Sötét ügyek a Fekete Könyvben 1. rész

Közzétette:

Most jelent meg a Fekete Könyv elnevezéső kiadvány a 2010 és 2018 közötti korrupcióról. A tanulmányt a Civitas Intézet megbízásából Martin József Péter, a Transparency International Magyarország Alapítvány ügyvezető igazgatója, Nagy Gabriella, a Transparency International közpénzügyi programvezetője és Ligeti Miklós, a Transparency International jogi vezetője készítették. A tanulmány második részében található esetleírások elkészítésében közreműködött a K-Monitor Közhasznú Egyesület, az esetleírások a K-Monitor Közhasznú Egyesület adatbázisán alapulnak.

A kiadványt rövidítve, több részben ismertetjük.

Bevezetés
A Transparency International Fekete könyve szerint Magyarországon 2010 és 2018 között a demokrácia és a jogállam intézményeinek szétzilálása nagymértékben gyengítette az állami intézményrendszer korrupcióval szembeni hatékonyságát. Magyarországon az állam foglyul ejtésének („state capture”) inverz változata valósult meg. Szemben a foglyul ejtett állam klasszikus formájával, amikor befolyásos gazdasági érdekcsoportok vonják ellenőrzésük alá a gyenge közhatalmat, Magyarországon az Európai Unióban páratlanul erős közhatalom és a hozzá közel álló üzleti körök (oligarchák) átláthatatlan együttműködése vált jellemzővé, amelynek során a végső szót többnyire a politikai szereplők mondják ki.
A korrupció ebben a folyamatban olyan sajátos eszköz, amely rövidtávon elsősorban a közpénzek elosztásával erősíti a hatalom birtokosainak helyzetét. A korrupció tehát nem csupán az egyéni gazdagodást célozza – bár kétségkívül ilyen hatása is van –, hanem sokkal inkább a hatalom birtokosainak elszámoltathatatlanságát és leválthatatlanságát hivatott biztosítani.
A korrupció súlyos formái a 2010 előtti időszakban is jelen voltak Magyarországon. A TI Magyarország már 2008-ban1 felhívta a figyelmet arra, hogy a „korrupció az intézményesülés tendenciáit mutatja”, és megállapította, hogy a „korrupció jelensége intézményesült formájában nem elhanyagolható súllyal van jelen a mai magyar gazdasági életben”. A demokratikus fékek és ellensúlyok rendszerének szétzilálása azonban a korrupciónak is olyan új minőségét eredményezte, amely kétségkívül a 2010 óta kiépülőben lévő magyarországi hatalomgyakorlási rendszer terméke, egyszersmind működési módjának meghatározó sajátossága. Magyarországon a korrupció immár nem az államhatalom működési zavaraként, hanem sokkal inkább az állam által alkalmazott módszerként jelenik meg.
A 180 országra kiterjedő Transparency International által készített, a világ országait a közszektor korrupciós kitettsége szempontjából rangsoroló Korrupció Érzékelési Index alapján Magyarország az üzletemberek és szakértők érzékelése alapján 2017-ben – a megelőző, 2016- ős évhez képest – kilenc helyet és három pontot rontott, így jelenleg az 66. helyen áll 45 ponttal. Míg a TI Magyarország a CPI 2016. évi eredményeit ismertető jelentésében3 azt emelte ki, hogy az Európai Unió tagállamai közül „Bulgária a leginkább fertőzött a korrupció által, továbbá Görögországban és Olaszországban is rosszabb a helyzet”, mint Magyarországon, addig a 2017. évet illetően már azt kellett megállapítani, hogy Magyarország a 28 EU-tagállam közül a 27. helyen áll, és már csak a sereghajtó Bulgáriát előzi meg. Az Európai Unió közvélemény-kutatásai szerint A magyaroknak csak 4%-a vélekedett úgy, hogy az elmúlt három évben csökkent a korrupció szintje, 33% pedig azt gondolta, hogy ez a szint változatlan maradt. Továbbá, 77, illetve 76%-a a magyaroknak úgy vélekedik, hogy a korrupció jelen van a helyi, illetve az országos közintézményekben.
Az Eurobarométer felmérése szerint a hazai vállalkozók 56%-a szerint a korrupció problémát jelent üzleti tevékenysége során. 91%-uk gondolja úgy, hogy elterjedt probléma Magyarországon a korrupció. A magyar állampolgárok közel háromnegyede gondolja Magyarországon azt, hogy politikai kapcsolatok nélkül nem lehet valaki sikeres az üzleti életben, miközben a skandináv országokban csak a társadalom 14-23 %-a vélekedik így.
A korrupció a „rossz kormányzás” legfontosabb jele, amely többnyire együtt jár a jogállamiság megsértésével. A részrehajló, főleg az éppen aktuális elit hatalmát bebiztosítani hivatott állami intézmények ilyenkor nem üldözik, hanem eltűrik, néha egyenesen ösztönzik a korrupciót, ami által az uralkodó hatalmi kör tagjainak még nagyobb hatalma lesz, a társadalom viszont szegényebbé válik.

