Öregség, betegség, az elmúlás méltósága

Közzétette:

Maja Gabriella Mia
72 éves az apukám, aki 2 éve él idősek otthonában. Az ember öregszik, a teste elhasználódik. Ez az élet rendje. Abban a szerencsés helyzetben van, hogy életéből több évet migránsként külföldön dolgozott. Lehúzott 42 évet hegesztőként, és viszonylag korrekt nyugdíjat kap. A korrektet úgy értem, hogy magyar viszonylatban korrekt, egy osztrák, német francia kollégájához mérten zsebpénzt kap, de nem éhezik, és a család segítségével egy kulturált idősek otthonában él. Nem elhanyagolt, rendszeresen látogatjuk, legutóbb amikor karácsonykor kihoztam az idősek otthonából egy „kicsit” itthonra, 4 hónapig élt velünk. Picit demens.  Az esetek 70% ban teljesen oké, jókedvű, van étvágya, csak néha elfelejti kicsoda, hol lakik, de nagyon jól kezeljük a helyzetet.
Egy hete, akkor is épp itthon volt nálunk, és nem az otthonban, segítettem neki fürdeni.. Igen, van ilyen, nem mozog már olyan fitten és üdén, segíteni kell neki bemászni a kádba és segíteni kell kijönni is.  Akkor vettem észre, hogy borzasztó sovány. Lefogyott. Nagyon sokat, nagyon rövid idő alatt. Beszéltünk az otthon vezetőjével (igen, ők vasárnap is elérhetőek, nem úgy, mint az átlag „elfekvőben”) Vigyük be aput, megnézik. Mire beértünk vele, már gyenge volt, nem érezte olyan jól magát. Ott újból átbeszéltük a főnővérrel, hogy mi is legyen. Abban maradtunk, hogy az egészségügy egy fos. Amilyen vizsgálatokat csak lehet, megoldunk kórház nélkül, addig ők próbálják felhizlalni, egy kicsit. Tegnap reggelre megjöttek az eredmények. Délben hívott az otthon vezetője, hogy azonnal beviteti az aput egy mentővel a kórházba, mert olyan eredmények jöttek ki, hogy baj van. Nagy baj…
Nővéremmel lepasszoltuk a gyerekeket, elkéredzkedtünk a munkából, kocsiba ültünk, és 1,5 órával utána mi is megérkeztünk a kórházba. És ami innentől jött, az, az utolsó elmaradott harmadik országbeli kórházban is durva lenne.
Első körben nem találtuk az aput. Ez úgy látszik teljesen komoly, és normális bevett szokás a kórházban, hogy valakit bevisz a mentő és utána nem találják. Jó 30 percet keresgéltük. A nővérem hallotta meg a jellegzetes köhögését. Azt felismerve mentünk a hang után. Ott ücsörgött egyedül a járóbetegek között, és amióta bevitte a mentő, azóta nem szólt hozzá senki. Leültették, ő meg szót fogadott, és ült.
Azt, azért most mondom, tegnap is egy ilyen klassz meleg fülledt idő volt, amikor én is vattát köpök ha nem iszom óránként egy korty vizet. Az, hogy utcai ruhában egy demens bácsi simán kisétálhatott volna a kórházból, szintén tök normális dolog lett volna? Senki nem kérdezte miért ül ott, mit csinál,  úgy egyáltalán, nem hiányzott ő sehonnan. És tulajdonképpen nem róhatom fel a kórháznak sem. Ugyanis a sürgősségin hatalmas tömeg volt. Mint kiderült 1 db orvos jutott az összes betegre. Ez nem a vészhelyzet c filmsorozat, hogy szolgálatban van 5-10 orvos. Ez Magyarország 2018-ban ahol elég egy orvos ennyi betegre… Itt nem gyorsan történnek az események, itt eltelik fél nap mire valami történik. Tudtuk mi is, nem először járunk egy látszatra szépen felújított kórházban. Egy olyan kórházban, ami kampány fogás volt pár hónapja, hogy milyen szépen fel lett újítva, csak sajnos nem mertem leülni a székre a tiszta ruhámban. Előtte nedves törlőkendővel inkább áttöröltem… Dühömben mondom, hogy simán lenyalatnám az összes retket, ami ott volt a kórházban, azzal a fideszes képviselővel, aki azzal haknizott hogy milyen klassz lett a kórház, ne panaszkodjanak az emberek.
