Valóban, görög volt a falóban

Közzétette:

Aki azt gondolja, hogy a magyar ellenzék alkalmas funkció szerinti működésre, csak egy névnek nézzen utána: Ungár Péter. Nem is kell utánanéznie, mert mostanában a csapból is csorog. Egy papíron ellenzéki párt vezetőségi tagja, egyben egy kormányszócső tulajdonosa, aki huszonhat évesen egy másik újság másfél milliárdos vételáránál alkuképes. Akár etalon is lehetne. A papíron ellenzéki pártot, amiről a mai kormányfőhöz legközelebb állók egyike (Kövér László) már mint riválisról – 2010 tavaszán! – szó szerint azt nyilatkozta, hogy “neki tetszik”, a mai kormányfő (egyik) volt ügyvédje alapította, aki oroszlánrészt vállalt a Fidesz 2010-es hatalomátvételében, például a Fidesznek – akkor – felbecsülhetetlen értékű szolgálatokat nyújtó Sólyom László köztársasági elnöki kampányának irányításában. Hogy ki segített – idén is – pártjának a jelölésgyűjtésben, meg úgy általában, arról nem írok, mert nem tudom bizonyítani, nem is akarom, tehát momentán az én egyéni szociális véleményem. Mintha Schiffer indította volna útjára az ún. Sukoró-ügyet egy feljelentéssel, mégpedig 2009 őszén, fél évvel a fülkeforradalom előtt. Azt a Sukoró-ügyet, amihez máig hűek maradtak az LMP prominensei, többek között a most lemondott Hadházy Ákos is. Ne tiltakozzanak, akkor se, ha egyetértenek az eljárással: itt ma nem Sukoró a lényeg.
Itt sem.
És az LMP-t is csak kipécéztem. Most ő van terítéken. De lehetne tulajdonképen akármelyik parlamenti párt is. Bármelyik. Mindenütt van faló, és mindegyikben vannak “görögök”. Kapaszkodjanak meg: lehetséges, hogy épp az elnökük. Vagy aki az lesz nemsokára. Ezek után már csak annyi maradt, hogy megkérdezzem: miért csodálkozik, aki csodálkozik? Van még olyan ember ma Magyarországon, aki azt hiszi, hogy itt valódi hadakozásról van szó? Legalábbis per pillanat. Van még olyan ember ma Magyarországon, aki azt hiszi, hogy ideológiák ütköznek? Pedig van ütközés, csak az a Parlamenten kívül zajlik. Két történelem létezik, írtam a Naplóban (hmp-hikszosz.hu) kilenc éve. Az egyik látható, a másik láthatatlan. A látható történelem tulajdonképpen mese. Színdarab. Vannak valóságos elemei, hiszen a színpad is valóságos díszletekből épül fel, csak éppen más a lényegük, mint amit a néző hisz – hinni akar, hiszen színházban ül – róla. “De ezek a nézők azt hiszik, hogy a valóságot látják!” Győzike tényleg, a Való Világ, Big Brother bonyodalmai tényleg, és Berki Krisztián aztán most már. A politikusok csak egyfelől ellenfelek, másfelől viszont kollégák. Munkatársak. Képzeljék, még a bűnöző is munkatársa a rendőrnek. A rab a rabtartónak. Ne akarják személyesen megtapasztalni. Ez a köztörvényesekre, pontosabban a masszív bűnözőkre érvényes, nem Önökre. A vad is munkatársa a vadásznak. Szinte mindegyik vadásznak köztelező elmondania, hogy ő mennyire szereti a természetet. “De a bűnözőt leültetik, a vadat meg elejtik!” Hát le, és hát, el. A politika és a vadászat álnok mesterség. Bocsáss meg, medve testvérem, de el kell vennem az irhádat, mormolja Winnetou, és kilövi a nyilát. Buffallosz Bill nem mormol semmit, de csak ennyi a különbség.
Más harc zajlik a színpadon, és más a kulisszák mögött. A politika és a vadászat nagyon sokban hasonlít. Ennek Semjén mester lehet az etalonja. Lesből, autóból, helikopterből. Jó, tudom, az elejtett állatkákat utóbbival csak szállítják, ahol nincs járható út. Persze, hogy a vadász hogy kerül akkor oda, az újabb kérdés. Ne boncolgassuk. Ne kívánd más rénszarvasát, írja a Biblia, vagy valami hasonlót.
Ami a vadászatban a les, az a politikában a hátbaszúrás. Skrupulusok nélkül, gyorsan, ügyesen. “Tegnap még együtt kávéztunk a büfében!” “Kávézhatunk ma is. Ó, a francba, neked már nincs belépőd! Azért ne felejtsd el, hogy én hiszek az ártatlanságodban!”
Közben pedig ül a választópolgár a nézőtéren, és nézi a neki rendezett darabot. A bonyodalom akkor következik be, amikor a kulisszák mögötti – láthatatlan – és kulisszák előtti – látható – történet összeér. Ismerik a viccet, hogy két székely színházba megy? A második felvonás közepén egyikük odasúgja a másiknak: – Te, Ábris, nekem sz.rnom kell! – Hát akkor menj ki! Az atyafi kimegy, de sehogy nem találja a vécét. Benyit egy ajtón, hát az sem, de már nagyon szorítja a szükség, leveszi az asztalról a vázát, elvégzi bele a dolgát, és visszasettenkedik a helyére. – Mi történt közben, bátyám? – kérdezi. – Bejött a király, megölte a királynét, kihúzta a szobából, visszajött, megölte a szolgát, azt is kihúzta a szobából, aztán megint bejött, megölte az öccsét, azt is kihúzta a szobából, aztán jöttél te, belesz.rtál a vázába, és most várjuk, hogy mi lesz…
Hát valahogy így. Ez volt az őszödi beszéd igazi lényege. És ez a világpolitika lényege is. A homo sapiens sapiens marad megszületésétől a haláláig. Képzeljék, még az állatok is tudnak hazudni. Az a bizonyos két történelem pedig akkor fut össze, amikor valaki igazat hazudik.
Vagy amikor Laokoón véletlenül kígyómentes helyen döfködi dárdájával a falovat, és a többiek kíváncsiak lesznek, mi is van benne.

Gaál Péter