Például: A Magyar Nemzeti Bank

AMagyarNemzetiBank(MNB)összesenközel267milliárdforintotjuttatottaz általa létrehozott Pallas Athéné alapítványcsaládnak. Ez az összeg a Magyarországon egy év alatt megtermelt bruttó hazai termék közel 0.8 százalékának felel meg. Az alapítványok mintegy 197 milliárd forintot állampapírokba fektettek, a vagyon fennmaradó részéből pedig százmilliós nagyságrendben támogattak a jegybank vezetéséhez közel állószemélyeket.
Több mint 500 millió forintot fizettek ki például a VS.hu portált is kiadó New Wave Production Kft.-nek, amelynek tulajdonosa Matolcsy György jegybankelnök unokatestvére; 70 millió forintot juttattak a Matolcsy György jegybankelnökről írt Sakk és póker című könyv szerzőjének; az egyik jegybanki alapítvány10 kuratóriumának egykori tagja,11 Kásler Miklós pedig 39 millió forintot kapott a Nemzeti Nagyvizit című könyvért. Az alapítványok továbbá egyenként havi 750 ezer forintért megrendelték a BanKonzult Kft.-től a „Hazai és globális gazdasági és pénzügyi trendek” című, egymással tartalmilag azonos elemzést. Jutott arra is, hogy 2500 példányban megvásárolják a Matolcsy György jegybankelnök publicisztikáiból Egyensúly és növekedés címen kiadott válogatáskötetet.
A kormány szerint az MNB által a Pallas Athéné alapítványokra bízott nemzeti vagyon „elveszítette közpénzjellegét”. Az Alkotmánybíróság azonban nem így gondolta, és leszögezte, hogy az MNB alapítványai „kétséget kizáróan közpénzzel gazdálkodnak és közfeladatot látnak el”, azaz vagyonuk a nemzeti vagyon részét képezi.
A jegybanki alapítványok útján elkövetett hűtlen kezelés és hivatali visszaélés miatt a TI Magyarország büntetőfeljelentést tett a legfőbb ügyésznél, ám az ügyészség nem indított nyomozást. Az ügyészség tétlensége talán nem független attól a ténytől sem, hogy a legfőbb ügyész felesége az MNB személyügyi igazgatója, továbbá két jegybanki alapítvány felügyelőbizottságának is tagja.

