Kőszeg Ferenc levele Kenedi Jánosnak

Közzétette:

Kedves Jancsi,
elolvastam az interjút a Narancsban, mondhatni az interjú kedvéért vettem meg a lapot. Amióta a Népszabadság megszűnt, jóformán csak a képernyőn olvasok újságot. Pedig a Narancsnak ebben a számában egy sor érdekes cikk van. De ami az interjút illeti, abban én megint csak a te káprázatos – ki tudja hanyadik – újjáéledésednek a dokumentumát látom. Töprengtem kicsit azon, amit elmondasz, nem biztos, hogy mindenben egyetértek veled, de ez nem érdekes. Csak az az érdekes, hogy úgy tűnik, megint ráérzel valami újra. 
Így éreztél rá, Bence sőt Kis Jancsi előtt, hogy itt a pillanat, szamizdatot kell csinálni: ebből lett a Profil, és nyomában a kibontakozó szamizdat-irodalom. Aztán arra éreztél rá, hogy mindennél fontosabb az állambiztonsági iratok felszabadítása. Nem pusztán az iratok miatt, hanem mert közben nyilvánvalóvá vált, amit mindig is mondtál, hogy az állambiztonsági apparátus a helyén maradt. Volt a Nyelvi Előkészítő Intézet, ahol a külföldi ösztöndíjasok tanultak magyarul, mielőtt elkezdték az egyetemet: innen rúgták ki 67-ben Kurcz Ágit, Pór Pétert. Ennek az intézménynek a tartója egy bizonyos Ternyák nevű áb. tiszt volt. Fiatalon kezdte a pályáját, aztán valamikor 86-ban alezredesként ment nyugdíjba, 94-ben halt meg. Találtam egy feljegyzést Császárné, tudod a Jolika, aláírásával, hogy az elhunyt alezredest a szerv saját halottjának tekinti. Kérdlek, milyen szerv? Ez a Császárné adta ki az igazolást Vajda (?) ügyében, hogy az ávón tilos volt az őrizetesek bántalmazása. 1999-ig volt a Belügy személyzetise. A menekültügy teljesen az állambiztonság kezében maradt, ez alapozta meg Orbánék migránsellenes uszítását: győzelmüket nagyrészt ennek köszönhetik. 1981-ben ellenezted a stencilezett folyóirat meginditását. Ebben látszólag nem lett igazad. De megnéztem a Beszélő 1. számát: Hát az bizony elég gyengécske, teljesen igazolta a véleményedet, hogy az ellenzéknek nincs elegendő saját mondanivalója egy folyóirat fenntartásához. Az volt a szerencsénk, hogy jött a lengyelországi szükségállapot, és ismét felvetődött a Sto gyelaty? kérdése. Jancsi találta meg a választ: meg kell tjelölnii a határolt forradalom kulcskérdéseit, a jövendő társadalmi szerződés körvonalait. Ez tette a Beszélőt fontos orgánummá, ha nincs a szükségállapot, ha nincs a megoldás-keresés, akkor a Beszélő két-három szám után elhalt volna.
Én a 10-es évek eleje óta pesszimista vagyok. Úgy láttam, hogy ez a túlélő hagyomány: hiába vannk választások, hiába működik a parlament a kormányzó pártot nem lehet leváltani. Hosszú Fidesz uralomra kell berendezkedni, hiszen a választáson nem bukott meg sem a Tiszák pártja, sem Bethlené. Most a választás előtt kicsit bizakodni kezdtem, úgy tűnt mintha a társadalomnak tényleg kezdene elege lenni Orbánból. Erre jött a kormányváltó pártok szánalmas képtelensége arra, hogy megegyezzenek, és a Fidesz-jelöltekkel szemben csak egy jelöltet állítsanak. Ezzel, ha leváltani a Fideszt nem is lehetett volna, jelentősen kedvezőbb parlamenti arányokat lehetett volna létrehozni. Április 8. óta szánalmasnak tartottam minden követelést az újraszámlálás, vagy a választás megismétlése dolgában, nem is beszélve az olyan marhaságokról, mint a parlament bojkottja. A te interjúd az első, amit elolvasva nem a veszett fejsze érzésem támadt. Ahogy leírod a januári diáktüntetés 56-ot idéző hangulatát, ha kételkedtem is az igazadban, sikerült egy jót lélegeznem. Talán mégis van valami, amiben értelmesen lehet bizakodni. Nem igaz, hogy mi vagyunk a többség – sajnos ők a többség. De ahhoz azért elegen vagyunk, hogy ne lehessen törpe minoritásként legyinteni ránk. Hogy a civil mozgalmak nyomást gyakoroljanak az ellenzéki pártokra, és azok csak beterjesszék az általad említett törvényjavaslatokat. Jó, nem veszik őket tárgysorozatba, nem lesz róluk parlamenti vita, dea közvélemény egy része tudni fog róluk. Ennek pedig lehet akkora jelentősége mint Jancsi 1987-es javaslatának, hogy alkossanak törvényt a pártról. Ez 87-ben teljesen irreális volt, amikor pedig reálissá lett, már túlhaladottá vált. Mégis megmutatta, hogy követelni az adott határok között is van mit
Múltkor felsoroltad, kik vettek részt Kemény falképének a festésében. Ez valahogy eltűnt a gépemből. El tudnád küldeni a neveket újból.Ha elkészül a restaurálás, egy tárlóban el lehet helyezni a közreműködők fényképét, lehetőleg akkori fényképét. Felteszem, hogy te is gondoltál már erre. Jó éjt: K.

Kőszeg Ferenc