Karikaturisták

„Megfigyeltem, hogy ahol a Pulitzer-díjas Marabu feltűnik, az a lap megszűnik…Ludas Matyi, KRETÉN, Népszabadság, Magyar Nemzet…A képen elsiratom a megszűnt KRETÉN magazint” – tette ki a Facebookra megjegyzését D. László,  karikatúrista (azelőtt Magyar Fórum). Hozzátette: „Az a bajom, hogy marabui magaslatokba nem tudok emelkedni…”
Válaszul Nemes Zoltán (remek karikatúrista) ennyit írt: A Magyar Nemzet megszűnésével a politikai / közéleti karikatúra megjelenési lehetőségei lassan a nullához közelítenek a hazai sajtóban. Több kiváló kollégánk egzisztenciája került nagyon komoly veszélybe. A helyzet mostanra konkrétan a magyar karikatúra puszta létét fenyegeti. Szerencsére legalább végveszély idején számíthatunk a „szakma” („kollégáink”) feltétlen szolidaritására.

Haéász Géza cikket írt:

Régi dolog a szembenállás, nem volt véletlen a szakadás sem a szakmában. Ha ugyan egy szakmának nevezhetjük a sajtókarikatúrát. Ha egyáltalán sajtónak nevezhetünk minden nyomdaterméket…
Nem volt véletlen, hogy Császár Tamás elindította az akadémiát, mert sok tisztázni való volt, és maradt. Sokat beszéltünk a vicc és humor közti különbségről, különösen arról az egyenlőségjelről, amit sokan e két kategória közé tesznek. Ahogy a karikatúra sem egyenlő a grafikus viccel (plusz képaláírásokkal)
Nem „lenézés”, ahogy a „túlparton” állók látják a mi álláspontunkat. Mi is szeretjük a jó vicceket, szeretünk jókat nevetni, de az a karikatúra, amit ebben a fb-csoportban jónak tartunk, az nem áll meg a viccnél, nem a nevettetés az elsődleges célunk, hanem a kizökkentés, a hagyma második és harmadik héjának a fölfedezése – a grafikus publicisztika. Más kategória. Ahogy a zenében sem ugyanaz a kategória a lakodalmas és a szimfónia. Lehet mindkettőt szeretni, de ne a részegen dajdajozók tanítsák tiszteletre a szimfonikusokat!Még Császár Tamás gyűjtött ki pár „szakmai” véleményt a túlpartról, amiben én elsősorban azt a keserű gyűlöletet érzem irányunkban, ami ma az egész országot áthatja. Például:
„Én amióta a Mórickát (20 éve) és a Kismalacot (15) éve csinálom, mindig is az volt az érzésem, hogy akik mi körénk csoportosultak, azt ez a felső ballibsi kör lenézte. Hagyni kell őket, Náluk nagyobb kirekesztők nincsennek. Ráadásul mielőtt elindítottam a két lapot, szinte minden rajzos akart rajzolni nekik, de soha nem fogadták el, Az egy belterjes tenyészet, oda be kell születni és minimum MSZP, DK meg a többi gyülekezet rajongója lenni és akkor az alapítványaikon keresztül dűl a pénz, de csak a belső karikatúrista körnek, ha érted ezt..”Más:
„Én csak annyit tennék hozzá (…), hogy: a szakma általában egy begyepesedett csapat. Pár tíz (száz?) emberből áll… (…) Borzasztó lenne, ha ennek a pár embernek a véleményére kellene adni, az ő ízlésük szerint alkotni és ami (akit) ők elvetnek, azt nekünk is megvetni… (…) Ők ateisták, én meg hívő vagyok, és abban a csoportban leginkább csak az ateista felfogásnak van létjogosultsága.”vagy pl.:
„Elküldjek ezeknek a firkászoknak egy két rajzot, hogy elszégyenljék magukat? Szakmai kérdésekkel is meg tudom őket alázni ha kell! Csak szólj. egyébként igaza van a Lászlónak, ne foglalkozz többet velük!”
Nemes Zoltán viszont ezt írta:  Mikor volt úgy a világban, hogy a maga területén tehetségtelen ember saját kudarcaiért ne mások sikereit okolta volna? Irigy kis buksijába sose férne bele a tény, hogy ő kevésbé tehetséges – ehelyett inkább menekül összeesküvés-elméletek mögé. Önvédelem. Könnyebb számára egy komplett tévképzetes világképet ácsolni a háttérben láthatatlanul munkáló titkos társaságokkal, az ő elnyomására szövetkezett, rejtőzködő, gonosz hatalmakkal, mint beismerni saját reménytelen és szomorú kisszerűségét.