A választás olyan, mint a foci

Közzétette:

Eszes Beáta
Az ellenzéknek nyolc év kellett, hogy elismerje, a választást szavazatban mérik, és nem virtuális önámításban. A 2018. április 8-ai országos választás egy valamire biztosan jó volt: az ellenzék, politikusoktól a médián át a választókig rájöhettek, hogy a választás tényleg olyan, mint a foci: gólban mérik. A legvégén teljesen mindegy, hogy hányszor rúgod fel az ellenfeledet, mennyi ideig fetrengsz a pályán, hogy négyszeres válogatott, vagy ezzel szemben roppant értékes pályaszűz újonc vagy, felgyújtod-e a nézőteret. Csak az számít, ki rúgott több gólt: vannak-e szavazóid? És ha arra hivatkozol a pályán és a lelátón, hogy túl erős az ellenfél, azzal csak magadat röhögteted ki. Mind a pályán, mind a lelátón.
A Magyarországon túli való életben az is másképp van, hogy a gólszegény, tehát önálló bekerülést biztosító szavazatot összehozni képtelen játékosoknak a sajtója sem túl jó. Forbes-listára sem kerülnek gólszegény üdvöskék, pláne nem arra a Forbes-listára, ahol egy diktátor családjának korrupciós működését nevezik befolyásnak. Nálunk nem csak a focistákat fizetik túl, de a politikusaink is az elért szavazatokban mért érdemeikkel fordított arányban vannak sztárolva a hazai ellenzéki sajtóban.
Egy diktatórikus rendszert felépítő, 2/3-ot uraló Orbán népszerűségéről alkotott, persze, hogy több helyen megbicsakló focihasonlatommal teljesen fölösleges vitázni mindaddig, amíg 0-3 %-ban mért ellenzéki politikusokban hiszünk leginkább egészen az országos választás urnazárásának utolsó percéig.Teljesen fölösleges graz-i klinikáról posztolgatni 2018. áprilisában is, mindaddig, amíg a magát zseniálisnak képzelő ellenzék és szavazói – mi – egy mentálisan megzuhant emberrel sem tudjuk felvenni a versenyt. Magyarország többek között azért sem versenyképes Európában, mert már a középtávú befektetett munka is szitokszó idehaza. Visszalépéseket követelünk 0-3 %-os pártok javára olyanoktól, akik ilyen-olyan hibákkal, de legalább facebook-posztolás mellett járnak vidékre is, csinálják a kulimunkát.
Ami teljesen biztos a 2018-as választás alapján: Budapestnek, a főváros-centrikus kommunikációnak erősen vissza kell venni az arcából, és nem lehet magára hagyni a vidéken élőket. Nyolc éve hallgatom a legújabb ellenzéktől is ezt a XIX. századi hagymázas szöveget, hogy a „magyar emberek és hazánk”, miközben az utolsó hetek legfontosabb híre az volt számukra, hogy az egyik 0 %-os üdvöske visszalép-e a másik 0 %-os üdvöske javára Budapest Belvárosában. A régi politikai garnitúrára mutogatnak, hogy ők a megélhetési politikusok, de ráindítja teljesen érdektelen, az ismeretlenségből szalajtott jelöltjét a legesélyesebbre, miközben az általa szidott párt nem is indít jelöltet ott. Már egy külsőbb fővárosi kerületből nézve is rettentő unalmas volt két tesztoszteron-vitéz kardozása. Érdekelt minket az, hogy vajon mit szóltak ehhez Somogyban és a Jászságban?
Nem lepődünk meg, ha a legújabb üdvöskék pusztán szüleik nemi aktusának idejére mint legfőbb érdemükre – életkorukra – mutogatva elegendőnek tartják, hogy a választás előtt hat hónappal hozzák csak nyilvánosságra vízióikat, természetesen egy ideig jól titkolt forrású kampánypénzt logójukkal színazonos csomogalópapírokra költve. Nálunk be lehet robbanni a közéletbe választás előtt fél évvel pusztán az elmúlt huszonnyolc év ekézésével úgy, hogy egy 1994-ben a horthysta párt színeiben levitézlett, a korrupciós listán előkelő helyet elfoglaló mdf-s expolitikus apuka adja a lóvét és a szellemi útmutatást ehhez. Nem tudom, hány hónapra terveznék a bázisépítést, ha ez az ország nem 93E nkm lenne.
Ahogy teljesen fölösleges oligarcházni és korrupció ellen küzdeni azoknak is, ahol elnökségi tag lehet a NER egyik családi oligarcha cégének döntéshozó részvényes tagja, ahol a család cége a párt által is vizsgált korrupciós üzletekben vesz részt.

