Szent lesz VI. Pál pápa

Közzétette:

Ferenc pápa szombaton bejelentette, hogy még az idén szentté avatják VI. Pál pápát, Giovanni Battista Enrico Antonio Maria Montinit, aki 1963-1978 között kormányozta a római katolikus világegyházat. VI. Pál a 2014-ben szentté avatott XXIII. János pápát követte Szent Péter trónján.
Nevéhez fűződik a II. Vatikáni Zsinat nyitási politikája, a szocialista országokkal való párbeszéd, a Mindszenty-kérdés lezárása, a vatikáni magyar kápolna visszaadása a magyar államnak, a találkozó Kádár Jánossal 1977-ben. Személyesen celebrálta a gyászszertartást a terroristák által meggyilkolt Aldo Moro temetésén – idézte fel a Magyar Békekör.
VI. Pált a béke és a dialógus személyiségeként ismerte meg a világ. Nagy szolgálatot tett annak érdekében, hogy a hidegháborút az enyhülés váltsa fel. Nevéhez fűződik az 1967-ben kiadott 
Populorum Progressio (A népek haladása) enciklika, melyben a béke lényegét a szociális igazságosságban jelölte meg, a béke új nevének pedig a haladást nevezte. „Az embert kell a középpontba állítani” – írta -, és „Az emberek kölcsönös elháríthatatlan összetartozásáról” szólt. Leszögezte, hogy „A tulajdon jogával nem szabad a közjó rovására élni” és a közjó érdeke olykor a kisajátítást is szükségessé teszi.
Ha tehát a Föld arra teremtetett, hogy mindenkinek biztosítsa a megélhetéshez szükséges dolgokat, és mindenkit ellásson a haladás eszközeivel, akkor meg is van a joga mindenkinek arra, hogy megtalálja a földön mindazt, ami neki ehhez szükséges” – írta. Az enciklika „Programok és tervezés” c. fejezetében így szólt: „A puszta egyéni kezdeményezés és a szabadverseny játékszabályai nem fogják sikerre vinni a fejlődést. Hiszen az előrelépésnek nem szabad abba az irányba mennie, hogy a gazdagok vagyonát és hatalmát növelje, a szegények nyomorát pedig konzerválja, s az elnyomottak szolgaságát súlyosbítsa”. A „Népek testvérisége” c. fejezetben a gazdagabb népek kötelességének minősítette a fejlődő országok megsegítését és felemelését, és azt írta, hogy „Ez a probléma azért rendkívül komoly, mert megoldásától az egész emberi civilizáció jövője függ”. Elítélte a gyarmatosító politikát, a nacionalizmust és a fajgyűlöletet. Az ember vágyait abban jelölte meg, hogy „Kitörni a nyomorból, biztosabb megélhetéshez jutni, egészségesen élni és biztos állásban dolgozni, elnyomás nélkül, s az emberi méltóságot megcsúfoló, megalázó helyzetektől mentesen nagyobb felelősséggel rendelkezni, képzettebbnek lenni – egyszóval többet tenni, többet tudni, többet birtokolni, hogy így több lehessen”.