Tudósítás a sinekről: Ismeretlen idő

Közzétette:

VÁMOS MIKLÓS
Ha az ember úgy dönt, vasúton térne haza Bécsből, mindenekelőtt jegyet vesz, még Budapesten. Odaül az internet elé, böngészi a MÁV honlapját. (V. ö.: „Száz vasútat, ezeret!” – így a mi Petőfink.) Hamar megtalálja, amit keres, a Railjet nevű korszerű vonat menetrendjét. Buzdítják, vásárolja meg a jegyét a neten. Némi kattintgatás után kiderül, megveheted, magyar honpolgár, de valamelyik fővárosi pályaudvarra kell kimenned, hogy kézhez kapd. Ennél már egyszerűbb, ha odafáradsz, s megvásárolod, úgy, ahogyan nagy- és dédszüleid tették, azzal a kis különbséggel, hogy ha akarsz, fizethetsz műanyag lapocskával.
A saját érdekedben: ne nagyon nézz körül.
Mikor a császárvárosban kiérkezel az átépített Banhof-ra, a huszonegyedik században érezheted magad. Reptéri feeling. A szerelvényen ugyanúgy. Tisztaság, kényelmes fotelok, minden igényt kielégítő Water Closet, wifi, konnektor a számítógépnek és a mobil telefonnak az ülés alján. Az ember elhatározza, rászokik a vonatozásra – idáig gondolkodás nélkül autóba ült, ha Bécsben akadt dolga.
Útlevélvizsgálat nincs, éljen Schengen! Még a büfé kocsi is elfogadható színvonalú. Pedig a magyar vasúttársaság üzemelteti, úgy mondják.
Az emelkedett hangulat pontosan addig tart, míg megérkezünk Budapestre, történetesen a Keleti pályaudvarra. Ott a várakozással ellentétben migránst most nem láthatni. Van viszont kosz, omló vakolat, és ha taxit szeretnél, rengeteg áll ott, ám csak kivételképpen ülhetsz be, a sofőrök azt állítják, őket oda rendelték valakik. Pedig teremtett lélek sem közelít feléjük, a magyarok tudják, úgynevezett hiénák ők, az ülhet be, aki idegen nyelven beszél, mert őt lehet jól megvágni.
Istenem, ha egy bécsi (európai) utas megérkezik ide, rögtön a huszadik század elejébe csöppen. Nem is, akkoriban biztosan festettek és takarítottak rendesen. Miért van az, hogy az ország legrondábbik arcát mutatjuk neki?
Másik alkalommal kimentem valakiért nevezett pu-ra. A vonata késett, pisilnem kellett. Az elég távoli vécét zárva találtam. Egy vasutas megszánt, elvezetett valamelyik veszteglő szerelvényhez, kinyitotta az ajtót, végezzem a dolgom ott bent a toaletten. Megtettem, noha az ott uralkodó szagtól kevés híján hánynom is kellett. Itt jegyzem meg, hogy a vasúttársaság egyenruhásai sem néznek ki jobban, mint a pályaudvar, elnyűttek, borostásak, kócosak – tisztelet a kivételnek.
Ugyanezen a napon a Nyugatiból keletre induló ismerősöm arról tudósít, hogy azon a pu-n vészjósló fölirat fogadja: Tájékoztatjuk kedves utasainkat, hogy a biztosítóberendezés meghibásodása miatt a Budapest Nyugati pályaudvarról érkező és arra tartóvonatok ISMERETLEN IDŐT KÉSNEK.
Ismeretlen időt??? Olyan nincs. Az idő ismert: 2018 március. A tér is: Magyarország. Kijelentem, hogy kedves utasai a MÁV-nak egyáltalán nincsenek, különben nem bánna így velünk.
Maradok őszinte hívük:
V.M.