Álszentnek tűnik vakkomondorozni abban az országban, ahol a mi kedvencünk országos sajtóban bevallja, hogy 60 percen keresztül dulakodott egy 45 kilós nővel, aki mellesleg a volt élettársa, és akit még pár hónappal korábban közös gyermekeikkel kampánycélra használt, és megfenyegeti azokat, akik erről írni mernek.

Nálunk nyolc évig lehet az egyik legnépszerűbb politikus az, aki az ismertségét a parlamentáris képviseleti rendszer ekézésével kezdte, és hároméves, 100.000-es tüntetésekből egyfős közpénzes állást gründolt össze magának. Nálunk nem elég, hogy életében először önállóan megmérve durván megbukik, még mai napig is őt hiányolják. Én például nem értem, hányszor kell összefogni vagy visszalépni az összes ellenzéki pártnak ahhoz, hogy ne tudjon megbukni egy népszerűnek vélt, a valóságban 0 %-os kedvenc. Megy az értelmiségi elit ujjal mutogatása, hogy a „buta, nyomorban élő vidékiek tették Orbánt miniszterelnökké”, miközben ez a jól képzett, zömmel budapesti elit nem látja, hogy ezeket a nyomorban élőket – akik nem mellesleg 4 milliónyi tömeget jelentenek ma – mindig is lenézők mentalitása generálta a most is megbukott ellenzék politikáját: nekik elég volt egyszemélyes tv-interjúkban, budapesti akciókban, facebook-posztokban önigazolni magukat. Ne járj vidékre, ne beszélgess emberekkel, tegyél ki valami kis színest, majd lelájkollak.
És a hazai médiát érdekli-e a vidék?
Hányszor hallom, hogy a kormánypárt megvette a lassan csak hagymapucolásra használt vidéki print sajtót, miközben már húsz éve sem lehetett médiafelületet eladni sem vidéki print lapban, sem országos lap vidéki mutációjában. Népszerűenk tartott országos print hetilapok is eladhatatlanok a média hirdetési piacon. Nincs érdemi olvasottságuk. A médiaérett elit köldöknéző képzete szerint vidékre nem kötötték be az internetet: a vidéki szerintük csirkét nevel. Épp azt gondolják róluk, amit a kormány audis szociológus asszonya.
Írjál inkább valamit huszadjára ugyanarról a fővárosi kerületi politikusról, nehogy legyen vidéki híred, még valami tartalmasat kellene alkotnod az online hírdömping kattintás-vadászatában. Ez nem csak ott gond, hogy nem érdekel téged a Budapesten kívül élők élete, a szavazók 80 %-a, hanem ott is, hogy az sem érdekel, hogy a kedvenced mit csinál facebookozáson kívül közpénzen. Tényleg épít-e a pártja országos bázist, vagy ezt is csak beszoptad tőle, mint azt, hogy pereket nyerne. Mert az sem ellenőrizted a bírósági nyilvántartásban sosem, csak idézted, hogy ezt ő ezt posztolta.
Vajon igaz-e, amit posztol? Elért valamit érdemben a felvetett üggyel? Lett lekövetése? Kit érdekel, kidühöngtünk magunkat rajta, születtek jó kis mémek. Csodálkozol, hogy nem érdekli a hatalmat, épp mivel vádolod őket, aznap. Pontosan tudják, hogy bármely ügyet csak egy lájkvadászatig mozgatsz meg érdemben. Engedi-e vajon a politikai üdvöskénk médiatérbe kerülni a maroknyi párt többi tagját, vagy minden reggel az ő online performanszával indul a média? Minek, végül is pártoknak és párttársainak kéne megnyernie neki az újabb négyéves közpénzes állást.
