Történet egy zentai magyar emberről és egy szélesvállú lányról

Közzétette:

A történet azzal kezdődik, hogy egy vajdasági magyar ember 1992-ben Szegedre menekült a szerb nacionalisták elől, akikről egyszer úgy fogalmazott, hogy „magyar szót hallani sem akartak”. Eperjesi Lászlónak hívják. Aktívan sportolt, 400 méteres síkfutásban vajdasági bajnok volt. Hozta magával a családját. Két bőrönddel jöttek, mindenük Zentán maradt. A kendergyárban kapott munkát. Minimálbérért. Két gyerekkel, albérletben ebből lehetetlen volt megélni. Először ismerősei segítségével órákat árult. Ez jól indult, de a mobilok elterjedésével az emberek nem vettek többé karórát. Zentán már edzősködött, 1994-ben elővette az ott tanultakat. Első tanítványa Laci volt, a fia. A vasgyúró sráccal, termete miatt, a kalapácsvetéssel foglalkoztak. Sikerrel. Az ifjú Eperjesi magyar és szerb bajnok lett, s bekerült a jugoszláv, majd a montenegrói és a szerb válogatottba.
– 2001-ben találkoztam először egy Márton Anita nevű lánnyal – mesélte Eperjesi. – , Herédi István hívta fel a figyelmemet az erős csontozatú, széles vállú csajra egy iskolai versenyen. Akkoriban még kosarazott és lovagolt, de a következő napon – édesanyjával együtt – már eljött az atlétaedzésre. Ennek 16 éve. Először játékos formában gyakoroltuk a technikai elemeket, majd fokozatosan egyre többet és komolyabban dolgoztunk. Nyolc-kilenc éve napi kettőt, csak a vasárnap szabad. Vagyis heti tizenkét 2,5-3 órás tréning a penzum. Lett is eredménye.
– Nagyon céltudatos – jellemezte mesterét Márton Anita.
– Együtt tervezünk meg mindent az egész évre, szinte szimbiózisban élünk. Minden problémámmal – magánéletivel is – fordulhatok hozzá, segít a megoldásban vagy annak megtalálásában. Segítőkész, legutóbb az autóm féklámpáját cserélte ki. De a munkát keményen megköveteli, mindig mondja: az edzésen nincs demokrácia.
Most Anita szerezte a magyar atlétika első világbajnoki aranyérmét. (Magyar atléta ezt megelőzően 2002-ben nyert érmet fedett pályás Európa-bajnokságon a magasugró Győrffy Dóra révén, aranyra pedig még régebben volt példa, 1985-ben Bakos György 60 méter gáton, Pálóczi Gyula távolugrásban győzött.) Most, Márton Anita a birminghami fedett pályás világbajnokságon a világ idei legjobb eredményével, országos csúccsal, 19,62 méterrel nyerte a női súlylökést. Második dobása is elég lett volna az aranyhoz. Egyre feljebb lépett.
Tavaly a világbajnokságon második, a riói olimpián bronzérmes volt.
Van egy – magyarokra általában nem jellemző – tulajdonsága. A nagy versenyeken a legjobb eredményt általában az utolsó dobásával éri el. Ez is Eperjesinek köszönhető. Az edzéseken 4 dobásos sorozatokat végeztet a tanítványával , úgyí, hogy az egymást követő dobásoknak mindig nagyobbnak és nagyobbnak kell lenni.
– Anita a karrierje során még soha nem edzett fűtött teremben – mesélte Eperjesi. – Ez gyakorlatilag azt jelentette, hogy bent is annyi volt a hőmérséklet, mint kint. Ha mínusz 15, akkor annyiban kellett edzenie. Amikor már voltak eredményei, a kritikus időszakokban megtehettük, hogy elmenjünk edzőtáborokba. A körülményeink rosszabbak, mint a sportág élvonalába tartozó külföldi versenyzőknek, de mi ebből tudjuk kihozni ezeket az eredményeket, erre büszkék vagyunk.
A riói bronz után nagyot fordult a világ Márton Anitával. Azóta sok versenyre hívják, válogathat, hogy hol induljon el. Mivel minden versenyen díjazzák az első nyolc helyezettet, a magyar atléta 2015-ben 4 ezer dollárral (1,1 millió Ft-tal), az 1917-es sorozatban összesen pedig 29 ezerrel (8 millió Ft-tal) gazdagodott a pénzdíjakból. Márton Anita az olimpiai bronzéremért 20 millió forintot kapott a magyar államtól.
Mire fordítja ezt a pénzt? Ő és edzője úgy döntött, edzőtermet készítenek maguknak. Már eddig 3 millió forintot fordítottak saját zsebükből arra, hogy Újszegeden saját súlyemelő- és konditermük, kényelmes öltözőjük legyen. Készülőben a dobópálya és a benti fűtés, hogy zimankós időben teremben edzzenek. A sikeres páros kinézett egy speciális tatamit is, ahol Anita a jövőben a gyakorló súlygolyó helyett nyugodtan dobálhatja a négykilós, versenyen használt dobóeszközt is.

Kereszty András