Az öreg matematikus dala

Közzétette:

Gaál Péter

Hozzászólás a 13+1 “Az új Országgyűlésben így a Fidesz-KDNP-nek összesen 133, a Jobbiknak 26, az MSZP-Párbeszédnek 20, a DK-nak 9, az LMP-nek 8, az Együttnek és a német önkormányzatnak 1-1 képviselője lesz, és 1 független jelölt is bejutott.” Ez kormányoldalon az említett 133 képviselő kontra összesen 66 ellenzéki. Arról, amit nem tudunk biztosan, most ne beszéljünk. Az érzéseim nem változtak, de kit érdekelnek azok rajtam kívül.

5 731 821 érvényes szavazat volt (plusz uszkve 3 000 000 érvénytelen és távolmaradó). Ebből a Fidesz kapott – ennyit számoltak neki – 2 824 206 voksot, a többiek zusammen 2 907 615-öt. Próbálják aránypárokban felírni: 133 : 66 = 2 824 206 : 2 907 615. Kerekítve 2,015 = 0,97. (Ha folytatni akarják, akkor 2,015 : 0,97 = 0,67 : 0,33, azaz 2,08 = 2,03. Szinte egyforma két szám, de… mit gondolnak, mit jelentenek? Azt, hogy AZ ORSZÁGGYŰLÉS PONTOSAN ANNYIRA – KÉTSZERESEN – ELTORZÍTOTT A VALÓSÁGHOZ, MINT AMENNYIRE A KORMÁNYPÁRTOK FELÜLREPREZENTÁLTAK AZ ELLENZÉKHEZ KÉPEST. És akkor a kb 2 800 000 : 5 900 000 = 133 : 66-ról ne essék szó. Nem segít rajta semmiféle okoskodás. Az sem, hogy a választókerületek nem egyformák, ezért a képviselőket, noha mindegyiknek egyetlen szavazati joga van, nem ugyanakkora tömeg juttatta mandátumhoz, tehát nem lehet ezeket az aránypárokat felállítani. Mi nem arányosságot vizsgáltunk, hanem aránytalanságot. Jelen szisztémában a mandátum nem a valóságot jelenti, nem is a valóságot megközelítőleg leképezni igyekvő virtuális valóságot, hanem a sok lehetséges közül egy olyan virtuális valóságot, amelyik a valóság durva eltorzításával aránytalanul kedvez a hatalmon levő két kormánypártnak.)
Ez a mai magyar választási matematika. Nem a hegeli dialektika, sem az engelsi. De még a lenini, sztálini sem. Ők becsületesen agyonlövették az ellenfeleiket, bár azon a bizonyos 1934-es Győztesek Kongresszusán mintha becsúszott volna valami kis gikszer, amit később Blohin ezredesnek, a Lubjanka főhóhérának kellett orvosolnia. Az ilyen eredményekhez Hitler áll a legközelebb. Esetleg Sztálin kései utódai. Ők egyszerűen nem tették lehetővé a riválisok részvételét. De ez nem ugyanaz, fortyannak fel Önök. De ugyanaz. Mindkétszer megváltoztatták a számolás alapját. Másképpen, de érvénytelenítették a valóságot. A Fidesz kifinomult. Ettől azonban még Fidesz marad. Akik nem csak Soros emlőjéből táplálkoztak. Onnét megtanulták a pénz erejét, innét az elnyomás művészetét, mindehhez pedig hozzátették a maguk szelíd báját, elegyítve a kevésbé szelíd bájjal, lásd hídi csata, 2006 októbere, Bayer mester és Pozsonyi Ádám (például könyvégetés) szövegei, és így tovább.

Anyám, az álmok nem hazudnak. A rémálmok még kevésbé. Persze kinek rém, kinek rén. Emlékeznek Nagy Ferótól Az öreg matematikus dalára?
“Egész életemet elhülyéskedtem,
Tiszta hülye maradtam,
Azé meg vagyok szépen,
Megtalálom a számításomat!”

Hát, meg. Kérdés, ki és mennyiben.