Sztár vébé

Közzétette:

Székely Ferenc

Ezen a VB-n vált teljesen tisztává a kép, hogy a 21. századi foci = szórakoztatóipar és sztárfüggő produktum. Pontosan úgy, mint a hollywoodi filmekben. Senkit nem érdekel az operatőr, mert tőle elvárjuk a szakma legmagasabb szintjét, és nem is kap kamerát a kezébe, ha annak eleve nem felel meg. Ugyanez igaz a vágókra, a világosítókra, a sminkesekre, a szcenikára vagy a hangra. Náluk alapkövetelmény a profi teljesítés, mégis csak “futottak még” Oscarokat kaphatnak, amit másnapra el is felejtünk. Ami igazán fontos: a sztár, a főszereplő. Tom Hankset akarjuk látni, Brad Pittet és a többieket, és ha ők jól teljesítenek, akkor tetszik a film, ha pedig nem, akkor csalódottak vagyunk, pedig közben a csapat a maximumot hozta. Viszont nem ők vannak a plakáton vagy a trikókon. Soha nem fogunk cikksorozatokat olvasni az operatőrök kedvenc autómárkáiról, vagy a hangmérnökök titkos szeretőiről. Noha nélkülük nincs film. Hiába teljesít a maximumon Jordí Alba, ha a főszerep betöltetlen. A most továbbjutott csapatok közül talán már csak az uruguayi számít sztáralapúnak, Suarezzel és Cavanival, és még a brazilok Neymarral, a többiek már nem. Még a franciák sem: nincs köztük nemzetközi kollektív imádattal övezett, tabuként kezelt játékos. /Mbappe elindulhat egy peléi úton, de azt még meg kell várni./
A belgáknak sincs hipersztárjuk. A horvát kulcsemberek sem azok. Soha nem lesz a világban Modrić vagy Rakitić-láz, őrület, szektarianizmus, de nem is lennének alkalmasak erre, nem jó alanyok hozzá. A hipersztárok hazamentek. Vagyis: vissza fog jönni a csapatjáték, az összehangoltság, az egymásra épülő erőfeszítés, ami összeadódik, és ez jó is, meg kicsit elszomorító is, mert unalmasabbá teszi a látványt. De ettől még a lényegek lényege marad: szórakoztatóipar, sztárigény, csillogásvágy, vagyis Messi, Ronaldo és a többiek maradnak a csúcson, nem fogja őket felváltani senki egy ideig.