Pár óra várakozás következett. A nővérem és én is anyuka, előkerült a táskából egy pakli kártya. Menjen az idő, mi úgy számoltuk, olyan 6 órát kell várni. Igazából én mondtam a 6 órát, fogadtunk is egy fagyiban a tesómmal. Nyertem…  Az, hogy közben nem keresték, nem kapott enni, vagy inni elvileg teljesen normális dolog. Nyilván vettünk neki egy kisebb vagyonért ételt, italt a kórházi büfében. Mondjuk pislogtam nagyokat amikor fizetni kellett. Hát a 47.000  amiből meg lehet élni, abból azért jobb ha senki nem megy a kórházi büfébe, percek alatt kemény ezreseket lehet elverni. Nem nyígok, nekünk telt rá. Másnak nem. Bár kicsit furcsa volt, próbáltuk az ott  szaladgáló fehér köpenyesektől megtudni ehet-e ihat-e az apu, igazából ők is tanácstalanok voltak.  Fogalmunk nem volt, esetleg valamilyen vizsgálat miatt nem fog-e gondot okozni, de úgy döntöttünk, eleve 50 kiló (180 cm, fénykorában 90 volt az apu) inkább egyen, minden mindegy alapon.
Végül a nővérem megunta a várakozást, és elment intézkedni. Sokkal jobb, hogy ő ment, én üvöltöttem volna mindenkivel, ő meg gondolom lefizetett, megvesztegetett, hálapénzt adott, könyörgött mindenkinek, és hirtelen elindultak az események.
Az, hogy nincs ápoló, nekünk nem volt akkora para, hisz két erős nő, simán elbír egy 50 kilós együttműködő bácsit. Szereztünk egy tolószéket, elhülyéskedtünk, vittük ide oda. De azért mégis csak gond, hogy nincs a kórházban ápoló, aki segítene. Hiszen nem mindenkivel megy a család. Nem tudom, hogy oldják meg ezeket, nem tudom, ott ki segít. Láttam más időseket, akikhez szintén nem szóltak, akik szintén nem kaptam egy pohár vizet, akik órákat vártak arra, hogy a kórházban az emeletek között jöjjön valaki valahonnan, hogy 1 emelettel odább vigye. Borzalmas volt..
2 órával később lett egy diagnózisunk. Apa máján áttét van. Mást nem mondtak. Az idősek otthonában volt annyira korrekt a vezető, hogy felkészített minket a múlt héten, hogy nagy lesz a baj. Így tulajdonképpen nem ért váratlanul senkit.
Ott álltunk csendben. Sajnos nem tudták felvenni egyetlen osztályra sem, hogy befeküdjön, mert nincs hely a kórházban. Itt kicsit oldalba lettem vágva a nővérem által, mert én ezen hangosan felröhögtem. Én tök komolyan azt hittem, hogy ez valami vicc. Mi az, hogy nincs hely a kórházban, és hazaengedik a beteget? A tesóm azt mondta ugorjunk, majd később elmeséli….
Nagyon kedves volt az, az egy darab orvos aki jutott az egész sürgősségire, mert mondta, nincs betegszállító sem, így ha lehet akkor mi vigyük el apát. Kvázi oda, ahová akarjuk. Ha most nem egy idősek otthonában élne, akkor vakarnánk a fejünket, hogy mi legyen vele, hiszen felügyelet nélkül már egyáltalán nem maradhat, mert az elmúlt héten iszonyatosan legyengült. A normális emberek dolgoznak napi 8 órát, utaznak legalább 1 et, 9 órán keresztül pedig nem maradhat egyedül egy idős ember. Elesik, rosszul lesz stb. Jó, oké, van hová vinni, szeretettel várják az otthonban a Laci bácsit. Becsülettel, tisztességgel ápolják, gondozzák, törődnek vele, mintha a család kezeiben lenne. (mondjuk amennyibe kerül havonta, abból sok család meg tudna élni, ezt tegyük hozzá)
Így, mi lettünk a betegszállítók, és visszavittük az otthonba. Váltottunk pár szót az ápolókkal, lemásolták a leleteket, elbúcsúztunk aputól, és kijöttünk.
A parkolóban pedig közölte velem a nővérem. Ne legyek hülye és naiv. Egy 72 éves enyhén demens bácsika májáttéttel menthetetlen. Ha, talán ha a civilizált világban lennénk küzdenének érte, legyen még pár hónapja, de ez Magyarország 2018. Ennyi volt, nem fognak semmit sem tenni. Mert nem tudnak, és mert nem is akarnak. Ezekre az emberekre már nincs pénz, nincs idő, nincs energia, nincs orvos.  Fussunk pár kört, hogy magán úton tudunk e valamit tenni, de kapjam össze magam, készüljek fel, mert ez a vége…
Nem kergetek álmokat. Az Apu, már menthetetlen. Amit tenni tudunk, az, az, hogy ugyan ilyen szeretetben amiben most ő él, engedjük majd el, és fogjuk közben a kezét.
