Nagyi mesél

Közzétette:

Irta: Lana

Jól van gyerekek, üljetek ide körém. Most egy olyan mesét mondok, amiből tanulhattok. Hegyezzétek a füleiteket.
Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy öreg király. Annak az öreg királynak nagyon sok gyereke volt, több, mint a török szultánnak. Nem is tudta soknak a nevét, csak úgy hívta őket, egyeske, ketteske.. de volt egy szép leánya, akinek a Remény nevet adta. Ő volt a kedvenc gyermek, mert nem csak szép volt, de okos is. Igaz szerelmes volt, s a szerelem picit elvette a józan eszét, nem akart segíteni az apjának az uralkodásban. Pedig nagyon ráfért volna, hiszen az öreg király már rég nem látta, mi folyik az országában. De Remény csak a szíve választottjával foglalkozott. A szomszédos hercegségben élt a fiú, aki elnyerte a szívét, ez a dalia Pillanat névre hallgatott. A két fiatal nagyon szerelmes volt egymásba, Remény csak Pillanatnak élt, a Pillanat pedig rendre Reményre várt.
A számozott gyerekeket nem érdekelte semmi, csak a játék, mindig a manókkal játszottak, a kis trollok mindig ügyesen lefoglalták a huncutkákat. Mikor felcserepedtek sem törődtek mással. Nem gyűjtöttek vagyont, nem tanultak, nem is vitték sokra. Tudjuk, akinek semmije sincs, az annyit is ér.
A király tudta, hogy egyik sem lesz jó a trónra, ha neki eljön az ideje és mennie kell. Abban gondolkozott, Remény, akit taníttatott, okosított, jól fog férhez menni és így a férj lehet az új király. De Reményt nem érdekelte a jövő, jól elvoltak Pillanattal. Csak a mának éltek. Ami nem is lett volna nagy baj, ha nem a huszonegyedik századba születnek, mert ebben az időben csak a múlttal törődtek az emberek. Visszahozták a régi viseleteket, vissza azokat a könyveket, írókat, amiket már el kellett volna feledni, vissza a múltat. Másolták és sulykolták a világégetők aljas cselekedeteit, mondatait. Az emberek fülébe meg álmukban is azt sugdosták, harcolj, ne hagyd magad, pedig az ország szöges dróttal volt körül kerítve, oda senki fia be nem jöhetett, még a legyek is csak útlevéllel. Mindez azért történhetett meg, mert az öreg király már nem volt képes uralkodni, a szolgák vették át a hatalmat. Listák keszültek, ki a jó és ki a rossz ember, szabályok, ami szerint lehetett csak élni, létezni. A házakba, sőt a kunyhókba is kamerát szereltek, mindent ellenőriztek. Ha valaki nem pontosan fel hétkor kapcsolta be a kávéfőzőt, azt bizony áramütés érte. Mint a kísérleti egerek, úgy éltek az emberek. Remény, aki csak a Pillanatnak élt, gondolt egy nagyot, legyen vége a királyi szolgák uralmának, fellázította az összes testvérét. Azoknak, mint a macskáknak, kinyílt a szemük, egyből megtalálták a kapát, kaszát, tollat. De jöttek velük a trollok és az öregek is, a betegek, az egészségesek, a boszorkák és a tündérek.. és várták, hogy kiálljon eléjük a Remény. Szerették volna, ha megváltozik az életük, de maguktól semmi nem jutott eszükbe, hogy is kellene új életet kezdeni.
Remény csak állt a réten és nézte a szerencsétlen, elcsigázott, leszavazott gyülekezetet és csak ennyit mondott: együtt vagyunk! Tudjátok meg, itt a Pillanat!
S aki azt hiszi, itt vége a mesének gyerekek, az nagyon téved. Az igazi történet csak most kezdődik. Ám azt már nektek kell megírni és a gyerekeiteknek elmondani.