Nem tesz jó szolgálatot az általa képviselni vélt ügynek…

Közzétette:

az a baloldali/ellenzéki portál, amelyik akár hajszálnyit is „igazít” egy történésen, hogy még nagyobb legyen az általa valószínűsített felzúdulás. Márpedig múlt péntektől hétfő reggelig a Paul Lendvai „lekeverése”, az atv műsorvezetője által elkövetett állítólagos „cenzúrázás” izzította a net közönségének hangulatát,( meg lehet nézni a kommenteket a szenzációt feldobó szájtokon!) teljesen fölöslegesen.. (Miközben felháborodni való volt e néhány napban is az országban; ám erre már kevesebb érdeklődőnek futotta a figyelméből.) Azt hiszem, nem az első est, hogy egy netán politikailag hitelesnek gondolt portálról kiderül, hogy valahol, valami, nem, vagy nem egészen stimmel. Aki némileg szkeptikus az illető orgánum közléseit illetően, netán utánanéz a botrányos szenzáció eredeti forrásának. (Jelen esetben a pár másodperces beágyazott video helyett, megnézi az inkriminált műsor eredeti videóját az atv-n, mind a tizenöt percet. Az interjúalany a műsoridő vége előtt 40 másodperccel kezdene az új, személyes tapasztalataival átszőtt leleplezésbe. Mire a műsorezető nem lekeveri, hanem azt mondja, hogy ezt z új témát talán külön, egy másik alkalommal kezdhék el, majd (természetesen nem veszi el a mikrofont Lendvai elől és nem kapcsolja ki az adásból, hanem emlékezteti, hogy a beszélgetés elején megemlített valamit, amire még nem kapott választ, és az alany válaszol, nem tűnik különösebben olyasvalakinek, mint aki megütközött volna a vele szembeni bánásmódon.
És Paul Lendvi valóban nem ütközött meg azon. Hétfő reggel a Klubrádióban Szénási Sándor elevenítette fel, hogy mi is történt az atv interjúban, és a válasz egyértelmű volt, az adott, komoly időtúllépéssel fenyegető helyzetben (amikor a kint várakozó interjúalanyokra is tekintettel kell lenni),a riporter jól, professzionista módon reagált. (Lásd: http://www.klubradio.hu/klubmp3/klub20180611-075859.mp3 ) De itt Lendvai, a veterán, a nyugati mérvadó sajtó gyakorlatát évtizedek újságírói munkája közben megismerő, és e nyomvonalon nemzetközi ismertségig és elismertségig jutó szerző, mondott még valami fontosat Azt, hogy e különös, zsigeri felháborodás az ő szemében azt tükrözte: a közvélemény egy része mennyire gyanakvóan szemléli a sajtót, mégpedig sokszor jogosan. Nekem erről nyomban eszembe jutott egy másik, nagy visszhangot kiváltó eset, amikor a nagy angol nyelvű világadó egy bizonyos kulturális műsorát „kivették” egy honi internetszolgáltató tévé-kínálatából, még jeles médiamunkások is azt találgatták magán e-mail üzenet vitafórumokon, hogy milyen cenzúrázó nyomás állhatott a háttérben. Holott, abban a pillanatban,az eredeti forrás, az inkriminált angol nyelvű világadó honlapján ott volt a magyarázat: kivonulnak egész térségünkből, mert az itteni szolgáltatók nem tudják megfizetni és előfizetőikkel megfizettetni a műsor sugárzásának díját.
Egy pillanat! Én nem azt mondom, hogy minálunk nincs ok a szólás, a vélemény, a sajtó szabadságának féltésére, az ellenük sokasodó „il-liberális” merényletek ismétlődésének megfékezésére. A Népszabadság, a Magyar Nemzet, és legújabban a Heti Válasz, meg a kapcsolódó rádióállomások (piaci, pénzügyi álhivatkozású) bedarálása éppen az ellenkezőjére ösztökélheti, akinek a mindennapi kenyere mellé fontos a napi szellemi betevő is. Csak azt ne higgyük a kormányzati álhírek tengerén, a felszínen maradásért levegőért kapkodva, ha néha nap a nekünk kedves média és/vagy munkása tódit egy kicsit, hogy a közismert disznóságot ott is „világosan lássuk”, ahol adott esetben éppenséggel nyoma sincs, azzal nem a Nagy Hazugot csépeli, hanem a saját (a magunk!) hitelét. Magam, legalábbis attól tartok, hogy, sajnos, nem túlzok. http://www.klubradio.hu/klubmp3/klub20180611-075859.mp3

Serény Péter

Illusztrációnk: Marabu emblematikus grafikája