Nemzeti értékek sírásói

Közzétette:

Eörsi Mátyás
Évtizedeken keresztül hallgattam én, és hallgatta az a politikai közösség, amelyhez tartoztam és tartozom, hogy nem tiszteljük a nemzeti értékeket, hogy a múlt relikviái és máig szóló szimbólumai számunkra nem fontosak, hogy az ún. modernizáció jegyében képesek vagyunk elengedi és a múlt enyészetének hagyni másoknak fontos kulturális értékeket, hogy készek vagyunk bezárni fontos műhelyeket csupán azért, mert nem rentábilisak, hogy szélnek engedtünk kollektívákat, közösségeket vagy azért, mert közpénzt nem tudtunk rá áldozni, vagy pedig azért, mert a fund-raising-ben az adott közösség nem volt kellően ügyes. Két okból bocsátom ezt előre. Az első ok, hogy a Népszabadság, a Magyar Nemzet, és most a Heti Válasz nem azért képtelen finanszírozni tevékenységét, mert az amúgy valóban szűkülő piac közepette ne tudná magát fenntartani, hanem azért, mert a hatalom az őt ért bírálatra úgy reagál, hogy zsarolással megtiltja az üzleti világnak az ott történő hirdetéseket, és ezzel fő bevételi forrásától fosztja meg a lapot. Rossz döntést egészen bizonyosan hoztunk mi is kormányon, és biztos vagyok abban, hogy voltak olyan szellemi műhelyek, amelyeket meg kellett volna mentenünk. De olyasmire, hogy egy nekünk nem tetsző szellemi műhelyt a hatalom nemtelen eszközeivel tegyünk tönkre, soha, egyetlen alkalommal sem került sor. Ez bizony óriási különbség.
A másik ok pedig az, hogy azok, akik ezeket a vádakat annak idején velünk szemben megfogalmazták, bizony nem mások voltak, mint azok, akik ma, nem gondatlanságból, hanem bűnös számítással, előre megfontolt szándékkal teszik tönkre a magyar közélet sok évtizeden keresztül működő és attól elválaszthatatlannak hitt fórumait. Igen , a magyar kultúra kincseit pontosan azok teszik tönkre, akik a múlt iránti tiszteletlenség vádját rendre ránk sütötték.Hol vannak ilyenkor azok, akik magukat konzervatívnak tartják? Hol lehet hallani az ő hangjukat?Mi liberálisok, siratjuk a Népszabadságot, siratjuk a Magyar Nemzetet, és siratjuk a Heti Választ. És soha nem fogunk felejteni és nem fogunk megbocsátani sem a sírásóinak.