Abszurd ország

Közzétette:

Rózsa Mihály
-Hahó! Jó napot Hadlacsek úr! Hogy vagyunk, hogy vagyunk? 
– Rózsa húzzon már innen a fenébe! 
– DE hát miért ilyen barátságtalan velem Hadlacsek úr? Nem ártottam én soha magának. 
– Menjen már arrébb a fene essen magába, mert mindjárt elvisz minket a rendőr.
– Te jó Ég! Hát mit követett maga el, amiért még engem is elvinne a rendőr?
– Én nem csináltam semmit, maga csinál azzal, hogy idejött hozzám és gyülekezik.
– Hogy mit tetszett mondani, mit csinálok én magával?
– Süket? Gyülekezik.
– Dehogy csinálok én olyat, csak jöttem köszönni és érdeklődni, hogy hogy van Hadlacsek úr.
– Az utcán nem lehet.
– Érdeklődni?
– Nem. Gyülekezni.
– Miért nem?
– Mert törvényt hozott rá a Fidesz.
– Törvény van arra, hogy nem társaloghatok a Hadlacsek úrral?
– Az utcán nem. Telefonon és levélben úgy tudom még lehet, de az utcán már csak úgy, nem.
– Hogyan lehet akkor az utcán?
– Írjon kérvényt a rendőrségnek, 72 órával a találkozásunk előtt, hogy szeretne velem beszélgetni és ha írásban engedélyezik, akkor lehet, ha nem akkor nem, mert akkor illegálisan gyülekezünk.
– De hát honnan a fenéből tudjam előre, hogy véletlenül össze fogunk futni?
– Az a maga dolga.
– És meg van szabva, hogy a Hadlacsek úrral nem gyülekezhetek együtt?
– Az így nincs megszabva. Senkivel nem gyülekezhet, úgy van megszabva.
– Akkor az asszonnyal sem?
– Azzal sem. Mert elviszi a rendőr.
– Na végre valami jót is csinált a kormány! Na de várjon csak. Az rendben, hogy az asszonnyal nem. De például a gyereket hazahozhatom az óvodából az utcán?
– Nyilvánosan, együtt, szervezetten haladva nem. Menjen előtte vagy mögötte, ne szóljanak egymáshoz. A legjobb ha az egyikük az egyik oldalon megy, a másikuk a másik oldalon.
– De hát a gyerek még csak négy éves! Hogy engedném már egyedül a forgalmas belvárosban menni az utca egyik oldalán?
– Akkor meg viselje el, ha majd jól bebörtönzik. És ne gondolja, hogy ezeknek nincs meg az eszközük arra, hogy ott bevallja azt is, hogy maga a Soros!
– Dehogy vallom be.
– De bizony befogja.
– Ez egy nagyon hülye ország, nagyon hülye kormányának a nagyon hülye rendelete, hogy mi itten ketten törvényt sértünk tulajdonképpen azzal, hogy beszélgetünk kicsit.
– Az. De mi választottuk meg ezeket maguk fölé.
– Én ugyan nem.
– Én se, de ma már úgy emlékszem mégis inkább, hogy de igen.
– Hadlacsek maga pont olyan hülye lett mint ez az ország.
– De túl élek!
– Na viszont látásra.
– Ajánlom magamat