Stohl estéje

Közzétette:

GELLÉRT ANDRÁS
Az este rosszul indul. Kint hideg van, szemerkélő eső, talán felesleges is mondanom, hogy sapkát, esernyőt elfelejtek magammal vinni. Ajándékba kaptuk a színházjegyeket, kínos volna nem megnézni az előadást, pedig legszívesebben….Ifjúkoromban már láttam a filmes adaptációt, ezért nem is érdekel különösebben az egész. Sőt, egyáltalán nem érdekel. A hajamból csöpög a víz, a szemüvegem bepárásodik, bent a színházban az előtér tömve, közelharc a ruhatárnál, közben csengetnek, de még a nézők fele kint. Adjuk el a jegyeket? Azt azért mégsem.
Elkezdődik. Húzom a számat. Öncélúnak tűnő harsányság és trágárság a színpadon, úristen meddig fog ez tartani? Tizenegyig. Nem, addig biztosan nem maradunk. Ha ennyire rossz, a szünetben eljövünk. Csak el ne aludjak.
Hevér Gábor játssza a mulató tulajdonosát.  Nem ez élete alakítása, de így is jó a színpadi jelenléte. A szövegkönyv szerinti rossz vicceket meséli, poénkodik a melegeken, vagyis önmagán, de untat ezekkel, miközben persze érzem, hogy jól konferál. Táncos travik jönnek, táncolnak, énekelnek, zavar a hangerő, a zene sem tetszik. Miért pont ide vettek nekünk jegyeket? Nem értem.
Haladunk előre. Belép Albin, művésznevén Zaza. Vagyis Stohl. Az Őrült nők ketrece nevű melegbár transzvesztita sztárja. És innentől elkezdődik egy varázslat, amikor először csak elismerően bólogatsz, aztán már tapsolsz is, mosolyogsz, sőt már hülyeségnek, megbocsájthatatlan hibának  tartanád lelépni a szünetben, mert ezt érdemes megnézni, kötelező, aztán csak ámulsz, hogy Stohl András mennyire jó színész. Persze nem csak ő, hanem Józan László, Parti Nóra, Hevér Gábor, Mihályfi  Balázs és a többiek, már a táncosokat is más színben látom, de hát ugye mégis Stohl viszi az estét, ez az ő mulatója, az ő jutalomjátéka. Egy színházi barátom szerint Stohl jobb nő, mint férfi. Egészen elképesztő, miként képes erre az átváltozásra, ezekre a gesztusokra. Semmi erőlködés nincs a játékában, csak lenyűgöző erő, magabiztosság, méltóság. Számára öröm ez a szerep. Időnként kikacsint, aktualizálja a darabot, behozza hétköznapjaink  szánalmas közszereplőit, poénkodik, miközben saját magát sem kíméli, a börtönviselt, autót vezető Stohlt. Így jutunk el a fináléhoz nevetve, meghatódva. Többszörös megérdemelt vastaps a rendező Alföldi Róbertnek is.
Nem tudom Stohl hogyan csinálja, miből képes erőt meríteni ahhoz az eszelős tempóhoz amiben él, hogyan tud mégis ebben a zaklatottságban ilyen színvonalon teljesíteni, színház, rádió, tévé, sorozatok, filmek, csúcsra járatott pénzkereset, hajnalozás, éjszakázás, négy gyerek, tényleg őrület amit és ahogyan csinál. Egy internetes újságíró a napokban szembesítette a korábbi elvonókúrával, azzal, hogy ötvenévesen lapátolja a pénzt és rossz helyeken mutatja magát, de Stohl őszintén mondja, nem akar forradalmár lenni.
Ezen az estén csak Albin létezik, a szerethető ember, aki férfitestbe születve nőként él. Ez is forradalom, lázadás, tiltakozás, harc a szabadságért.
Kint esik az eső, vizes mindenünk, de ez cseppet sem zavar. Albin velünk marad és ernyőt tart a fejünk fölé.