Például: a látványsportok támogatása
A látvány-csapatsport (jégkorong, kézilabda, kosárlabda, labdarúgás és vízilabda, valamint 2017. nyara óta a röplabda is) szervezeteinek támogatására 2011-ben létrehozott és pontatlan, ámde közkeletű elnevezéssel „Tao.-támogatásnak” nevezett rendszer a cégek adózás előtti nyereségének egy részét irányítja – az államkassza helyett – a sportszervezetek kasszájába.
A vállalatok 2012-ben 39,6 milliárd forintot, 2013-ban 41,9 milliárd forintot, 2014-ben 66,5 milliárd forintot, 2015-ben 77,5 milliárd forintot, 2016-ban pedig 135,1 milliárd forintot juttattak a kedvezményezett sportszervezeteknek. Az állam a 2016. év végéig összesen 360 milliárd forint összegű társaságiadó- bevételtől esett el a Tao.-támogatásoknak köszönhetően. A 2017. évi költségvetés 82-92 milliárd forint közötti összegre állította be a látvány-csapatsport támogatás várható összegét, a 2018. évi Tao.-támogatási előirányzat pedig 80 milliárd forintot tesz ki.14 Ez azt jelenti, hogy a Tao.-támogatási rendszer a tavalyi év végégig minimálisan 450 milliárd forinttal rövidítette meg az állami adóbevételeket, és az adóveszteség összege idén 530 milliárd forintra emelkedhet.
A TI-Magyarország elsősorban azt kifogásolja e rendszer kapcsán, hogy a közpénzek átláthatatlanul kerülnek a kedvezményezett sportszervezetekhez. Azt tehát nem titkolja a kormány, hogy mekkora adóveszteség érte az államot a Tao.-támogatásnak köszönhetően, azt azonban igen, hogy mely cégek fizetik az adójuk egy részét a kincstár helyett sportcsapatoknak. Az információk titokban maradása érdekében a parlament adótitokká minősítette16 a látvány-csapatsport támogatások részletadatait.
Az titok maradt, hogy ki adja, az azonban nem, hogy ki kapja ezeket a pénzeket. A látvány-csapatsport támogatások megszerzésének abszolút bajnoka, az Orbán Viktor miniszterelnök falujában működő Felcsúti Utánpótlás Neveléséért Alapítvány az elmúlt hat év soránmintegy14milliárdforintTao.-pénzhezjutott.SzinténkimagaslóaSeszták Miklós fejlesztési miniszter hátországát jelentő Kisvárda labdarúgócsapatának, valamint az adóügyi államtitkár Tállai Andráshoz kötődő mezőkövesdi labdarúgócsapatnak a Tao.-eredményessége. Hasonlóan átpolitizáltnak tűnik a kézilabda világa is, ahol Kocsis Máténak, Józsefváros kormánypárti polgármesterének a 2015-ös szövetségi elnöki megbízatását követően a korábbi 12milliárdforintrólelőbb21milliárdforintra,majda2016/2017-esidényben27 milliárd forintra emelkedett az ágazat Tao.-bevétele.

Például: letelepedési kötvények
A letelepedési államkötvények lényege az, hogy az Európai Unión kívüli országok polgárai az EU területén történő huzamos tartózkodást lehetővé tévő letelepedési engedélyhez juthatnak, ha megvásárolják a magyar kormány által kibocsátott, 300 ezer euróba kerülő államkötvénycsomagot. A 2017. június 30-ig mintegy négy éven át működő program keretében összesen 6621 letelepedésre jogosító kötvénycsomagot értékesítettek. Családtagokkal együtt majdnem 20 ezer nem-EU állampolgár szerezte meg a schengeni övezeten belüli szabad mozgás jogát.
A letelepedési államkötvények kereskedelme révén mintegy 60 milliárd forint közpénzzel gazdagodtak az ezzel foglalkozó, döntően off-shore paradicsomokban bejegyzett vállalkozások. Egy híján valamennyi közvetítő-vállalkozást off-shore szolgáltatásokat is kínáló országokban, a Kajmán-szigeteken, Liechtensteinben, Máltán, illetve Cipruson jegyeztékbe. A 300 ezer eurót kitevő névértékből a közvetítő cég csak 271 ezer eurót utal át a magyar államnak. Tehátakormány,kamatéshozamfejében, aközvetítő-vállalkozásokzsebébenhagy29ezereurótmindenegyesletelepedési kötvénycsomagután. A 2017. június 30-ig értékesített 6621 darab letelepedési államkötvény után a közvetítő cégek 60 milliárd forint magyar közpénzből származó nyereséget könyvelhettek el.

