Könyörgöm, csak egy őszinte szót!

Közzétette:

Iván Gizella
Sok impulzus ér mostanában. Olyanok, melyek nem töltenek el jó érzéssel. A legtöbb, a közelgő választással kapcsolatos. De mi más is lenne a fő téma? Ami a legbosszantóbb ezzel kapcsolatban, hogy aki e témát felveti, nem beszélget, hanem kinyilatkoztat, felszólít. Legyen az bármilyen média, tudós, vagy tehetséges, akár silány sajtómunkás, esetleg egyszerű fészbuk posztoló. Egy biztos: mindenki tudja a tutit, s meg is akarnak győzni.
Igen, nem tagadom, volt idő, mikor én is úgy gondoltam, hogy a véleményem rá tudom erőltetni másokra. Mert amit én gondolok, az az igaz, a való. Mert én jobban tudom. És ezt szentül hittem is.
Ám ahogy teltek az évek, rá kellett jönnöm, ahogy én nem vagyok kíváncsi az önjelölt közvéleménykutatókra, akik jobban tudják, mi lesz, melyik párt, melyik jelölt lesz a befutó, úgy mások sem igazán kíváncsiak az én véleményemre. S ez így van jól. Gondolkozzunk. Mérlegeljünk. Most ez a feladat.
Nem, nem az elkeseredés mondatja ezt velem, nem a kiábrándultság, hanem a józan ész.
Hiszen mindenkinek magában kell eldönteni, mit akar, milyen életet, s hogy hová álljon.
Jó, azt is tudom, hogy ha nincs erős hatása a politikusok, a pártok nyomulásának, eredmény sem lesz. Ilyen a világ. S ez nekem valahogy nem jön be.
Lehet naív vagyok, mindig is az voltam, de könyörgöm, annyira szerettem volna hallani egy őszinte szót, csak egy, egyetlen választáson induló szájából. De ott még nem tartunk, hogy a politikus őszinte legyen, s azzal kampányoljon: hölgyeim és uraim, ezek azok a dolgok, amit a jelenlegi ismereteink alapján meg tudunk majd oldani, ha megkapjuk a bizalmukat, de erre és erre.. ne számítsanak.
Persze jobb ígérgetni, pár kiló fonnyadt krumplival megvenni a kisnyugdíjasokat, jobb reményt kelteni, zászlókat lengetve felvonulni, mint egyenesen az emberek szemébe mondani, nézzétek, mi ilyenek vagyunk. Sok mindent elrontottunk, de tanultunk belőle. Nem mondjuk azt, hogy tökéletesek leszünk, hiszen nagy a kísértés, s nem mindenki lesz képes ellenállni a jövőben sem, gyarló az ember, de próbálkozunk.
Szóval ezt a hangot hiányolom, a kíméletlen, nyers őszinteséget. Amit én a jövő zálogának tartok. Tartanék.
Ja igen, a kíméletlenség nagyon is jelen van a minden napokban. Durvaság, bunkó beszólások, undorító hazugságok, tájékozatlanság okozta sületlenségek ömlnek a médiából, a közösségi hálón, vagy tudatos hazugságok a politikusainktól. Ezt kapjuk ömlesztve mindnyájan. Akinek nem megy el az életkedve attól a sok gyűlölködéstől, tömény butaságtól és bizony a gyakran fellelhető emberi aljasságtól, amit olvas, az garantálom fából van.
S hogy mit szeretnék? Okos, gondolkodó és tájékozott, felelős döntést vállaló embereket magam körül. Mert én nem vagyok fából.