A jól bevált kedvencek és állandó ellenségképek egyfajta biztonságot adnak a teljesen fantáziátlan, sok esetben képzetlen médiamunkásoknak is, miközben a hazai sajtó munkatársainak kell nevezzünk olyanokat, akik a Béke-menetben viszik a molinót, vagy peepshow jelleggel vallanak képernyőn szerelmet a diktátornak. Megvan az ellenzéki médiának is a saját, különbejáratú mumus ellenzéki politikusai, de pl huszonnyolc éve nincs egy szakmai kamarájuk, hogy valamit végre kezdjenek magukkal is, szembenézzenek sokéves hiányosságaikkal.A választás előtt négy nappal megrendezik az elmúlt tizenöt év első politikusi kerekasztal vitáját. Természetesen nem a hazai média hívta be őket, nem ők szervezték. Már csak a sírból feltámasztott Teréz anyát nem kérdezte meg a hazai ellenzéki sajtó, miért kéne szavazni egy, a kormány nacionalista, EU-ellenes, kirekesztő, másokat üldöző politikájával nyolc éve teljesen azonosan kampányoló, az alkotmányos rend lebontását végigszavazó, a kormány ellen nyolc évig sosem tüntető náci pártra, amikor kiderül, hogy a taktikai szavazás vizslakutyás aduásza nem vállalja ezt a bonyolult és megterhelő, semleges területen megszervezett vitát a legerősebb ellenzéki pártként.A taktikai ötletelés barnainges üdvöskéjének összes emblematikus arca csúfosan megbukott vidéken, a fővárosban meg szóhoz sem jutottak. Elérték a maximumot, amit fröcsögéssel és ordas nézeteik álszent palástolásával el lehetett érni. Nagy kár, mert hála a zseniális ellenzéki értelmiség taktikus kampányának, kb két hónap alatt több roma és zsidó taktikus szavazót nyert el a rasszista és antiszemita párt, mint amit Farkas Flórián és a Soros-bérencek (sic) valaha is fognak. És nem értik, a vidék miért szavaz a Fideszre. Ők például ugyanezt a beszűkült világnézetet nem lúzer taktikai alapon, hanem legalább biztos nyerés alapon ikszelték be.
Amolyan hangulatjelentés volt ez az online közvetítésben leadott last minute pártvezetői kerekasztal fórum, mert húsbavágó témákra kerek 2-2 perc jutott. Azt megtudtuk, hogy a választáson induló demokratikusnak nevezhető ellenzéki felek szóba állnak egymással, és nézetük lényegesen semmiben nem tér el egymástól. Egetverően új víziót egyik sem mondott, de értelmeseket mondtak.
Az elmúlt nyolc évem közéletileg megélt egyetlen jó napja az volt, amikor megnéztem ezt a videót: egy napig azt hihettem, Európában élünk. Igaz, volt kb 4 téma, amiről hallottuk őket 4 x 2 percben. Nyolc perc a jövőnkre. Nektek is kösz, oneman-show-at üzemeltető tv-média. Köszönet, hogy nyolc sőt, inkább tizenöt éve egyszemélyes kampányt biztosítotok az év 365 napjában az összes pártképviselőnek, anélkül, hogy a választó megnézhetné, miként kommunikálnak érdemi vitában egymással a pártok a választóknak fontos kérdésekben.
Ezt a szervezést és kezdeményezést egyébként – ahogy az online közvetítés megmutatta – a hazai online sajtó is megtehette volna. Ha már valóban a televíziózás alternatívájaként pozícionálják magukat. Ők sem tették meg persze. Hálás köszönet végül magunknak, választóknak. Mert ezeket a médiumokat és ezeket a virtuális facebook-hős politikusokat lájkoljuk.

http://nemgogol.blog.hu