Tovarisi konyec, avagy történelmi lecke

Közzétette:

A dolog azzal kezdődött, hogy Gál József a Facebookon arról írt, hogy a nevezetes „konyec” plakát a Heti Beszélő borítóján szerepelt. Kenedi János – a koronatanú – erre határozottan kijelentette, hogy nem így volt, de nagyon nem. Lévai Júlia ehhez még hozzáfűzte: van annak közismert magyarázata is, hogy az SZDSZ miért nem pártolhatta a gusztustalan plakátot, amelyen egy “hétliterköpős nagyerős hím” (© Karinthy) gyűrött nyaka szimbolizálta a szovjet katonát és ezen keresztül az összes elvtársat ill. az oroszokat. Egyrészt a párt kezdettől, egyértelmű nyilatkozatokban közzé tette, hogy nem konkrét személyekkel, hanem a rendszerrel van baja, másrészt a liberális szemléletmódnak elemi normája, hogy nem biologizálunk, vagyis senkit és semmit nem jelenítünk meg a sorsszerű, biológiai adottságaira hivatkozva, mert az mindenféle rasszizmus alapja. Márpedig a Továrisi konyec plakát ezt tette. Ezt egyébként Lévai Júlia akkoriban el is mondta a rádióban
A plakát-vitának aztán lett olyan haszna, hogy Kenedi János megírta, hogy mikor kezdődött az „urbánus” és a „népi” írók közötti szakítás. Hogyan alakult ki a kölcsönös bizalmatlanság. És miért sértődött meg Csurka István amiatt, hogy nem kapott Soros-ösztöndíjat.
Kenedi írását itt közöljük.
„ A demokratikus ellenzék népfront politikát folytatott a Bibó-Emlékkönyv szerkesztésének idejétől a népi írók egy csoportjával, amelyet Csoóri Sándor és Csurka István, valamint Tornai József képviselt. A demokratikus ellenzék aktivistái voltak ebben Donáth Ferenc, Vásárhelyi Miklós,,Kis János és jómagam..Zökkenő mentesen alakult a Bibó Emlékkönyv. elő-és utóélete, s indult – Donáth Ferenc összefogóerejénél megtartva – a Monori tanácskozás is, amelynek előkészítésébe a demokratikus ellenzék oldaláról beszállt még Bauer Tamás,a népi írók oldaláról pedig -a ragyogó történész – Perjés Géza is. Ez is jól indult, s tartott az utolsó “tárgyalásig” (kik lesznek az előadók, kik a korreferensek,hol lesz a “Szárszói Találkozó 2.”; mik lesznek a technikai kondíciók,(erről egyedül én tudtam, a titkolni való dolgokat legjobb barátommal, Kis Jánossal sem beszéltem meg, Donáth mosolyogva fogadta el a kérelmemet, “Te benned János megbízunk” – mondta az elnök úr.
A Bástya étteremben, a legutolsó megbeszélésen, azonban már egy kicsit kiborult a bili. Az történt, hogy felszólaltam avégett, hogy a cigánykérdést iktassuk be az előadások közé, és korreferens is válasszunk hozzá. Csurka István az nem “mi dolgunk”-mondta. Senki nem állt mellém, csak kifelé menet Bauer Tamás lapogatta meg a lapockámat.
A konferencián aztán lett faji kérdés, amikor a legszelídebb, egyszersmind az egyik legjobb “népi író”, Varga Domokos előállt a sárga [faj] veszedelmével. Ő felszólaló volt, nem kellett tudnia a szervezőbizottság tabusításáról.
(Felszólalóként én is megszegtem a jóváhagyott szabályt, s elmondtam a véleményemet a cigánykérdésről, s csatlakozott hozzám Csengey Dénes és Elek István – a népi írók közül -, a demokratikus ellenzékből pedig Vági Gábor. Ezek nem találhatók se a szamizdat, se a publikus jegyzőkönyvben, jogosan, mondván, nem tartóztak a szerkesztők/szervezők tabujához.)
Mindezek mellékes ügynek is számítottak Donáth Ferenc főtervéhez, az 1956-os forradalomról való tanácskozáshoz,(Eörsi István lakásában.) Ez is kedvező előjelekkel indúlt. A szervező bizottságban Vásárhelyi Miklós vette át Donáth Ferenc helyét, (akkoriban már a Magyar Soros Alapítvány vezetője is volt.) Donáth halálos ágyán, a bőrklinikán, Kis Jánossal azt mondtuk az “elnök úrnak:”

– “Megtartjuk az 56-os tanácskozást Feri,

– Tudom fiúk – válaszolta –, mindig tartjátokat a szavatokat.

Az első megbeszélésen azonban a városmajori kerthelyiségben csak ketten vártuk a többieket egy kerthelyiségben,(mindjárt Németh László egykori házának szomszédságában), Vásárhelyi Miklós meg én, (Kis János igazoltan távol volt)..Negyed óra múltán, érkezett Csurka István paprika vörös arccal. Állva is maradt. Közölte Vásárhelyi Miklóssal hogy “mi kiszálltunk”, értve ezen a népi írókat, meg saját magát is.”- “Ti ugyebár már léptetek – “mi” tágra nyitottuk mind a négy szemünket -,már amikor visszautasítottátok a “Soros alapítványhoz” írott pályázatomat.” (Csurka István csakugyan folyamodott ösztöndíjért és visszautasíttatott .Azt kérte, adjon az alapitvány neki, a szilenciumra ítélt írónak, annyi pénzt, hogy a balatonedericsi házából kis szállodát építhessen, már nevet is adott a hotelnak,”SZILENCIÓ”).
Az 56-os konferenciát megtartottuk Eörsi István lakásában. A népi írók körében egyedül a diktatúra vége felé szép Nagy Imre verset író, Nagy Gáspár vett részt.
A népfrontosdinak befellegzett.
Fuccs,
Véget ért a népies vs. urbánus írók közti szembenállás feloldására tett kísérlet. Újfent életre kelt a 30-as évben nyilvánosan használt “mi és “ők” Elszabadult az egymásra fenekedés zsidózással és anélkül.
Azaz,kedves (Gál) Jóska,nem jelenhetett volna meg a” konyec” borító/plakát a demokratikus ellenzékből formálódó SZDSZ hetilapján. Az MDF-meg kormányra került a Magyar Köztársaságban, s annak a kormánynak nem hivatalos lapjában jelent meg.”

Forrás: ahaza..blog.hu