Pontosan tudjuk, látjuk, érezzük, az egészségügy helyzetét. Látjuk, érezzük, tapasztaljuk, hogy nincs orvos, nincs ápoló, nincs nővér, nincs műszer, nincs gyógyszer, nincs hely, nincs betegszállító. Nincs semmi csak rohadó kórházak. Egy maroknyi egészségügyi dolgozó, akik becsületből nem hagyják összeomlani a rendszert, és próbálják életben tartani az embereket. Mindezt olyan fizetésért, ami az éhhalálhoz elég nekik. Mérhetetlenül fáradtak, kimerültek, elkeseredettek. Hisz ők sem erről álmodtak, hogy ilyen lesz majd ez a munka. Ők sem egészen erre esküdtek fel.
Úgyhogy te, aki a fideszre szavaztál. Jusson majd eszedbe ez. Amikor a te anyádat, a te apádat viszi el a mentő. Amikor majd neked kell kitalálnod, hogy hová teszed. Amikor először szembesülsz azzal, hogy az, aki egykor téged pelenkázott, most neked kell őt pelenkáznod. Segítség nélkül, hogy aki egykor téged etetett, most te fogod etetni. Neked kell rájönni, hogy az a seb egy kelés, hogy forgatni kell, hogy mielőtt lecsöpög az infúzió menj keress egy nővért, mert 15 percig fogod kutatni amire sikerül elrángatni egy másik beteg mellől. Neked kell megtanulnod az infúziót elzárni. Neked kell felmosni a szomszéd ágyon fekvő néni hányását, hogy a te hozzátartozód ne azt szagolja órákon keresztül, mert takarító sincs a kórházban. Neked kell majd vaskos havi 10 ezrekért a pelenkát venned. Neked kell majd ismerősöktől ápoló elérhetőségeket keresned.
Remélem, akkor is majd a migránsoktól félsz, és nem a kórházi fertőzésektől. És tedd össze a két kezed, és annak az arab, vagy afrikai orvosnak a zsebébe dugdosd a borítékot, aki még itt maradt és küzd az életekért. Annak fogsz könyörögni, akit leköptek a Keletiben, mert rohadt migráns volt. És most ő fog küzdeni az életért, annak az életéért, akit te szeretsz.
Jusson eszedbe, amikor kezet csókolsz a magyar führer orbánnak, hogy talán pár hónap, és te is egy ilyen kórházi osztályon végzed ellátatlanul, egyedül és magányosan.
Ne feledkezz el erről, amikor a gyermeked a karodban van, és tétlenül, órák óta állsz egy kórházban és semmi nem történik. Hiszen ezt akartad. Te erre szavaztál.
És gondolj arra, amikor meghosszabbítják orbán kisvasutját, hogy kellene egy ultrahang/ct/röntgen a kórházakba, kellene az egészségügyi dolgozóknak egy tisztességes fizetés.
Ha pedig beteg leszel, kerüld el a kórházakat kedves fideszes, takarodj el az egyik stadionba, és Kásler javaslatára mondj el egy imát, mert te, attól fogsz meggyógyulni…
Hát minimum ezért kellene Orbánt fellógatni az első lámpavasra gondolkodás nélkül. Mert egy ország, ami jobban teljesít, ami egyáltalán működik, abban kurvára nem így kellene hogy menjenek a dolgok. Mert ami most van az egyáltalán nem normális, nem civilizált, nem emberséges. És amíg ezt nem látod, nem tapasztalod, nem éled át, addig erről neked fogalmad sincs. Hát legyen! És lesz is, erről majd a fidesz gondoskodik.Bánom is én ha rámküldi a teket, ha jön a nav, ha kétszer ennyi rendőr fog igazoltatni hazafelé menet, ha megint kapok 150 db fenyegető és gyűlölködő üzenetet.
Az igazság attól még igazság marad…Az én apám attól még menthetetlen marad. Rajta nem segít már semmi. De bizony van, akin még lehetne segíteni. Mert az érték nem egy kibaszott stadion, egy kisvasút, egy új autó a képviselőknek.
AZ ÉRTÉK, AZ EMBERI ÉLET…

Kendő ereje blog