Tóth Vera: a zsinór-mentés hölgynek

Közzétette:

“Kedves Edda ( végre tudom, hogy nem csak zenekart hívnak így)!
Most már sokadjára kerül elém ez a pszicho-videó, ami megfogalmaz bennem pár gondolatot, ezért ha megengeditek, leírom:
Képzeld, marhára büszke vagyok a hazámra, szeretek itt élni. Szeretettel a szívemben éneklem el a Himnuszt, örömmel lobogtatom a magyar zászlót úgy, hogy közben találkozom a pakisztáni származású legjobb barátommal, elmegyek muzsikálni, fröccsözni, moziba, beszélgetni afro, zsidó, indiai, kínai, roma ismerőseimmel.
33 éves vagyok, jelenleg egyedülálló. Ahhoz, hogy szüljek, nem kell különösebb tudomány, mert simán megoldom, mert egészséges vagyok, alkalmas vagyok rá! Mondom, ha nagyon akarnám, megoldanám, de csak úgy nem akarom, mert azért ez mégsem ilyen egyszerű..
Lassan a “B” oldalt pörgetem, így (talán) joggal merül fel bennem a kérdés, hogy miért nem voltam még képes férjhez menni? Miért nem vagyok háromgyerekes anyuka? Miért nem adatik meg nekem ez a felülmúlhatatlan, pótolhatatlan öröm, ami már sok ismerősömnek megadatott, de egyelőre esténként üres lakás fogad, nem keresem kétségbeesetten a másik felemet, nem jelentkezek fel társkereső oldalakra és a potenciálnak tűnő ajánlatokat is sokszor visszautasítom.
Az a baj, hogy ez a videó nem segít ebben, nem támogatja meg a magamfajta elfajzott, magtalan (nálunk vidéken az, akinek nincs gyereke) harmincast, hanem mocskosul nyomaszt, az egyre jobban kristályosodó társadalmi problémákat duzzasztja, melyek a megélhetésünkről, az útkeresésünkről, a párkeresés nehézségeiről szólnak. Nem akarok egy “töketlennek” szülni, verbálisan, vagy fizikálisan bántalmazó kapcsolatban élni, mert meggondolatlanul, a vészcsengőim hangos jelzése miatt gyorsan beújítottam egy egzisztenciálisan jó, de szociopata egyedet, vagy csupán csak azért, hogy duzzasszam a fajtatiszta (jézusbazmeg) magyar gyerekek számát a Kárpát medansziében, plusz kicsit kurvára nehezen tudok összespórolni egy házra, amiben majd elférhetünk kényelmesen, mert kedves Edda, van olyan ismerősöm, aki vért izzadt, hogy egy egyszobás kislakásra összejöjjön neki és a gyereke 10 évesen még ebben az egy nyamvadt szobában alszik az anyjával-apjával, mert nem volt lehetőségük nagyobbat venni és külön helyiségben legyártani a még a további 3 fajtatiszta gyereket, amire buzdítasz. (Elnézést az általánosítás miatt. Csak a környezetem tapasztalatai alapján írom ezt)
A másik meg az, hogy gombnyomásra sajnos nem tudok szerelmes lenni, ugyanis a videód szép és jó (nem az), de az érzelmekről egy szót sem ejtesz. Képzeld, nekem fontos, hogy szerelmes legyek a gyerekem apjába, úgyhogy bassza meg, most már végképp elásom magam. Sok összetevője van ám ennek a fránya, piszkos, mai életnek. Darwin forog a sírjában, de ezt ő is tudta, hogy változni fogunk, szóval annyira azért ne forgolódjon, mert tényleg tudta hogy eljön az az idő, amikor sokan öntudatra ébrednek, hogy mindenki egyedivé, tökéletessé, fenségessé, fantasztikussá akar válni, minden, ami férfi munka az ma már női munka is, mely ténnyel megintcsak presszurálva vagyunk, de ez legyen a mi bajunk, csak ne nyomkodd már a tüskét befele mégjobban, mert már így is nagyon fáj!! Mindemellett élni jó és tükörbe nézni is kéne, de az néha szar. Gyorsan bele is néztem az előbb, mert kezdtem nyomorultul érezni magamat azért, hogy a sok frivol szórakozás helyett nem a negyedik kölkömet várom, de talán kicsit most (nagyon) fontosabb, hogy jó formába hozzam magam, úgyhogy most már tényleg hozom az ásót meg a piros ajakrúzst.
Szóval kedves Edda, ha nem akarod, hogy az egészséges, vagy épp meddő nőtársaim, de az esetleg nemzésképtelen, elveszett, vagy épp ereje teljében lévő, de magányos férfitársaim önbizalma még jobban a béka segge alá kerüljön, akkor ne csinálj ilyen videókat!
Most pedig rámosolygom a kanapén alvó 5 kutyámra, felhívom a haveromat Londonban, akit most léptettek elő és 80x annyit keres, mint itthon és megvigasztalom a barátnőmet, akit elhagyott a pasija, amikor megtudta, hogy terhes. Köszöntem.
(Ez nem politikai poszt, ezt hozzáteszem, ez egy egyedülálló harmincas nő és sok más embertársa érzéseiről szól, semmi másról.)”
Vera