk az 1960-as évekbe” – mondta Illes Zoltán, aki Fidesz-képviselő volt 2010–14 között, de azóta a kormány kritikusává vált.
„A felszínen jelen van a demokrácia minden jellemzője és ismérve – tette hozzá. – De a mélyben csak egy párt van, és csak egyetlen igazság.”

The New York Times, 2018. február 10.

Közreműködött Novák Benjamin és Anita Kőműves Budapesten, továbbá Palko Karasz Londonban.

Fordította Kereszty András