Román ügyekről szubjektíven

Közzétette:

Ágoston Hugó
Május harmincadika fennmarad a román igazságszolgáltatás történetében. Helyzet van, valódi! Megbolydult a politikai színtér és a sajtó. A bombahír hivatalos nyelven fogalmazva így hangzik: „Az Alkotmánybíróság szerint Klaus Iohannis államelnök alkotmányos természetű jogi konfliktust idézett elő az államhatalmi ágak között azzal, hogy elutasította az igazságügyi miniszternek az Országos Korrupcióellenes Ügyészség főügyésze, Laura Codruţa Kövesi leváltására irányuló javaslatát.Közérthetőbben: Iohannis, az ország feje, akinek fő dolga az alkotmányosság védelme, alaptörvényt sértett, amikor nem hagyta jóvá az igazságügyi miniszter javaslatát és nem menesztette Kövesit. A megfellebbezhetetlen ítélet nyomán pedig ki kell adnia a rendeletet, amely visszahívja tisztségéből a DNA főügyészét. Romániában az állambiztonságnak, a titkosszolgálatoknak, röviden a szekusoknak mindig túlzottan nagy politikai szerepük és hatalmuk volt. Hogy ezt a rendszerváltozás után sem veszítették el, számunkra külön bizonyítja a marosvásárhelyi pogrom(kísérlet) 1990 márciusában. A kezdeti zűrzavar után a többi erőszervezetekkel, okkult erőkkel együtt főleg a Román Hírszerző Szolgálat a végletekig megerősödött, egy időtől üzleti, gazdasági tevékenységet is folytathatott; alig tíz év alatt pedig, századunk elejére királycsinálóvá vált: 2004-től államelnöki mandátumot csak hathatós segítségével (és csalással) lehetett szerezni. A csúcsra a SRI akkor jutott el, amikor sikerült az igazságszolgáltatásra is rátennie a kezét.
Bevallom, szinte személyes elégtételt érzek a tegnapi döntés után, annyit hangoztattam Traian Basescu volt „játékos államelnök” és cinkosa, Monica Macovei volt igazságügyi miniszter, valamint a DNA (Kövesi) és a SRI (Maior/Coldea) párosának perverz, mérgező hatását nem csupán az igazságszolgáltatásra, hanem általában a társadalomra, a közéletre is – és annyi mocskot, fenyegetést és fenyítést kaptam érte szerkesztőként és publicistaként.
Traian Basescu ma már lenézett, bár bizonyos sajtó által még eléggé frekventált, szánalmas politikai és erkölcsi roncs. Esze, rafinériája – nyilván külföldi támogatottsága is – megkopott, de közönségessége és pofátlansága a régi. Most az alkotmánybírósági döntésről nem átallotta kijelenteni, hogy az visszaveti az igazságszolgáltatást, felszámolja a magisztrátusok (Romániában, francia mintára, a bírák és az ügyészek közös neve) függetlenségét. Azt nevezi tehát cinikusan függetlenségnek, amikor közvetlenül diktált a fő bírói és vádhatósági intézmények általa kinevezett vezetőinek, s azok megvédték őt, bármilyen törvénytelenséget követett el. Tíz év alatt tönkretette a román demokráciát, a hatalmi ágak egyensúlyát, semmibe vette és elhiteltelenítette a parlamentet, többször megváltoztatta a nép szavazással kifejtett akaratát. Büntetlenséget zsarolt ki magának, neki alkalmasint már ártani is undorodnak.

A jelenlegi államelnök, Klaus Iohannis viszont kényes helyzetbe került. Mondják róla, és véleményem szerint igaz, hogy csupán eszköz bel- és külföldi erők kezében (arról nem is beszélve, hogy mennyire zsarolható, ha egyébért nem, hát azért, mert a törvény szerint vissza kellene fizetnie sok százezer eurót, amit jogtalanul megkaparintott, később jogerős ítélet nyomán elkobozott lakása bérbeadásából szerzett); de most a fő problémája politikai természetű: ha semmibe véve az alkotmánybírósági döntést nem bocsátja ki a Kövesit leváltó elnöki rendeletet, azzal ismételten, ezúttal súlyosan megsérti az alaptörvényt, ami akár a felmentését is maga után vonhatja, arról nem is beszélve, hogy ez mit jelentene a külföldi megítélése szempontjából (állítólag a nyugati demokráciák Romániában is kívánatosnak tartják a jogállamiságot…); ha aláírja Kövesi menesztését, elveszti szavazóinak támogatását, esélytelenné válik a jövő évi elnökválasztáson, hiszen egész „programját”, kampányát a „korrupció elleni harcra” építette.
E harc fő képviselőjét, Jeanne d’Arc-ját, gondolhatnánk, akár feljelentések és büntetőjogi eljárások – talán súlyos bírói ítéletek – tömege fenyegeti, amennyi visszaélést elkövetett, ahány ítéletet befolyásolt, fittyet hányva az alaptörvényre, az ártatlanság vélelmére, ahány embert tönkretett. Laura Codruta Kövesit azonban nem kell félteni, lesz, aki megvédje, túl sok szolgálatot tett hazai és idegen hatalmak képviselőinek. Valahol egy kényelmes, pénzes nemzetközi állás kinéz neki. Lemondása is elképzelhető, valamelyest oldaná a feszültséget és megkönnyítené Iohannis dolgát, személyesen ebben nem nagyon hiszek. Attól függ, milyen utasítást kap. De a bírák már nem félnek tőle, bizonyítja az utóbbi hetekben a legfelső bíróságon futószalagon született felmentések sokasága is.
Mindenesetre a kelés végre kifakadt. Az igazságszolgáltatás kezd magához térni, az utolsó pillanatban
megállt a lejtőn, amelyre felelőtlen kalandorok sodorták. A gyűlöletes Basescu-rezsim most múlhat ki igazából. A román jogrendszer, az alaptörvényt beleértve, reformra szorul. Az Alkotmánybíróság döntése nem maradhat következmények nélkül, és ezek közül talán fontosabbak a távlatiak, mint azok, amelyeknek a közeljövőben tanúi leszünk.