Kinek van igaza?  – Gyurcsány kontra TGM

Közzétette:

Bruck András
Tamás Gáspár Miklós legújabb HVG-beli cikke megerősítette bennem, hogy kevés ártalmasabb ellenzéki értelmiségi van nála. Az írás egyrészről egy Gyurcsány Ferenc elleni meglehetősen éles támadás, de önmagában ez engem nem érdekel, és ez nem is ártalmas. Másrészről viszont azért oktatja őt ki, és ez viszont már nagyon is érdekel, mert a DK elnöke hatalomra jutása esetére börtönt helyezett kilátásba a rezsim embereinek. TGM ezért felszólítja őt, hogy ne fenyegetőzzön, továbbá szerinte „… semmi köze nincs hozzá, se kormányon, se ellenzékben, hogy ki kerül börtönbe, s ki nem.”
Már hogyne volna.
Magyarországon az állam lényegében összeomlott: alapintézmények, köztük az ügyészség és a rendőrség nem működnek, aminek csak az egyik, igaz, annál súlyosabb tünete, hogy nem lehet eljárni a hatalom egyetlen képviselőjével szemben sem – TGM meg eközben a boncasztalon fekvő országban demokratikus etikettórát tart.
Gyurcsány Ferenc börtön-figyelmeztetését például azzal utasítja el, hogy „vitatkozni kell az ellenféllel, nem pedig fenyegetni.”
Ez végtelenül álságos.
Éppen ő ne tudná, hogy Magyarországon nem létezik vita, mert azt a hatalom a közélet valamennyi szintjén és színterén kiiktatta? Hol és kivel lehetne vitatkozni? Lázár Jánossal, akinek sajtótájékoztatóján épp két napja fojtotta bele a szót egy brit újságíróba az arrogáns kormányszóvivő? A Fidesz egészség- és oktatáspolitikusaival?
Orbán Viktorral, aki még a választások egyik kulcsmozzanatát, a miniszterelnöki vitát is eltörölte? (Nagyon kéne ragaszkodni hozzá.) Talán van mód megvitatni, hogy a kormánynak az ipart, a gazdaságot kéne korszerűsítenie, nem a stadionokat? Vagy TGM a televíziós „vitaműsorokra” gondol, ezekre sírni, röhögni való szópárbajokra pár agyatlan és rögeszmés kormánypárti és képernyőfüggővé vált ellenzéki között?
Nem fogok TGM intelligenciája, műveltsége, bátorsága és megannyi egyéb érdeme köré babérkoszorút fonni, fonja ő azt nap nap után, talán tolakodóan gyakran is, csakhogy valamennyi közéleti erénye majdhogynem eltörpül az általa okozott károk mellett.
TGM nem segít eligazodni, hanem összezavar.
Nem egy irányba mutat, hanem körbe-körbe visz.
És legfőképp: nem ellenállásra ösztökél, hanem lefegyverez.
Bár kevesen látják nála világosabban a rezsim karakteresen bűnöző és mind inkább elnyomó természetét, bevált módszere van saját állításai visszavonására: a mondandóját ügyesen elinflálja.
Mégpedig így: igen, ez a rezsim rettenetes, na de máshol is ez van; igen, ezek itt lopnak-csalnak, na de hol nem, Brüsszelben sem szentek ülnek; igen, ez már önkényuralom, na de, hagyjuk, hol van már demokrácia, lassan sehol… Csakhogy ez zene az elnyomók fülének. És TGM hallgatói, olvasói is okkal gondolhatják, hogyha egyszer máshol is ilyen rosszul mennek a dolgok, akkor nincs mit tenni, ez itt egy ilyen világ.
De hát ez nem igaz. Talán Bulgária kivételével az EU egyetlen más országában nem mennek olyan rosszul a dolgok, mint nálunk, helyesebben, mindenhol sokkal jobban mennek. De még Bulgáriában sem terjedhetne el egy olyan mondás, mint ami itt van terjedőben, hogy „vejétől bűzlik a hal”.
Már ország-világ tudja, mekkora vagyont halmozott fel Tiborcz István és felesége, a miniszterelnök lánya. Azonban e vagyon minden fillére közpénzalapú, ezért egy épelméjű társadalom soha nem mondana le róla, hogy alkalomadtán visszavegye tőlük.
TGM támadása GY.F. ellen éppen ezért egy jogos társadalmi igényt akadályozó akadékoskodás. Aki egy abnormális politikai állapotok közé süllyedt országban a demokratikus illemtan paragrafusainak hiánytalan betartását követeli, az aláírta saját ügye vereségét, végső soron pusztulását.
Az ellenzék gúzsba van kötve, eszköztelen – nem kis részben persze a saját hibájából – így jóformán a kemény szavak az egyetlen fegyvere, amiért őt elítélni olyan, mint fogmosást elvárni bérgyilkosok elöli menekülés közben.
Mivel az illetékes intézmények évek óta „elmulasztják” jelezni, hogy a vagyonosodásnak is vannak morális és büntetőjogi korlátai, tökéletesen helyénvaló e felettébb kártékony folyamat résztvevőit a börtön eshetőségére figyelmeztetni. Bárkinek, így a mi képviseletünkkel megbízott pártelnöknek is. Legalább arról értesüljenek a tettesek, hogyha már jog nincs is, társadalmi igazságérzet azért van. Amúgy meg Gyurcsány Ferenc is aligha mondta volna, amit mondott, ha az ügyészség a neki előírt szabályok szerint végezné a dolgát.
TGM azt is írja, hogy GYF az újságírókat is megfenyegette, ami szerinte Putyin és Erdogan módszere. Valóban az övék, de azt is készpénznek veszem, hogy a DK elnöke nem az igazságszolgáltatás kihagyásával képzeli el az igazságszolgáltatást. Amire pedig igenis szükség lesz. Egy önkényuralmivá vált elnyomó rendszert szóval, gondolattal támogatni, milliókat félrevezetni, hazugságokkal etetni, gyűlöletre szoktatni, ekképp létfontosságú nemzeti érdekeket súlyosan károsítani nem bocsánatos bűn. És nem is újságírás. Persze nem mindegy, hogy valaki filmkritikát ír a rezsim valamelyik lapjába, vagy a hazugságcentrumokat: MTI, Kossuth, M1, TV2, Origo, Ripost irányítja.
Ami velünk történt, ha nem is precedens nélküli, de egy országot ilyen gyalázatosan kisiklatni és kifosztani nem hétköznapi tragédia Úgyhogy TGM és a többi finom européer, ha lehet, ne udvariaskodjon itt az igazságtalanságok és hátrányok tömegét elszenvedettek kontójára.

