Budapest inferno

Közzétette:

Mindig nagy élvezet a Magyar Tudományos Akadémia Lotz Károly történelmi freskóival díszített nagy üléstermébe belépni. Az április-májusban hetente tartott tudományos filmvetítések hatalmas tömegeket vonzanak – de elő-regisztráció szükséges. Ezúttal az evolúció legérdekesebb titkairól mesélt Lerner Balázs filmje. Manapság bolygónk legmagasabb pontjai, avagy a Déli-Északi sark felfedezései számítanak divatos témáknak, de már a világűrben való utazás sem kivételes teljesítmény. Ki gondolná, hogy a tudomány számára akadnak még vadonatúj, ismeretlen területek – ráadásul Budán, a lábunk alatt, szinte a főváros középpontjában? Nos, ilyen a Molnár János-barlang a forgalmas Frankel Leó úton.
Ha leszállunk a villamosról a Lukács Fürdőnél, a túloldalon áll egy kicsi, vízirózsákkal teli tavacska, partján a török kupolás egykori Tóvendéglővel. Ma tökéletesen elhanyagolt állapotban. Innen nyílik a Rózsadomb alatti, hosszú kilométereken elnyúló Molnár János-barlang bejárata – kizárólag búvárok számára, ugyanis egy termálvízzel teli barlangrendszer, amelyik további felfedezésekre vár. Gyógyvize táplálja a Lukács Fürdőt, de közvetlenül a Dunába is vezetnek kijáratai. A mészkőhegyek azonban szivacsként felszívnak a felszínről szennyeződéseket is.
Az 51 perces, rendkívül érdekfeszítő film komoly operatőri munkát és világosítói segédletet igényelt, hogy a teljes sötétségben bemutassák a kutató búvárok küszködését és mostoha körülmények között végzett munkáját a barlangban. A film utáni beszélgetésen részt vett a rendezőn kívül Brankovics Dávid, Balázs Gergely és Herczeg Gábor kutató. Lerner Balázs munkatársai elmondták, sőt bemutatták, hogy az utolsó jégkorszak lezárta a legtöbb kivezető járatot, meg hogy miféle élőlények népesítik be a víz alatti, sötét világot. Ilyenek a fehértestű, szem nélküli, mégis némi fényt érzékelő ászkák, rákok és a már nem élő, jégkorszak előtti kagylómaradványok. Ezek a lények baktériumokkal, egysejtű szerves anyagokkal táplálkoznak. Sikerült belőlük néhányat különleges, e célra kifejlesztett műszerrel összegyűjteniük, valamint bel- és külföldi laboratóriumok rendelkezésére bocsátaniuk.
A 19-27 fokos hőmérsékletű termálvízben, alig járható utakon kénytelenek magukkal vinni az ún. Ariadné fonalát, hogy a szövevényes helyszínről visszataláljanak a kijárathoz. A fejükön erős lámpákat, a hátukon oxigénkeveréket, a lábukon hatalmas uszonyt, a hasukon sokféle műszert cipelnek a kötelező búvárfelszerelésen kívül. Nagyon vigyázniuk kell, nehogy kockázatos helyzetbe kerüljenek. A kijárathoz vezető fonal hosszát megmérik, közben egymásra is vigyáznak, és térképet készítenek. A film természetesen sok-sok merülés eredménye. A barlang nehezen adja meg magát. A kutatás a 60-as években indult, de komolyan csupán az 1980-as évektől kezdődött. A török kori műemlékházban 2000 óta építették ki a merülési lehetőséget. A búvárok számára drága hobbi, az Eötvös Loránd Tudományegyetemen kívül senki nem támogatja, ezért gondolnak a turizmus lehetőségeire. Együttműködnek a szintén sok barlanggal rendelkező Szlovéniával.
Az itt található lények által fogyasztott baktériumokra egyelőre nem terjedt ki a kutatás. Eddig a leghosszabb barlang a Rózsadomb alatt a 35 km-es Pálvölgyi-barlang volt. Óbudáról pedig megközelíthető még a Szemlő-hegyi gyógy-barlang is asztmások számára. A Molnár János kutatóról elnevezett vizes barlang azonban valószínűleg mindegyiknél jóval terjedelmesebb lehet.
A helyszínen búvároktatás és búvárfelszerelés-kölcsönzés is van.

Dobi Ildikó

Budapest Inferno / Lerner Balázs filmje