Az absztrakt Hincz

Közzétette:

Rózsa Gyula
Pokoli paródia – gondolhatja a tájékozott néző Hincz Gyula Római vázlat című táblája láttán. Átszellemült helyett frivol profil, térdreereszkedés helyett levágott félláb, kenetes pasztellszínek helyett erőszakos firka. Lám, a harminc-harmincegyben római ösztöndíjas Hincz – vélhető még mindig – hamar megtagadta a magyar ösztöndíjasoknak kiutalt novecentót.
Csakhogy a váci Hincz-emlékgyűjtemény 1928-ra datálja a táblát, és nem ez az egyetlen akadálya a kereszténynemzeti fölötti győzelemtudatnak. A festészeti közemlékezet több hasonlóval együtt ismer egy Angyali üdvözletet valahonnan a harmincas évekből, egy lelőhelyét nem találtam Hincz-kompozíciót, amely eredeti módon felel meg minden akkori egyházművészeti katekizmusnak.
Igaz, még mindig távol a kötelező sápatag kegyességtől. Mária kék leple kék zuhatag, a hírhozó fehér köpenye szinte kőfaragvány, a talaj, az aljnövényzet súlyos, és az egész képfelületet dús, testes, életteli kolorit tölti ki.
Akárcsak a Parasztasszonyokat, úgy két évtizeddel később. Ez utóbbi zsánerkép volna. Beszélgető asszonycsoport egy sárga fal előtt, pompás, fenséges foltok, lila szoknyára húzott téglavörös blúzok, kék árnyékok a barna-vörösen izzó földön. A figurák elmosódottak, elmossa őket az elementáris, áradó színvilág, és sajátos módon mégis felismerhető gesztusok és testtartások, mi több, atmoszféra.Hincz._Tengerbol_kilepo_Venusz_(1966)
Hincz igazi absztrakt korszaka körülbelül eddig, az ötvenes évek elejével jelzett asszonycsoportig tartott. Hogy a Római vázlat huszonnégy éves festője időközben, a felszabadulásig nemcsak (és elsősorban nem) nonfigurációt alkot, (Anci portréja), az nem feledteti a korai nonfiguratrív művek errefelé ritka maradandóságát.
A Nyakékes nő csillagfigurája szárnyal, a Hangszeres nő rétegei könnyed-áttetszően ereszkednek egymásra, ezekből az 1927-29 között készült kompozíciókból talán csak a Háromszög szürreális balsejtelmét racionalizálja a geometrikus elem és a későbbi erdélyi művek sötétebb színvilága.
A visszacsatolás után ugyanis Hincz többekkel együtt Erdélybe megy ösztöndíjjal. Ám amíg jobbára az történik, hogy a bécsi döntés önfeledségében csaknem minden odaáradó harisnyát (fehér székely nadrág) húz magára, a festő komolyabb élményeket és súlyosabb érzelmeket él át. Megint: nonfigurációval, félfigurációval. Zuhanó, torlódó, nehéz elemeket, barnaszínű fehér töredékeket lát egy Erdélyi tájban (1943), kevésbé csüggedt, vörösökkel erősített dinamikát egy másikban (1942-43); ezek, meg egy pompásan kifeszülő Kék táj egyértelművé teszi, mivel is kezdődik a negyvenöt utáni nonfiguratív művek újabb korszaka.
Ha addig az ajánlkozó kategória a szürrealitás, negyvenhat-negyvenhétben már inkább a kubisztikus súlyú tartalmak uralkodnak Hincz nonfigurációjában. És, letagadhatatlan, Picasso mind közvetlenebb hatása. A negyvenhat-negyenhetes Csendélet tányér-háromszögeket szervez össze, a negyvenhatos, másik Csendélet megrendítő, későkubista remekmű, de a korabeli Tehenek már demonstrálja a Picassótól való szabadulni nem tudást /nem akarást.
Ez utóbbi majd a hatvanas-hetvenes évtizedek murálisainak lesz a jellemzője. A közbeeső években a szabad szellemű főiskolai tanár, az akkor túl nem értékelhető hatású mester ismét figuratívat fest. Cím szerint az elvártaknak megfelelőt, szín, szellem, íz szerint a korábbiakhoz mérhető, eredendően festőit. Cím szerint Szabad május elsejét, lényege szerint képet, amelyen erős, derűs Hincz-foltok járnak körtáncot az ambiciózus rajztanár-művek és a kötelezően akadémikus merevség korában, címe szerint Olvasztárt, amelynek a fékezhetetlen színfoltjai, meg az ábrázolás frivol realitása szétporlaszt minden akkori munkásideál-elképzelést.
hincz+gyula. +olvasztárPMAz utóbbiak hiányoznak a Hincz-emlékképtár termeiből, de közismertek. Közismert – a szigorú művészettörténetek ezt felróják – az a stiláris nyughatatlanságban megnyilvánuló sokféleség is, amely a pazar, gazdag, vibráló és következetlen Hincz-életművet alkotja.
Amelyet újra látni nemcsak rendkívül élvezetes, hanem felettébb tanulságos is. Hincz életművén a huszadik század összes művészetpolitikájának, hivatalos és hivatalos ellenes ízlésének az emléke tanulmányozható. Egy rendkívüli mester megvesztegetően látványos remekei révén.

Az ezerarcú művész – válogatás a Hincz Gyula hagyatékból. Vác, Pannonia Ház, 2018. április 30-ig

Képek:
Címkép: Csendélet sötét alapon, 1946
Tengerből kilépő Vénusz, 1966
Olvasztár. Szerepelt az V. Magyar Képzőművészeti Kiállításon, 1954.