Például: Az EU források felhasználása

Magyarország évente átlagosan több mint ezermilliárd forint összegű támogatáshoz jut az Európai Unió költségvetéséből. A hazai közbeszerzések 50- 60%-a az Európai Unió társfinanszírozásával valósul meg. A 2014–2020 közötti uniósköltségvetésiciklusbanközelnyolcezermilliárdforintot(25milliárdeurót) kitevő támogatást kap Magyarország, ez éves szinten a magyar GDP átlagosan 3–4 százalékát teszi ki (2016-ban és 2017-ben azonban 6-7 százaléka körül volt ez azarány).
Ez azt jelenti, hogy Magyarország az Európai Unió tagállamai közül a második az egy főre jutó támogatás rangsorában, ami arányaiban meghaladja a második világháború után a nyugat-európai országokban szétosztott Marshall-segély mértékét.

Az európai uniós források felhasználásának ellenőrzése elsősorban tagállami kompetencia, a megfelelő tagállami hatóságoknak – elsősorban az irányító hatóságoknak, de végső soron az ügyészségeknek kell ellátniuk ezt a feladatot. Az Európai Bizottság ellenőrző szervei – az auditorok, illetve az európai Csalás Elleni Hivatal (OLAF) – nem képesek több tízezer projekt tételes ellenőrzésére. Szemléltetésül: az OLAF a 28 tagállamban évente körülbelül 300 vizsgálatot indít, magyar projektek vizsgálatára tízes nagyságrendben kerül sor egy év során, 2016-ban például 13 Magyarországot érintő vizsgálatot zárt le az OLAF, ezek közül 11 esetben állapított meg szabálytalanságokat. Az európai uniós források kedvezményezettjeiről döntő, valamint az elköltésének ellenőrzését végző és a támogatott projekteket tervező szervezetek ugyanannak az irányító hatóságnak a részei, vagyis azonos politikai vezetés (helyettes államtitkár, illetve végső soron miniszter) irányítása alá tartoznak. Az Európai Támogatásokat Auditáló Főigazgatóság (EUTAF), az európai uniós elvárások alapján kötelezően felállítandó és az irányító hatóságoktól független ellenőrző szerv, szintén a Nemzetgazdasági Minisztérium szervezetén belül működik, alkalmazottai pedig kormánytisztviselők.
Az uniós források felhasználásának magyarországi gyakorlatát, de általában is a hazai
közbeszerzések természetrajzát különösen az egy konkrét ajánlattevőre szabott közbeszerzéseket és a pályázatírók kiemelt szerepét is – jól példázza a 2015-ig a miniszterelnök veje, Tiborcz István érdekeltségében álló cég, az Elios Innovatív Zrt. évekig tartó sikersztorija. A 2009 és 2014 között kiírt uniós finanszírozású közvilágítási pályázatokkal kapcsolatban kiírt közbeszerzési eljárásokban olyan alkalmassági követelményeket írtak ki, amelynek csak a szóban forgó cég tudott megfelelni. Ráadásul valamennyi vizsgált eljárásban olyan tanácsadó cégek segítették az ajánlatkérőket, a helyi önkormányzatokat, azaz fogalmazták meg az alkalmassági kritériumokat, amelyek a közös tulajdonosi háttér révén bizonyíthatóan kapcsolatba hozhatóak a későbbi nyertes ajánlattevővel, az Elios Zrt.-vel. Ez egyértelmű megsértése a közbeszerzésekről szóló törvény összeférhetetlenségi szabályainak25, amely többek között kimondja, hogy „összeférhetetlen és nem vehet részt az eljárás előkészítésében és lefolytatásában az ajánlatkérő nevében olyan személy vagy szervezet […], amely funkcióinak pártatlan és tárgyilagos gyakorlására bármely okból, így különösen gazdasági vagy más érdek vagy az eljárásban részt vevő gazdasági szereplővel fennálló más közös érdek miatt nem képes.” Ezenkívül feltételezhető még a projektek túlárazása, a versenytársakkal való összejátszás – a korábban szintén ajánlattevő Tungsram-Schréder, később beszállítóként jelenik meg.

Következik: A korrupció Fekete könyve 2. rész