PIONÍRSZÍV az Örkény Stúdióban

Közzétette:

Dobi Ildikó
Telitalálat a Daniela Kapitanová regényéből írt színdarab, ugyancsak telitalálat az egyetlen szereplő a színpadon: Bíró Kriszta, valamint Szenteczki Zita rendezése Juhász Nóra díszletei között. A pionírt nálunk úttörőnek mondták, és hozzá meg kellett tanulnunk az úttörők (a szláv országokban a pionírok) becsületszavát – aztán gyorsan elfelejtettük, sokan a becsületet is, ám vannak, akik úgy maradtak.
A 44 éves, szellemi-testi fogyatékos szlovák fiú, Samko Tále a hetvenes-nyolcvanas évek Komárnójában nőtt fel. Szegényes szobája egyben konyha és fürdőszoba is. Ugyan van tévéje, ventillátora, ételhordója, mikrója, villanytűzhelye, de „normális” életéhez hozzátartozik a szomszédok borzalmas zaja, a csöpögő csap meg az egyetlen fotel. Tolikocsijával papírt gyűjtöget, kapja a rokkantnyugdíjat, figyeli az ismerősöket, és régi pionírbecsület azt jelenti nála, hogy minden számára rendkívülit följelent TudSzocDr. Gunár Karolnak, a korábbi párttitkárnak. Karol lányát, a saját szüleit és testvéreit is azonmód besúg, ha szokatlant észlel. A TudSzocDr. folyton dicséri, mást nem is tehet. Samko észre sem veszi maga körül a megváltozott világot, csupán boldog pioníresküjére emlékszik. Ez tartja benne, a lelket. Ilyenkor feláll a hokedlire, és elismétli, amit akkor belévertek. Ő bármilyen körülmények között megmaradt az örökké hűséges, a szocializmus által kitermelt, átlagos kisember mintapéldányának.
Érdemes idéznünk az egy szuszra elhangzott kezdő monológot: „Az apukám nem szerette a cseheket, a magyarokat, az oroszokat, a zsidókat, a komunistákat, a cigányokat, a felvonulásokat, a pionírokat, a Szocialista Ifjúsági Szövetséget, a Csemadokot, a Szlovák Nemzeti Felkelést, a Prágai Felkelést, a Nőszövetséget, a Győzedelmes Februárt, a Csehszlovák-Szovjet Barátság Szövetséget, a Nemzetközi Nőnapot, a Felszabadítást, és azt se szerette, ha az ún. Szlovák Államra azt mondták, hogy ún. Ez azt jelenti, hogy úgynevezett. Erre az apukám mindig azt mondta, hogy a komunisták az úgynevezettek. És még a Szabadeurópát is hallgatta, pedig az akkor olyan nagyon tilos volt, hogy csak na. Én megmondtam a TudSzocDr. Gunár Karolnak, hogy az apukám Szabadeurópát hallgat, hogy aztán ne legyen belőle baj, hogy nem mondtam meg. A TudSzocDr. Gunár Karol nagyon megdicsért, az apukámnak pedig megbocsájtotta a Szabadeurópát abban a tekintetben, hogy a TudSzocDr. Gunár Karol nagyon jó volt…” Aztán egy szép napon a TudSzocDr. meglátogatta a családot, és együtt jól berúgtak, majd szlovák népdalokat üvöltöztek.
Bíró Kriszta bámulatos teljesítményt nyújt a másfél órás, megszakítás és súgó nélküli, zagyva szövegével, különös tartásával, fura kinézetével. Lenyűgöző volt az előadása!
Daniela Kapitanová regényét fordította Mészáros Tünde, színpadra alkalmazta: Ari-Nagy Barbara, Bíró Kriszta és Szenteczki Zita. A zenét, illetve a zajokat Kákonyi Árpád állította elő. Külön említendő a maszkmester, Kozma Andrea, aki a szép színésznőt foghíjassá, beszédhibássá és csúf csekélyértelművé változtatta.

A Pionírszívet 2018. márciusában még 9-én és 20-án játssza még a színház.