Mi ebben a vicc? Semmi

Közzétette:

Marabu
A karikaturista számára mindig nagy öröm személyesen találkozni az olvasókkal. Különösen manapság, amikor olvasók már alig-alig vannak, hiszen a nyomtatott sajtó, ahol az ilyen karikatúra-féleségek megjelennek, egyre inkább elmúlóban van, és az internet is, ahol esetleg még rákereshetnénk friss karikatúrákra, annyi más izgalmat kínál, hogy szegény karikatúrákra már nem is marad a figyelem. Így hát most öröm látni, hogy a falra akasztott karikatúrák közönséget vonzanak.
Sok karikatúrakiállítást láttam már. Hadd tegyek fel most egy kitalálós kérdést:
önök szerint a karikatúrákat nézegetve mit kérdeznek legtöbbször a látogatók?
Kitalálják, mit?
Elárulom.
A leggyakoribb kérdés: Most mi ebben a vicc?
Mi is? Elárulom. Semmi.
A karikatúra ugyanis nem vicc. A karikaturisták persze rajzolnak vicceket is. De a karikatúra az valami más. Nehéz lenne röviden meghatározni, hogy micsoda, mert nehezen körvonalazható, bajosan skatulyázható műfaj. A karikatúra afféle képes szellemi játék. A valóság képi elemeit használó, azokat furcsán, meghökkentően összevegyítő, összekeverő, átalakító, új összefüggésbe helyező grafikai játék, ami olyan új képi ötleteket hoz létre, ami – ha jól sikerül –, szellemi szikrát lobbant fel az olvasóban, valami szokatlan utakon futó, játékos, szabad asszociációt kavar fel benne, új, meghökkentő felismeréseket, ráismeréseket gerjeszt. A vicc zárt, kerek, önálló műalkotás, ami egy belső poén pukkanása felé vezet, és ott lezárul. A karikatúra viszont nyitott szellemi játék, ami mint egy képrejtvény, az olvasó fantáziájában kel valódi életre, ott fakaszt új képzettársításokat, így az olvasóval együttműködve teljesedik ki és kel életre.
Szóval a karikatúrákban ne keressünk viccet, mert nem az a lényegük. A vicc más: passzív befogadót igényel, a karikatúrának pedig aktív olvasóra van szüksége, az értelmezés, a továbbgondolás közös együttműködést igényel. Lehet szórakoztató, humoros, ironikus, és nagyon sokszor lehet keserű, szomorú, fájdalmas. Akár az egész világ itt körülöttünk.
Halász Géza karikaturista pályájának már az elején kezdte észrevenni, hogy őt a viccecskéknél sokkal jobban szórakoztatják a fifikás, asszociatív rajzok. Így hát ezekkel foglalkozott inkább.
Munkáit különlegessé teszi a mű elkészítésének a módja.
A karikatúra ugyanis sokféle szerszámmal készülhet. Toll. Ceruza. Filctoll. Ecset. Pasztellkréta… Van miből válogatni. Halász Géza más szerszámmal próbálkozott. Számítógéppel. Olyan korán kezdte a számítógépes grafikát, amikor az még szinte lehetetlen vállalkozás volt. Képzeljük el, ahogy a nyolcvanas években Géza úr egér nélkül, billentyűkkel, pixelenként épít fel egy fekete-fehér, törött vonalakból összeálló pár kilobájtos miniatűr rajzocskát. Aztán szerencsére Bill Gates segítségével ezek a pixelek kezdtek sűrűsödni, színesedni, a szerszám kezdett egyre ügyesebben dolgozni.
Halász Géza karikaturista pályájának két dolog adott szárnyakat, amiknek segítségével olyan magasra röppenhetett, hogy karikatúráit már magyar és külföldi díjakkal is jutalmazták. Egyik, hogy a szerszám, amit használ, vagyis a számítógép, olyan sokat fejlődött, hogy húsz év alatt milliószor nagyobb segítséget tud adni neki a munkához.
A másik magasba emelő szárny pedig a megjelenési lehetőség. Higgyék el nekem, a legjobb múzsa a rendszeres megjelenés, a folyamatos, szorgalmas munka. Halász Géza tudott élni a megadatott lehetőséggel. Ne feledjük: ez egy karikatúrakiállítás, tehát ne azt kérdezzük, „mi ebben a vicc?”, hanem arra figyeljünk, nekünk magunknak milyen játékos gondolataink támadnak a képeket nézegetve. Ahhoz, hogy egy karikatúra jól működjön, a múzsának nem csak a művészt kell homlokon csókolnia, hanem az olvasókat is.

Halász Géza Show karikatúra kiállítás megnyitója
Iskolagaléria, 2018. március 23.
Kőrösi Csoma Sándor Általános Iskola, Dunakeszi