A játékos

Közzétette:

Raskó György
Ma reggel nagyon érdekes és színvonalas beszélgetés volt a Klubrádióban Sándor Iván íróval, aki figyelemre méltóan jól tájékozott a szociáldemokrácia és baloldali politizálás témában. Sok nagyon elgondolkodtató észrevétele közül egyet emelnék ki, amely konkrétan Gyurcsány Ferencre vonatkozik. Persze érthető, hogy miért ez a vélemény fogott meg, mert pontosan ugyanaz, amit már évek óta mondok és írok blogjaimban. Lényege: “amíg Gyurcsány az ellenzék egyik vezéralakja, addig Orbán nem győzhető le, háttérbe kellene vonulnia…” mondja Sándor Iván, aki Gyurcsányt Dosztojevszkij hőséhez, “A játékos”-hoz hasonlította. A regényben a főalak (a játékos) életében egyszer nyer a szerencsejátékon, ami egész életére a játék rabjává teszi. Élete során ezután már csak veszít, de egyre vadabbul játszik, mert egyszer majd szerencséje lesz újra. Nem lett és Sándor szerint Gyurcsánynak sem lesz még egyszer szerencséje a politikában, mert annyira elhasználódott, mint márkanév. Attól félek azonban, hogy hiába e jó tanács, Ferenc nem áll le. Pedig Orbán hatalmának egyik stabil biztosítéka tényleg ő. Kiváncsi vagyok mikor fogja végre belátni, hogy be kell fejeznie a politizálást az első vonalban. Biztos vagyok abban, hogy mind az MSZP-nek, mind a DK-nak nincs jövője a magyar belpolitikai életben, még akkor is, ha ez bántónak, sértőnek is tűnik sokak számára. Új ellenzék kell, új szereplőkkel és új gondolatokkal, ahhoz, hogy az ellenzék ne csak Budapesten és néhány nagyvárosban, hanem az egész országban ismét politikai tényező lehessen.