Részletek TGM Nix Gyucsány című írásából (HVG. Február 15.)
„Gyurcsány Ferenc azt mondja, hogy hatalomra kerülése esetén (ami nem túl valószínű, de az ördög nem alszik) börtönbe kerülnének az Orbán-kormány tagjai családostul (!), és börtönbe kerülne Polt Péter legfőbb ügyész.
Gyurcsány Ferencnek, aki nem közvádló és nem bíró, semmi köze nincs hozzá, se kormányon, se ellenzékben, hogy ki kerül börtönbe, s ki nem. Nem fenyegetheti meg politikai ellenfeleit és családjukat (!). Megtorlással fenyegetőzni a diktatúrák híveinek a szokása, ez demokratikus politikai küzdelemben megengedhetetlen és elítélendő. A jogállam helyreállítása magában foglalhatja különféle ügyek kivizsgálását, és ezt javasolhatja a választási harcban bármelyik politikus – de bűncselekmény alapos gyanújának kijelentésére nem politikusok jogosultak, és még az ügyészség se mondhatja valakire, hogy ülni fog, legföljebb annyit: ülnie kellene.
„Azért érdemes valakinek valamelyik ellenzéki pártra szavaznia, mert föltételezi: különb, mint a kormányzat irányítói. Nos, Gyurcsány Ferenc beszéde (mint beszéd) nem különb – sőt: a magát nyeregben érző Fidesz-KDNP csak (csak!) törvényesen óhajtja folytatni a magyar demokrácia maradékainak a fölszámolását, megtorlással, terrorral nem fenyegetőzik. (Az emberi jogi csoportok üldözését is alkotmányt érintő, kétharmados országgyűlési többséget igénylő törvénnyel kívánja megoldani, mert 1. így a törvényjavaslatot aligha fogadja el a parlament, tehát ebből nem lesz törvény, azaz nem lesz belőle nemzetközi botrány, és mert 2. így xenofób és jogellenes uszítását folytathatja, „migránssimogatónak” stb. bemutatva az ellenzéki képviselőket, de 3. az üldözést az eddigi módszerekkel is parádésan lehet űzni.)
A volt miniszterelnök még azt is kilátásba helyezi, hogy jobboldali újságíróknak „menniük kell” és „felelniük kell” (nem világos, hogy itt a közszolgálati médiákra gondol-e csak). Újságírók elbocsátása, „felelősségre vonása”, médiák beszántása tudtommal olyasmi, amit az ellenzék ellenez. Gyurcsány Ferenc megfontolásra javasolhatja, hogy szerinte miként lehet tárgyilagosabbá és színvonalasabbá tenni a közszolgálati rádiót és tévét meg az állami hírügynökséget, de elbocsátásokról és felelősségre vonásokról ne ábrándozzék, mert az nem a kormány előjoga, és a cél – tudtommal – a közszolgálati médiák autonómiája (függetlensége). E körül a téma körül már 1990 óta komoly harcok folynak, és az összes felek alaposan kiviselték magukat, bár a csata Hankiss és Gombár leváltásával kezdődött, ami kétségtelenül a jobboldal (az Antall-kormány) felelőssége.
Ha Gyurcsánynak lenne ötlete ennek a nehéz problémának a megoldására, akkor szívesen meghallgatnánk. De újságírók fenyegetése Erdoğan, Putyin, Duterte és hasonlók módszere (mostanában Strache, a szélsőjobboldali osztrák alkancellár akarja „rendbe tenni” az ORF-et), a sajtóellenes őrjöngések pillanatnyi világcsúcstartója pedig nem más, mint Donald Trump, akire Gyurcsány – nem fizikailag – egyre jobban hasonlít.
„Gyurcsány Ferenc nem demokrata, nem liberális, nem baloldali. Hogy micsoda, az nem is sejthető. Mindenesetre emlékeznie kellene rá, hogy békés kormányváltásra készülő laza pártszövetség tagja, amelynek nem célja a véres forradalom, számonkérés, leszámolás. Nyilvánvalóan neki se, csak felelőtlenül, összevissza beszél.