Találkozás két fiatalemberrel

Közzétette:

Szalámit esznek. Buli van. Sok szalámis kenyérrel. Két fiatal ember vidékiek. Különösen az a Mészáros fiú. Tizenhét évesek. A tréning-felsőben pompázó fiún látszik, valami gázszerelő-féleség lesz belőle. Jó szakma. Biztos megélhetés. Tisztes család. Nem nagyon fogja átlépni a megye határát. A másik fiatalemberen már bőrdzseki van. Talán olasz. Ő nem fog megelégedni a falu szűk kereteivel. De arra senki sem gondolna, hogy Horthy Miklós, Kádár János után ő lesz a harmadik, aki évtizedeken átvezeti majd Magyarország népét. Vezeti, manipulálja, uralja az országot.
Bruck András ez utóbbi jelenségről a következőket írta: 
Magyarországon május nyolcadikán beköszöntött a sarki éjszaka, csakhogy nekünk fél évnél sokkal tovább, egyelőre nyolc fél éven át fog tartani. Nem volt ez szükségszerű, önérzetesebb, hazafiasabb légkörben nem tudtak volna ezek itt tartósan berendezkedni, és már most nagy mellénnyel tizenkét évre előre tervezni.
„A közöny a lélek bénultsága, korai halál”, mondja Csehov.
Lehet ez egy egész nemzetre is igaz?
Már hogyne lehetne.
Egyértelmű, hogy mi lesz a további menetrend. Már Hitler leírta, hogy minél több állást és hivatalt kell egy mozgalomnak szétosztania, az annál rosszabb minőségű embereket fog magához vonzani, míg végül ezek a politikai kullancsok teljesen tönkreteszik a pártot. A Fidesz pontosan ezen az úton halad. Mivel e közpénzen hizlalt banda létszáma is egyre dagad, és a privilegizáltak lojalitása kizárólag még több pénzzel tartható meg, a kormány valamennyi döntését már régóta egyetlen megfontolás vezeti: az emberek nehezen megkeresett pénzéből mennyit tudnak megkaparintani. A parlament is egyedül erre szolgál: még szabadabb kéz Orbánnak, még szűkebb mozgástér mindenki másnak.
Minden hangzatos bejelentésük, most éppen modern hadsereg, mi vagyunk Európa jövője és nyugati színvonalú egészségügy, színtiszta manipuláció, hogy közben tovább folytathassák azt az egyetlen dolgot, amihez értenek, a fosztogatást. Ehhez azonban a rettegés mellett muszáj a reményt is fenntartani.
A félelemkeltés kitűnően megy is, de ahhoz bármelyik kisvárosi gengszter ért. A beígért paradicsomi állapotok viszont soha nem jönnek el: egyrészt, mert ahhoz mindegyiküknél minimum fejátültetésre volna szükség, és nem a felcsúti készletből – az a kisvasút szint, miközben a világ a repülő vonatoknál tart – másrészt, mert az efféle bűnözők kizárólag saját gyarapodásukon mérik hazájuk fejlődését. Amikor dicsekszenek, verik a mellüket, saját maguknak gratulálnak. Innen nézve (lásd fotó), valóban elégedettek lehetnek a megtett úttal. És már itt nyüzsög a pénzéhes siserehad új vonala.
Ha még négy év múlva is létezik tényfeltáró újságírás, ami több mint kétséges, össze lehet majd hasonlítani az új miniszterek, Gulyás Gergely, Kásler Miklós, Bártfai-Mager Andrea és a családtagjaik vagyonát a jelenlegivel: holtbiztos, hogy mindegyiké nagyobb lesz két-három nagyságrenddel.
A kormány egyetlen női miniszterének már amúgy is van tapasztalata az ilyesmiben. Róla kiderült, hogy korábban egy hatvantagú, adótartozásokat felhalmozó cégháló működött a lakcímére bejegyezve. Magától értetődő, hogy Orbán őt választotta a nemzeti vagyon kezeléséért felelős tárca nélküli miniszternek. A magát csúcsminiszteri pozícióba züllő Gulyás Gergely is egész biztosan be fogja nyújtani a számlát, amiért éveken át törvényírással segítette a maffiabirodalom megszilárdulását, a nyilvánosság előtt pedig ártatlan arcú kisfiúként közvetítette a kormány hazugságait. Elődje, Lázár János után neki is lesz kastélya, földje, külföldi bankszámlája sok-sok nullával a végén.
Az ilyen rendszerekben ez elengedhetetlen, Orbán is tudja, hogy a lojalitásnak ára van, nem vihet haza mindent ő egyedül. De azért az a háromszázmilliárdocska, ami névleg még Mészáros nevén van, már most is előkelő helyet biztosít neki a diktátorok Forbes-rangsorában.
És Kásler doktor sem a hazai onkológia szörnyű helyzetének javításával fogja ideje javát tölteni – pedig kéne, mert egy magyar rákbetegnek fele akkora a túlélési esélye, mint egy osztráknak –, de rá se azért esett a választás, hogy rendbe tegye az egészségügyet. Az új magyar kereszténydemokráciában, merthogy ez is hirtelen be lett ígérve, az egészségügy csak egy irritáló tétel a kormány szemében, nem kötelezően megoldandó feladat. Mellékszál, de a kereszténydemokrácia szociálisan érzékeny, támogatja a közösségeket, védi az ember méltóságát, a magántulajdont, elutasítja az állam túlzott beavatkozását az oktatásba és általában a társadalom életébe. Mintha csak a kormányt hallanánk, igaz?
Kásler tehát főként ma még szerény családi cégei fellendítésén fog ügyködni, na, de ehhez valóban meg fog kapni minden állami segítséget. Továbbá egy új, „magyar eredettörténetet” kutató intézet létrehozása jár abban a korszerű, huszonegyedik századi kobakjában. És, hogy ez mire lenne jó? “Egy nemzetet, amely tisztában van a múltjával és az eredetével, nem lehet félrelökni” – így szól az indoklás. Nagyszerű gondolat, miniszter úr, most tényleg épp erre van szükségünk, ha kérhetjük, aközben is, míg csöpög belénk az antraciklint és a taxán. Ugyanakkor azt is mondta, hogy szeretné, „ha konstruktív ellenzék tevékenykedne a parlamentben”.
Na, ez viszont reális felvetés.
A magyarok ugyan továbbra is sűrű sorokban vonulnak majd a temetőbe, tucatnyi életveszélyes betegségcsoportban vagyunk az élen, de ellenzéki konstruktívitásban valóban nem lesz hiány. Képviselőik hálásak a rendszernek, amelyben a sokszorosát kereshetik meg annak, amit máshol tudnának, ezért semmit nem fognak tenni, ami esetleg fájhatna a hatalomnak. Sokatmondó, hogy a vagyonügyi miniszterasszony kinevezés előtti meghallgatásán egyetlen kérdésük nem volt sem az adócsaló céghálóról, sem a fia 189 milliós hitelszerződéséről, amit pedig épp az anya által felügyelt egyik intézménytől vett fel. Legalább annyit kérdezhettek volna, hogy „na és visszafizeti a gyerek?”
Sarki éjszaka, éjnél sötétebb feketeség, csak a képviselők szeme csillog hálásan, amiért ilyen engedelmes híveik vannak.