Színház ajánló

Közzétette:

Dobi Ildikó

A PISZKOS(S)AK a 36 éves Karinthy Színházban

A cím az agyonolvasott Rejtőt idézi, az alcím a mára utal: Spakli-bohózat – Rejtő Jenő nyomokban. Scherer Péter rendező szellemesen váltja jelenetenként Piszkos Fred történeteit és egy maszek építőipari brigád fekete- vagy szürkemunkás csapatát. Ugyanúgy alkudoznak egymással, verik át egymást, mint hajdan Piszkos Fred szereplői, vagy a mai brigádfő a megrendelőjét és a beosztottjait. A főszereplők, a kellékek is ugyanazok – csak jelenetenként más-más ruhában.
Immár három generáció idézi Rejtő Jenő (P. Howard) szövegeit. Ilyeneket: „…az orvos: Az apja miben halt meg? – Kocsmában. Heveny lövöldözés meg ilyesmi. – Iszik? – Most, hogy meghalt, nem hiszem. – És dohányzik? – Nem tudom, inkább innék valamit. – De nem kínáltam. – Elég baj, mert dohányzom. – Dolgozik? – Nem. – Hogyhogy? – Tavaly Szingapúrban loptam egy kockás zakót, és azóta úgy érzem, úrnak születtem. Elhatároztam, hogy többé nem dolgozom. – Miért, azelőtt dolgozott? – Nem, de hiányzott az elhatározás.” És így tovább… Manapság így hangzik: „Te mi a f…t csinálsz? – Bocs, főnök, csak olvasok. – Munkaidőben b… meg, nincs még kész a fürdőszoba! – De kész van. – De hiányzik róla a felső sor csempe!… akkor ne mondd, hogy kész van b… meg, amikor nincs kész!”. – Ez abszolút nem hasonlatos Rejtő agyonidézett humorához, ismert mondataihoz. Még csak nem is méltó hozzá.
A Karinthy Színház művészei remekül zenélnek, énekelnek, táncolnak – mindent „bedobnak” a néző szórakoztatására. A produkciót valahogy mégis kevésnek érezzük. Talán jobb lenne több Rejtő, de azt inkább olvassuk! Úgy szoktuk meg. Ha csupán az építőbrigádról szólna, lehet, hogy elég lenne. Az alapötlet abból a hiányból indul ki, hogy Rejtő Jenő lakásából múzeumot akarnak létrehozni, ám a szándékból nem lesz semmi, mert igazán senki nem támogatja a kezdeményezést. Apropó, a legolvasottabb magyar író ezt meg is érdemelné!

Mindent összegezve, sajnálom kimondani, hogy a darab nem éri el a célját: Rejtőből kevés, a mai, visszaélésektől terhes építőiparból sok. Naponta átéljük ezeket, ha tetszik, ha nem. A nagyszerű alkotók erről nem tehetnek: Banovits Vivianne, Márton Róbert, Kovács Krisztián, Molnár Gusztáv, Katona László, Pápai Rómeó, Scherer Péter. A jelmezek Pirityi Ágnes, a mozgás Horgas Ádám, a fény Mervel Miklós munkája. Thuróczy Gergely a szakértő, a dramaturg Gyulay Eszter, a zene Marton Róbert alkotása. A dalszövegeket Marton Róbert és Molnár Gusztáv írta. A címlaptervet Garisa Zsolt készítette. A színház művészeti vezetője Karinthy Márton. A következő előadások: március 26. Áprilisban 8-án, 15-én és 21-én. A darabot 16 éven aluliaknak nem ajánlják, bár ők gyakran ennél sokkal merészebben is fogalmaznak.

Széljegy a Katona Kamrában

széljegy

Takács Kati és Fullajtár Andrea

Mindennapi történetet adnak elő ragyogó színészek azokról az embertársainkról, akik nem elég dörzsöltek mai világunk zavaros ügyleteihez. Utóbbiaknak áll a világ, a többiek csak pórul járhatnak – ilyen tanulságokat vonhatunk le Spiró György másfél órás darabjából. A történet kimenetele és hitelessége nem kétséges, ahogyan Zsámbéki Gábor színpadra állította Sáry László izgalmas zenéjével, Török Tamara dramaturggal, Szakács Györgyi jelmezeivel és Khell Zsolt hűvösen csillogó díszleteivel.
Elegáns ügyvédi irodában, kellemesen búgó hangon fogadja az ügyvédnő (Rezes Judit) az ügyfelek bejelentkezését, amikor váratlanul beállít hajdani barátnője, egykori gimnáziumi osztálytársa (Fullajtár Andrea). Kéri, hogy az ingatlanügyekben járatos barátnő segítsen neki a lakását elcserélni egy jól megközelíthető vidéki házra. Az ügyvédnő először kitérne a felkérés elöl, de a „kuncsaft” ragaszkodik hozzá, ha már véletlenül meglátta a kapu alatt a névtábláját. A néző akkor foghat gyanút, amikor az ügyvédnő felhívja ingatlanos társát: „kapás van!”. Jön is azonnal a nyegle modorú fiú (Bányai Kelemen Barna, m. v.), és két napon belül követel a Nőtől négymillió forintot a ’kiadásaira’. A mókusmezei romos házat épp most ’örökölte’ hetven éves élettársától. Még ez sem gyanús, mert bízik néhai barátnőjében. A Nő nagyon nehezen előteremti az összeget, hiszen műszaki fordításból él, egyedül neveli örökbefogadott kisfiát. A Mama (Takács Kati m. v.) elkíséri a lányát a rengeteg pénzzel az ügyvédnőhöz. A régi barátságra való tekintettel szépen elhisz neki mindent, nincs szokva az efféle átverésekhez. Inkább a közvetítőnek és a mérhetetlenül gazdag, három gyerekes ügyvédnőnek hisz, mert az vitte valamire, nem úgy, mint az ő máról-holnapra élő ’értelmiségi’ lánya.
A Nő másnap visszajön az ügyvédnőhöz, aki még nem heverte ki az előző esti bulit. Mivel sem papír, sem bíróság széljegyzet nincs, minden világossá válik a Nő számára, de a csapdából már nincs visszaút…Már csak a tanulság kedvéért is meg kell néznünk ezt az izgalmas darabot! A Katona József Színház Kamrájában (Ferenciek tere 4.) mutatják be 2018. március 18-án és 26-án, majd áprilisban 4-én, 8-án és 10-én tartják a következő előadásokat.