Apropó: listázás

Közzétette:

Serény Péter
A gyümölcsfa meg az árbockosár, avagy KÉT PÉLDÁZAT A TUDOMÁNYRÓL ÉS A KUTATÁSRÓL.. 
Mindkét példázat nagyon időszerűen cseng. De: nem mai. Akiktől idézzük, 2017, illetve 2014 óta a síron túlról üzennek. Vélhető, hogy mindketten, habár korántsem ilyen szándékkal, örökérvényű igazságot fogalmaztak meg. Ha valaki akár egyiket, akár másikat intelemnek érzi, ne a forrásokban, e két jeles természettudósban keresse az okát. Szavaik aktuális figyelmeztetése éppenséggel eredetileg sem elsősorban a kollégáknak, sokkal inkább a tudományos kutatáson kívüli, csakhogy, felhatalmazásuknál fogva: döntésképes hivatalosságoknak. De jó volna, nemcsak közérzületileg, hanem a közjó mai és holnapi felfogásának reménybeli termését illetően is, ha – velünk együtt – ők is elolvasnák, netán újraolvasnák e bölcs tanácsokat.
1. A GYÜMÖLCSFA: „ A tudomány olyan, mint a gyümölcsfa. Időbe telik, amíg leszedhetem a termését. Úgy nem lehet gyümölcsöt termelni, hogyha az egyik évben almát akarok, akkor almafát ültetek, ha a másik évben nem olyan nagy az érdeklődés az alma iránt, akkor kivágom az almafát. A tudományt távlatban kell nézni.” Dr. Oláh György, Nobel-díjas, magyar származású amerikai kémikus (1927-2017). Tapasztalatból beszélt. Az 1994. évi kémiai Nobel-díjat olyan kutatási eredményért nyerte el, melyen 1961 óta dolgozott.
2. AZ ÁRBOCKOSÁR: „Az alapkutatással foglalkozó az árbockosárban ülő matrózhoz hasonlít, aki kiált, ha föld vagy jéghegy jelenik meg a látóhatáron. Ha leparancsolják az evezőhöz, a hajó bizonyára gyorsabban halad. Csak azt nem tudni, hogy merre.” Prof. Lovas István, magfizikus kutató (1931-2014.) a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja.